Jerry Goldsmith

születési név: Jerrald King Goldsmith
feltűnik még: Jerrald K. Goldsmith, Jerrald Goldsmith
született: 1929. február 10. Los Angeles, Egyesült Államok
elhunyt: 2004. július 21.
Los Angeles, Egyesült Államok
iskola: Berkley College of Music

Jerry Goldsmith

„Ha zenéim fennmaradnak az utókor számára – ami felől nincs kétségem – akkor az azért lesz, mert jók.”

Jerry Goldsmith a Star Trek-mozifilmek, Rambo kalandjai és az Ómen-trilógia révén vált szélesebb körben ismertté, ám munkássága ennél jóval összetettebb, izgalmasabb. Kétszázötven produkcióval a háta mögött a legtermékenyebb és legnagyobb komponisták egyikévé vált, akit sosem riasztottak el az újdonságok, előszeretettel alkalmazott szokatlan megoldásokat. „Rengeteget kísérletezett, ez tette őt oly népszerűvé rajongói körében. Amikor írt és alkotott, empatikus készséggel bújt bele a karakterek bőrébe, és úgy hozta létre a zenét, hogy papírra vetette mindazt, amit véleménye szerint a szereplő érzett, illetve gondolt” – nyilatkozta róla egykori asszisztense, Lois Carruth.

A Los Angelesben nevelkedett művész hatévesen kezdett zongorázni, s bár kezdetben koncerttermi darabok szerzőjeként képzelte el életét, idővel arra lett figyelmes, hogy az általuk nyújtott lehetőségek túlzottan korlátozzák, ezért más irányba kezdett kacsintgatni. Eredeti célkitűzésének megváltoztatásához nagyban hozzájárultak filmélményei is, melyek közül az Alfred Hitchcock által rendezett Elbűvölve vált kulcsfontosságúvá számára. „A moziból kilépve határoztam el véglegesen, hogy minél előbb fel akarok nőni azért, hogy filmekhez írhassak zenét, és elvehessem Ingrid Bergmant” – mesélte Goldsmith, akinek innentől nemcsak Bartók Béla, Alban Berg, Szergej Prokofjev vagy az őt zongorázni tanító Jacob Gimpel vált példaképévé, hanem Rózsa Miklós és Alfred Newman is.

A Berklee College of Musicban végzett komponista felhagyott azzal, hogy a University of Southern California kurzusain oktasson, és elhelyezkedett a CBS-nél, ahol asszisztensként, illetőleg zenei felügyelőként kezdett dolgozni, hamarosan pedig olyan műsorok komponistája lett, mint például a Romance vagy a CBS Radio Workshop. Az első nagyobb lehetőséget azonban nem ez a csatorna biztosította számára, hanem egyik régi osztálytársa, aki Goldsmitht ajánlotta be maga helyett a Dragnet című rádiófolyam hangszerelői posztjára. Az ambiciózus szerző örömmel állt a feladat elé, hiszen előrébb léphetett a ranglétrán, és ezen állomás nagyban hozzájárult ahhoz, hogy filmzenei karrierje beinduljon. Az ötvenes évek közepétől különféle tévéműsorokat bíztak rá (Homályzóna, Playhouse 90, Dr. Kildare, Thriller), ám pár év múltán tudatosan kezdett hátat fordítani ennek a világnak, s igyekezett mindent megtenni annak érdekében, hogy az egész estés alkotások színterén is felfigyeljenek rá – ez olyannyira jól sikerült neki, hogy 1963-ban Oscar-díjra jelölték a Freud: A titkos szenvedély merész muzsikájáért. A váltást elősegítette, hogy Alfred Newman felismerte tehetségét, s elvitte a befolyásos Universal stúdióhoz, ahol le is szerződtették Az utolsó cowboy című westernhez. Minthogy az ilyen jellegű alkotások mozis pályafutásának első évtizedével párhuzamosan élték reneszánszukat, az ő filmográfiájában is számosat találni belőlük (Stagecoach, 100 puska, Rio Canchos, Breakheart-szoros, Az idegen és a harcos).

A hatvanas években kísérletezős kedvével kezdett egyre inkább kitűnni pályatársai közül. A Freud: A titkos szenvedély mellett olyanokkal vonta magára a szakma figyelmét, mint a The Illustrated Man, a Második lehetőség, a Shock Treatment vagy A majmok bolygója, mely nemcsak újabb Oscar-jelölést hozott számára, hanem egy hosszú távú munkakapcsolatot is Franklin J. Schaffner rendezővel. Olyan alkotások fűződnek hozzájuk, mint a Szigetek az áramlatban, a Lionheart, A tábornok, a Brazíliai fiúk és a Pillangó. Hasonlóan stabil munkakapcsolatot sikerült kialakítania Joe Dantével is, akivel kilenc filmet készítettek (egyebek mellett a Homályzóna moziváltozatát, a Szörnyecskéket és az Ami sok, az sokkot Tom Hanks főszereplésével). A hetvenes években számos sikerprodukcióhoz készített score-t, melyek között az egyetlen Oscar-elismerését hozó Óment éppúgy megtalálni, mint a Kínai negyedet, a Star Trek: A mozifilmet, A szél és az oroszlánt, a MacArthurt, a Logan futását, a Kómát és A nyolcadik utas: a Halált.

Az elektronikus zene térnyerésével Goldsmith is egyre többször alkalmazott ilyen megoldásokat, a szintetizátor és a nagyzenekar egyesítésével pedig egy újabb, sajátos hangzásvilágot volt képes teremteni magának. Ezzel párhuzamosan kezdett akció- és kalandfilmekhez is komponálni, melyek a nyolcvanas-kilencvenes években meghatározóvá váltak számára: a Rambo-filmek mellett ő írhatott zenét a Total Recall – Az emlékmáshoz, a Kongóhoz, a Tűzparancshoz, Az elnök különgépéhez, A rettegés arénájához, A múmiához és persze megannyi Star Trek-filmhez. Bár tehetségét minden muzsikája alátámasztja, ekkortájt kezdett körvonalazódni az esetében oly gyakran emlegetett „jó zene, rossz film” kategória is, mivel választásai nem mindig voltak szerencsések (az említett jelző olyan filmjeire illik leginkább, mint a Supergirl, a Leviathan, a Salamon király kincse és társaik).

A kilencvenes évek során olyan mozik ihlették örök érvényű dallamok papírra vetésére, mint az Oroszország-ház, az Egy ágyban az ellenséggel, az Elemi ösztön, a Mindent a győzelemért!, A vadon foglyai, a Fészkes fenevadak vagy a Mulan. Műveit előszeretettel adta elő koncerttermekben (többek között hazánkban is színpadra lépett, és hét zenéjét vette fel nálunk), emellett öt koncertművet jegyez, a University of Southern California óraadójaként pedig a feltörekvő zenészek képzéséből is kivette a részét.

A megannyi rangos elismeréssel jutalmazott Goldsmithnél a kilencvenes évek végén rákot diagnosztizáltak, s ezt követően öt évig küzdött a kórral, azonban munkatempója, lendülete ekkor sem csökkent: amikor csak tehette, dolgozott. Utolsó teljes score-ja a Star Trek: Nemezishez született, mivel az azt követő Bolondos dallamok: Újra bevetésen elhúzódó utómunkálataival már nem tudott lépést tartani, így azt John Debney fejezte be, illetve a másik futó projektje, az Idővonal zenéjének átdolgozását sem tudta vállalni, e műve így elvetett score lett, az újat pedig Brian Tyler írta meg.

Kulics László
2020.08.18.

Teljes filmográfia:

Jerry Goldsmith

Jerry Goldsmith

Kritikák

Filmkategóriák

Süti tájékoztató