A rajzfilmgyártás veteránjának és örök klasszikusának számító Walt Disney Studios többéves dédelgetés, illetve munkálat eredményeként vihette moziba 1998 nyarán a Mulan című rajzfilmet, melynek kíséretét Jerry Goldsmith jegyzi. E score (amelyről véleményem szerint méltatlanul kevés szó esik a fórumokon, illetve weboldalakon) a művész pályafutásának egyik színfoltja, és nemcsak rajongóinak tartogat kellemes perceket, hanem azon filmzenekedvelőknek is, akik nincsenek különösebben oda Goldsmith stílusáért, munkásságáért. A művet azonban nem csupán minősége miatt tartom személyes kedvenceim egyikének, hanem azért is, mert dallamaival nem szokványos keretek között ismerkedtem meg. A szerző 1999-es budapesti koncertje során hallottam először részletet a muzsikából, az ott felcsendült, a korongon "Suite from Mulan" címen megtalálható egyveleg pedig rögvest magával ragadott.


A Mulannal a stúdió Ázsiába invitálta nézőit, hogy megismertessék velük a legendás kínai harcosnő, Hua Mulan történetét, akiről ezt megelőzően számos kínai alkotás készült már, a hollywoodi filmgyártás világában azonban csak ekkor debütálhatott. A Barry Cook, valamint a számos korábbi Disney-alkotás animátoraként közreműködő Tony Bancroft rendezésében létrehozott produkció sok pozitív visszajelzésben részesült, elkészítése azonban cseppet sem zajlott olajozottan. Egy maréknyi, művészeti vezetőkből álló csapat már 1994-ben Kínába utazott azért, hogy a helyi kultúrát, illetve Mulan legendáját tanulmányozzák, hazatérvén pedig annak rendje és módja szerint neki is láttak a vázlatok elkészítésének. Egy évvel később, az addigra megvalósult jelenetek, illetve rajzok alapján azonban a stúdió döntéshozói túl dühösnek és boldogtalannak találták a főhőst, s emiatt olyan változtatásokat szorgalmaztak, melyek miatt szinte mindent elölről kellett kezdeni.

A gyártási folyamat a muzsika vonatkozásában is számos csavart tartogatott. A Disney reneszánszát a magam részéről A kis hableánytól A Notre Dame-i toronyőrig tartó időszakra teszem, amikor a cég zsinórban volt képes feltételek nélkül lekötni, és ezen alkotásaira mai napig sem untam rá. Az ez idő során tető alá hozott mozik nemcsak történetükkel és karaktereikkel hengerelték le a közönséget, hanem zenéjükkel is, melyek közül megannyi szám mindmáig slágernek számít. A Mulan esetében azonban ez már korántsem úgy alakult, ahogyan például az Aladdin, A szépség és a szörnyeteg vagy éppen Az oroszlánkirály esetében. Bár egyik dalából, a "Reflection"-ből Christina Aguilera szerződtetésével toplistás zenét sikerült varázsolni, nem vált örök érvényűvé, hovatovább a betétdalok, illetve az instrumentális kíséret között sem alakult ki oly mértékű kohézió, mint korábban. Utóbbi oka abban keresendő, hogy mindkét vonalon, egymástól függetlenül cserélgették a művészeket az alkotók. A dalok vonatkozásában először Stephen Schwartz kezében volt a stafétabot, aki A Notre Dame-i toronyőr és a Pocahontas révén már bizonyított a Disneynek. Ihletszerzés céljából, 1994 júniusában ő maga is Kínába utazott, kirándulása eredményeként pedig a "China Doll", a "Written in Stone", valamint a "Destiny" címekre keresztelt dalok láttak napvilágot, ám mivel a hozzájuk kapcsolódó jeleneteket, illetve rajzokat a producerek a már említett okok miatt átvariáltatták, a dalok is süllyesztőbe kerültek. Ezután a zenei vezető, Chris Montan vetette fel Matthew Wilder és David Zippel nevét – utóbbi Alan Menken oldalán dolgozott a Herkulesnél –, akiket végül le is szerződtettek. Munkájuk eredményeként születtek meg az "Honor to Us All", az ezzel azonos ritmusra épülő "I'll Make a Man Out of You", továbbá az "A Girl Worth Fighting For" és a "Reflection". Ezek mindegyikét a karaktereknek hangot kölcsönző színészek (Donny Osmond, Marni Nixon, Harvey Fierstein, James Hong, valamint Jerry Tondo) előadásában hallgathatjuk Mulan kivételével, esetében ugyanis míg a beszédhangot Ming-Na Wen kölcsönözte, addig az énekek során Lea Salongát hallhatjuk. E dalok természetesen a filmzenealbumon is helyet kaptak, s melléjük felkerült még a "Reflection" korábban említett, Aguilera-féle popváltozata és a Stevie Wonder által előadott "True to Your Heart" is.


A score-t jegyző Goldsmith a kilencvenes években főként a thrillerek és az akciófilmek világában mozgott, s csak nagy ritkán adódott lehetősége arra, hogy más műfajokban is megvillanthassa tehetségét. Különösen igaz ez a rajzfilmekre, hiszen ezen kívül mindössze egyetlen alkalommal, az 1982-es A NIMH titka révén volt szerencséje ilyen jellegű alkotáshoz – ezeken kívül pedig további két, félig élő szereplős moziból, a Chipkatonákból és a Bolondos dallamok: Újra bevetésenből vette ki részét –, így igen meglepő, hogy a producerek hozzá fordultak segítségért. Eddig a lépésig azonban számos kitérő vezetett: az első kiszemelt Danny Elfman volt, majd Thomas Newman nevét kezdték emlegetni, akit aztán az Emmáért Oscar-díjjal jutalmazott Rachel Portman követett. Utóbbi végül alá is írt a produkcióhoz, mire azonban kezdetüket vehették az érdemi munkálatok, áldott állapotba került, így kénytelen volt visszautasítani a felkérést. Ezután Randy Edelmant keresték meg, de felmerült a japán származású Kitaro neve is, aki a mozi témája okán a legkézenfekvőbb jelöltnek számított. Végül azonban Goldsmithnél landolt a munka, akinek nemcsak a részvétel lehetőségét ajánlották fel, hanem egy rendkívül szűk határidőt is. Utóbbi azonban nem nyomta rá bélyegét a végeredményre, hiszen egy Oscar- és Golden Globe-jelölést is magáénak tudó, remek muzsikáról beszélhetünk.

Goldsmith művének a korong második felén biztosítottak teret. Ugyan feljebb azt a kijelentést tettem, hogy a dalok és a score között nincs nagy kapcsolat, a komponista néhány hangjegy erejéig az "Honor to Us All"-ra és a "Reflection"-re egyaránt utal, igaz, mindkét esetben a saját szájíze szerint variálta tovább a dallamokat, s persze emellett saját főtémákat is szállított, amelyekből a legjobbnak a Mulanhoz köthetőek számítanak (ezek a "Mulan's Decision"-ben lettek csokorba kötve). Ezen egyvelegek tökéletesen nyomon követhetőek a "Suite from Mulan"-ban, amely nemcsak a Vörösmarty téri koncerten csendült fel, hanem számos további Goldsmith-koncert repertoárjába is bekerült. A score a dalokhoz hasonló hangszereléssel készült, vagyis a nagyzenekari játék atmoszférája keleti hangszerek bevonásával válik autentikusabbá, ezen felül azonban némi szintetizátoros kiegészítést is kapott a mű, ám ez a hivatalos albumon nem tűnik fel annyira, mint az Oscar-bizottság számára összeállított kiadványon. Bár Disney-film zenéjéről beszélünk, a könnyedebb hangulat (ami az "Attack at the Wall" második felében, illetőleg a "The Huns Attack" elején kerül terítékre) megteremtésekor a művész nem az úgynevezett Mickey egér megoldásokra hagyatkozott, hanem saját, a vígjátékaiból már jól ismert megközelítését alkalmazta. Saját hangzásvilága azonban nem ezeknél, hanem leginkább az olyan, meglehetősen erőteljes akciózenéknél uralkodik el (döntően az ütősök és a rezesek kiemelkedő jelenlétének eredményeként), mint amilyen az "Attack at the Wall" és a "The Huns Attack", ugyanakkor kézjegyei remekül beazonosíthatóak a csodálatos dallamsorokra támaszkodó "Mulan's Decision"–"Blossoms" párosnál is.


Szerencsére egyre több Jerry Goldsmith-muzsikából jelentetnek meg bővített kiadást, s 2014 óta a Disney is nekiállt a The Legacy Collection keretén belül újból kiadni sikerfilmjeinek zenéjét, ami reményre ad okot azzal kapcsolatban, hogy hamarosan a Mulan is erre a sorsra jut majd. Fenti pontszámom a dalokra és a score-ra együttesen érvényes, ha azonban csak utóbbit osztályoznám, akkor eggyel magasabb ponttal illetném. Mulan egyébként 2004-ben tért még vissza rajzfilmkarakterként (az ázsiai rendezők persze azóta is többször elővették már a karaktert), igaz, a Darrell Rooney és Lynne Southerland által rendezett Mulan 2. (zene: Joel McNeely) már elkerülte a mozikat, s rögtön a kölcsönzők, valamint a boltok polcain landolt.