Caboblanco (1980)
- zene: Jerry Goldsmith
- vezényel: Jerry Goldsmith
- kiadás éve: 2005
- kiadó: Prometheus Records
- játékidő: 38:44
A perui Caboblanco partjai közelében egy felfedezőt holtan találnak, a rendőrség szerint a halál oka egyszerű vízbe fulladás. Giff Hoyt (Charles Bronson), a helyi bár tulajdonosa szerint viszont egész biztos gyilkosság áll a háttérben, a tettes feltételezhető indoka pedig egy elveszett tengeri kincs megszerzése volt. Ezzel egyidőben egy Marie nevű lány (Dominique Sanda) érkezik a városba, de ő hamarosan a rendőrség célpontja lesz, és az útlevele elkobzásával Caboblanco foglya lesz. Nem tudni miért, csak Giff és Marie gyanítják, hogy a gyilkosságért egy közeli erődben lakó exnáci, Beckdorff (Jason Robards) lehet a felelős. A kalandos Casablancának induló film ezzel a történettel egy spanyol hajóhoz hasonló tempóban süllyed el a nyolcvanas évek kalandfilmjei között, ráadásul jó mélyre.
J. Lee Thompson, aki egyebek mellett két Majmok bolygója-folytatást is rendezett, e filmmel próbált egy "kalandos Casablancát" forgatni, aminek úgy állt neki, hogy a térképre bökve talál egy hasonló nevű helységet. A következő lépés valamivel szerencsésebb volt: a zeneszerzői posztra azt a Jerry Goldsmith-t választotta ki, akivel már együtt dolgozott a The Chairman című krimin, és akivel később a Salamon király kincsét is leforgatja. A Caboblanco lényegében egy Perura hangszerelt westernzene, amiből hiányoznak a finom etnikai hangszerelések, ráadásul ironikus, hogy pont az Andokban játszódó zene nem használja fel azokat a pánsípokat, amiket Goldsmith egy másik filmben olyan szívesen használt. A végeredmény egy kevéssé inspiráló score, ami a későbbi Tűzvonalban aláfestésének ismeretében még halványabbnak tűnik a zeneszerző latinos hangvételű szerzeményei között.
A komponista a filmmel együtt csak a látványos nyitóképből vesz energiát, ami azzal együtt el is hagyja. A latinos zenét a westernek hangulatával keverő főtéma indítja, mely egy könnyen újrahasználható gitár- és egy ritkábban ismétlődő trombitamotívumból áll. A náci Beckdorf témája a másik figyelemre méltó eleme a zenének – a "Beckdorf's House"-ban, illetve a "Boat Attack / Jungle Run"-ban a Brazíliai fiúk szigorú németes témáját idézi, annak ízletes őrülete nélkül. A zene maradék része szintén kevésbé inspiráló, a mély vonósokat és a rézfúvósokat megdolgoztató ("The Diving Bel" vagy a "Hide and Seek") mellőzik a zeneszerzőtől elvárható fantáziát, ráadásul a filmbe kevesebb akciózene szorult, mint a zeneszerző többi trashfilmjébe. Goldsmith és Charles Bronson sok más filmben talált egymásra, ezek szinte mind érdekesebbek, mint a Caboblanco.
A score egyik legnagyobb hibája, hogy a Casablanca sikerének titkát hajszolva a rendező nem bízott abban, hogy Jerry Goldsmith képes lesz egy emlékezetes szerelmi témát és dalt írni, ezért a zenébe egy rosszul illeszkedő puzzledarab természetességével lett beszorítva Roy Noble híres felvétele, a "The Very Thought of You". Míg a Casablancának az "As Time Goes By" és az "It Had To Be You" jutott osztályrészül, itt Noble dala abszolút kilóg Goldsmith score-jából, ráadásul a zeneszerzőnek több jelenethez kellett adoptálni a dalt. A szám először csak a helyi bárban bukkan fel, majd rövidített szerelmi téma formájában kerül felhasználásra, végül az eredeti finálét felülírva ez szól a stáblista alatt is, csak hogy az emberek rohanjanak a lemezboltba a Caboblanco zenéjéért. Érdekes módon Goldsmith maga is írt egy szerelmi dalt, melyet "Heaven Knows" címmel felesége, Carol Heather ad elő. Bár eredetileg szerelmi témának készült, ebből a kompozícióból is csak egy egyszerű, háttérben szóló dal lett, mert a rendező ragaszkodott a másik dal kibontásához.
Mint sejthető, a Caboblancoból soha nem lett sikerfilm, így filmzenealbuma sem jelent meg jó ideig. 1993-ban a belga Prometheus kiadó jelentetett meg egy majdnem negyven perces válogatást a muzsikából, ami nagyjából lefedte a teljes score-t. 2005-ben ugyanezt a lemezt adták ki, immár állítólag feljavított hanggal, de a különbség számomra abszolút nem hallható. A legnagyobb plusz, hogy a fantáziátlan eredeti borítót egy kicsit színvonalasabbra cserélték, a CD elejét pedig a városka képével és a szereplők portréjával fűszerezték meg. A mellékelt jegyzetek is valamivel többet árulnak el a készítés körülményeiről, így ha valakit még mindig érdekel a Tűzvonalban aláfestésének kistestvére, az utóbbi kiadást ajánlom.
J. Lee Thompson, aki egyebek mellett két Majmok bolygója-folytatást is rendezett, e filmmel próbált egy "kalandos Casablancát" forgatni, aminek úgy állt neki, hogy a térképre bökve talál egy hasonló nevű helységet. A következő lépés valamivel szerencsésebb volt: a zeneszerzői posztra azt a Jerry Goldsmith-t választotta ki, akivel már együtt dolgozott a The Chairman című krimin, és akivel később a Salamon király kincsét is leforgatja. A Caboblanco lényegében egy Perura hangszerelt westernzene, amiből hiányoznak a finom etnikai hangszerelések, ráadásul ironikus, hogy pont az Andokban játszódó zene nem használja fel azokat a pánsípokat, amiket Goldsmith egy másik filmben olyan szívesen használt. A végeredmény egy kevéssé inspiráló score, ami a későbbi Tűzvonalban aláfestésének ismeretében még halványabbnak tűnik a zeneszerző latinos hangvételű szerzeményei között.
A komponista a filmmel együtt csak a látványos nyitóképből vesz energiát, ami azzal együtt el is hagyja. A latinos zenét a westernek hangulatával keverő főtéma indítja, mely egy könnyen újrahasználható gitár- és egy ritkábban ismétlődő trombitamotívumból áll. A náci Beckdorf témája a másik figyelemre méltó eleme a zenének – a "Beckdorf's House"-ban, illetve a "Boat Attack / Jungle Run"-ban a Brazíliai fiúk szigorú németes témáját idézi, annak ízletes őrülete nélkül. A zene maradék része szintén kevésbé inspiráló, a mély vonósokat és a rézfúvósokat megdolgoztató ("The Diving Bel" vagy a "Hide and Seek") mellőzik a zeneszerzőtől elvárható fantáziát, ráadásul a filmbe kevesebb akciózene szorult, mint a zeneszerző többi trashfilmjébe. Goldsmith és Charles Bronson sok más filmben talált egymásra, ezek szinte mind érdekesebbek, mint a Caboblanco.
A score egyik legnagyobb hibája, hogy a Casablanca sikerének titkát hajszolva a rendező nem bízott abban, hogy Jerry Goldsmith képes lesz egy emlékezetes szerelmi témát és dalt írni, ezért a zenébe egy rosszul illeszkedő puzzledarab természetességével lett beszorítva Roy Noble híres felvétele, a "The Very Thought of You". Míg a Casablancának az "As Time Goes By" és az "It Had To Be You" jutott osztályrészül, itt Noble dala abszolút kilóg Goldsmith score-jából, ráadásul a zeneszerzőnek több jelenethez kellett adoptálni a dalt. A szám először csak a helyi bárban bukkan fel, majd rövidített szerelmi téma formájában kerül felhasználásra, végül az eredeti finálét felülírva ez szól a stáblista alatt is, csak hogy az emberek rohanjanak a lemezboltba a Caboblanco zenéjéért. Érdekes módon Goldsmith maga is írt egy szerelmi dalt, melyet "Heaven Knows" címmel felesége, Carol Heather ad elő. Bár eredetileg szerelmi témának készült, ebből a kompozícióból is csak egy egyszerű, háttérben szóló dal lett, mert a rendező ragaszkodott a másik dal kibontásához.
Mint sejthető, a Caboblancoból soha nem lett sikerfilm, így filmzenealbuma sem jelent meg jó ideig. 1993-ban a belga Prometheus kiadó jelentetett meg egy majdnem negyven perces válogatást a muzsikából, ami nagyjából lefedte a teljes score-t. 2005-ben ugyanezt a lemezt adták ki, immár állítólag feljavított hanggal, de a különbség számomra abszolút nem hallható. A legnagyobb plusz, hogy a fantáziátlan eredeti borítót egy kicsit színvonalasabbra cserélték, a CD elejét pedig a városka képével és a szereplők portréjával fűszerezték meg. A mellékelt jegyzetek is valamivel többet árulnak el a készítés körülményeiről, így ha valakit még mindig érdekel a Tűzvonalban aláfestésének kistestvére, az utóbbi kiadást ajánlom.
Hubai Gergely
2008. 03. 25.
2008. 03. 25.
Tracklista:
- Main Title (2:34)
- The Diving Bell (2:43)
- The Very Thought of You (instrumental) (3:53)
- Beckdorf's House (1:45)
- The Drowning (1:58)
- Heaven Knows (3:29)
- The Very Thought of You (love scene) (1:10)
- Boat Attack / Jungle Run (6:17)
- Hide and Seek (6:26)
- The Final Act Begins (1:54)
- The End of Beckdorf (1:54)
- The Very Thought of You (4:41)
