Néha a pénzéhség szüli a legfurcsább filmeket. Joseph E. Levine producer A híd túl messze van sikere után szerette volna leszerződtetni William Goldman írót és Richard Attenborough rendezőt is következő filmjéhez. Miután egyikük sem hajlott a lekötöttségre, Levine felvásárolta Goldman egyik regényének filmes jogait anélkül, hogy elolvasta volna. Attenborough végül csak úgy állt rá a mozi megrendezésére, ha Levine a következő tervezett produkciójára, a Gandhira is pénzt ad. Az egyezség után született meg A mágus, ami a maga korában csendesen sikkadt el a mozikban, mivel a régi stílusú horrorfilm az idősebbeket túlságosan megijesztette, a fiatalokat viszont egyáltalán nem. A végeredmény egy olyan kultuszfilm lett, amit jóval később fedezett fel magának a közönség.


A film mágusa egy hasbeszélő, Corky (Anthony Hopkins), aki egy hozzá hasonló bábuval, Fatsszel járja a világ színpadait. Szellemes műsoruk nagy sikert arat, Corky kérdéseire Fats felvágott nyelvvel felel, mintha saját személyisége és akarata lenne – a nézőközönség nem is sejti, mennyire így van ez. A szociálisan tökéletes roncsnak számító Corkynak végre lehetősége van élete megváltoztatására, mikor összefut egy volt iskolai szerelmével, Fatsnek azonban más ötletei vannak. Tanácsai egyre inkább befolyással vannak Corkyra, és ő a bábu sugallatára mindenkivel végez, aki nem tetszik kis pajtásának.

A pszichológiai horror zenéjét Jerry Goldsmith szerezte, aki két évvel korábban az Ómen zenéjéért kapta meg jól megérdemelt Oscar-díját. A mágus zenéjéhez hasonló mentalitással állt hozzá, de míg az előbbi film esetében őrjöngő kórusokkal szabadjára engedhette a sötét oldalt, ebben a moziban a lehető legfinomabb eszközökkel kellett előcsalogatni a belső démonokat. Ennek tökéletes háttere egy apró harmonika-motívum, mely Fats ördögi oldalát mutatja be. A kis bábu mellesleg olyan élethűen játszotta szerepét, hogy Anthony Hopkins nem volt hajlandó a lakókocsijában tartani a kis szörnyeteget még a rendező kérésére sem.


Corky ártatlanabb oldalát hagyományos, jazzes beütésű zene ábrázolja, melyet a motívumok mögött húzódó vonósok változtatnak rejtelmessé. Az "Apassionata" Corky románcáról szól, ami katalizátorként indítja be az összes többi eseményt, miután Fats veszélyben érzi magát egy új barát(nő) felbukkanásával. A gyilkosságokat a harmonika mellett korai szintetizátorelemek teszik hátborzongatóvá ("Stop the Postman"), de ebből ne számítsunk olyanokra, mint például az Ómen esetében – bár Corky majdnem olyan aktív, mint Damien Thorne, gyilkosságait kevesebb helyen kíséri aláfestés.

A feszült hangulatú zene miatt a harmincöt perces játékidő több mint bőséges, A mágus score-ja önmagában valahogy sokkal hátborzongatóbb, mint a filmmel együtt. Bár tudom, hogy a limitált kiadású CD lényege a teljes zene bemutatása, én mégis inkább saját készítésű válogatásomat részesítem előnyben, mely tartalmazza a score legfontosabb részeit, anélkül, hogy megrokkantana. Üde színfoltnak számít a lemezt lezáró két diszkódarab, melyek háttérzeneként szóltak a karneválban. Bár a végén megtörik a lemez hangulatát, mindenképp aranyos zárást biztosítanak a CD-nek, így mutatva be azt, hogy két agytépő horrordarab között Goldsmith a kisujjából is kirázott egy apró diszkóslágert.


A mágus zenéje eredetileg a ritkaságszámba menő 1993-as SPFM Tribute válogatásalbumon jelent meg, mely ötszáz példányban készült, és csupán egy Jerry Goldsmith tiszteletére adott vacsora vendégei kaptak ezekből, majd a maradék rövid ideig elérhető volt az egyik speciális oldalon. Ez a válogatás körülbelül negyedórát tartalmazott a mozi zenéjéből, és tematikailag ezzel mindent le is fedett. Pár track a 2005-ös Jerry Goldsmith at 20th Century Fox lemezen is meghallgatható, de ez a kiadvány szintén elég ritka. A teljes aláfestés 2003-ban került kiadásra a Varése Sarabande CD Club keretén belül – a sorozat többi darabjához hasonlóan ez a kétezres példányszámú lemez is hamarosan elfogyott. A körítés mintaértékű, már a borító a frászt hozza ránk, és aki esetleg nem látta a filmet, annak a teljes cselekményt leírja a mellékelt füzetke. Bár nem hiszem, hogy az album jelenlegi ára és a zene minősége pontosan egyenlő arányban lenne egymással, de a többi alternatíva sajnos még drágább.