Goldsmith az idegen világ, illetőleg a majom-ember viszony még szürreálisabbá tétele érdekében olyan hangszerekkel, valamint annak nem minősülő eszközök megszólaltatásával rukkolt elő, melyek merőben innovatívnak számítottak. Bár a szerző rendes nagyzenekart állított fel, az olyan dolgok alkalmazása, mint például a kosszarv (amelynek a majmok emberekre való vadászatát nyomon követő "The Hunt"-ban van kiemelkedően fontos szerepe), a különféle fémgolyók, vagy a tölcsérénél eltakarva, s a fúvókáját megfordítva megszólaltatott kürt használata finoman szólva sem tartozott a bevett szokások közé – mindezt pedig azzal fűszerezte, hogy majommaszkban lépett a pódiumra vezényelni, mondván: ezáltal jobban bele tudja élni magát a munkába. A "The Searchers"-ben olyan instrumentumok is megszólaltatásra kerülnek, amelyeket addig jobbára a westernfilmek alatt hallhattak a nézők: ilyen a guiro, a cabasa és a tikfa, melyeket Goldsmith olyan vadnyugati témájú alkotásai alatt tűntek fel, mint a Stagecoach vagy a Rio Conchos, mindezeken felül pedig a "No Escape" esetén zenei elemként alkalmazta a huhogást is. Szerkesztőtársaimmal egy-egy merészebb vagy befogadhatatlanabb ütős megoldásokkal tűzdelt tételt gyakran jellemzünk úgy, hogy olyan, mintha valaki a konyhában edényeket ütögetne és evőeszközös fiókokat húzogatna. Jelen korong esetében azonban ez nem vicc, hanem tény, mivel a "The Search"-ben és a "The Search Continues"-ban felbukkanó fémes hangzást különféle edényekkel keltette életre Goldsmith, amit előtte saját konyhájában kísérletezett ki.

Művének előadásába bevonta egykori tanárát, Jacob Gimpelt is, aki amellett, hogy számos egyéb munkájából is kivette a részét (az ő zongorajátékát hallhatjuk többek között a The Mephisto Waltz, A tábornok és a Homokkavicsok alatt is), ekkorra már Goldsmith barátjává is vált. "Mindent megtanított nekem, amit a zenéről tudni kell. Remek muzsikus volt, és a legjobb tanár, akivel valaha találkoztam. Mindig büszke volt arra, amit csináltam, és örömmel vett részt szerzeményeim előadásában" – mesélte Jerry Goldsmith, aki ezen érdekes megközelítéssel újfent Oscar-jelölésig vitte. A szerző rendkívül innovatív volt A majmok bolygója esetében, ugyanakkor az is kétségtelen, hogy e score önmagában hallgatva valódi erőpróbát jelenthet a legtöbb filmzenebarát számára – hogy őszinte legyek, az egyetlen könnyen befogadható tétel a thrillerekből ismert atmoszférával bíró "The Trial".