Poltergeist – Kopogó szellem (1982)
Poltergeist
- zene: Jerry Goldsmith
- vezényel: Jerry Goldsmith
- kiadás éve: 1997
- kiadó: Rhino Music / TCM Turner
- játékidő: 68:07
Egy kiváló misztikus horror, amely ugyan nem műfajteremtője a hollywoodi kísértetházas históriáknak, ám kétségtelenül a legismertebb darabja – így lehetne röviden jellemezni a Steven Spielberg hátborzongató ötletén alapuló Poltergeist – Kopogó szellemet, melyet Tobe Hooper (A texasi láncfűrészes mészárlás, A mángorló) vitt vászonra 1982-ben. A mozi révén a kaliforniai kertvárosban élő család, Freelingék (akiket Craig T. Nelson, Dominique Dunne, JoBeth Williams és Heather O'Rourke formálnak meg) életébe nyerünk betekintést, akik elkeseredett küzdelmet folytatnak a szellemekkel, miközben azok elrabolják kisebbik lányukat, Carol Anne-t (O'Rourke). A forgatókönyv alapötletéül a poltergeist jelenség szolgált, melynek gyökerei az ókori Rómáig vezetnek vissza: már akkor feljegyeztek olyan eseteket, ahol a szellemek kopogtatással, valamint tárgyak lebegtetésével és mozgatásával igyekeztek frászt hozni az emberekre. Ennek kiaknázásában azt követően látott fantáziát Spielberg, hogy egy olyan denveri lakóparkról olvasott, melyet költséghatékonyságból egy temetőre húztak fel (amit szó szerint kell érteni, kivitelezéskor ugyanis csak a sírköveket vitték máshova, a testeket otthagyták), az átadást követően pedig a lakók különféle kísértettörténeteket kezdtek mesélni egymásnak. A neves direktor először a Universal ajtaján kopogtatott ötletével, ami kézenfekvőnek tűnt számára, hiszen ekkorra már olyan filmek révén könyvelhettek el közös sikereket, mint a Párbaj, a Sugarlandi hajtóvadászat, a Cápa vagy a Harmadik típusú találkozások, a társaságot azonban hidegen hagyta a sztori, így az MGM-hez fordult, ahol tárt karokkal várták. Bár eleinte úgy volt, hogy ő forgatja majd le a projektet, a munkálatok egybeestek az E.T. – A földönkívüliéivel, s mivel azt Hooper nem vállalta, Spielberg annak direktori székét foglalta el – ugyanakkor majdnem minden forgatási napon megjelent, részt vett a szereplőválogatáson, illetőleg a forgatókönyvírásba is beszállt Michael Grais és Mark Victor mellé.
Az Oscar-jelölést is magáénak tudó kíséret (melyet épp az E.T. – A földönkívüli score-ja ütött ki a nyeregből az 1983-as ceremónián) Jerry Goldsmith tehetségét dicséri, aki ekkorra már kellően jártas volt a horrorok és a thrillerek világában, ám ezúttal nem egészen úgy közelítette meg a feladatot, ahogyan például A nyolcadik utas: a Halál vagy a Gyilkos bolygó esetében. "Nincs képlet arra, hogy mi illik leginkább egy ilyen produkcióhoz. A legtöbb ember úgy tekintett rá, mint egy szellemmozira vagy horrorra, én azonban az érzelmeket láttam meg benne, ezért így közelítettem meg a zenémmel" – mesélte a szerző, aki csodálatos főtémát készített a főszereplő kislány, Carol Anne számára. A komponista azt is elmondta, hogy a karaktert a félelem szemszögéből is megközelíthette volna, ám inkább úgy határozott, hogy a kislány belső világát, ártatlanságát és gyermekiességét jeleníti meg, mely elképzeléssel a thrillerek és a horrorok egyik legcsodálatosabb főtémáját alkotta meg, mindeközben azonban a feszültségkeltő, helyenként zsigerekig hatoló disszonáns megoldásokkal sem fukarkodott. Goldsmith számára kellően hosszú időt, tizenöt hetet biztosítottak az alkotók, a végeredményről pedig így nyilatkozott Spielberg, aki maga is nagy rajongója volt a művésznek: "Jerry muzsikája számos klasszikus elemen alapuló fenyegetést tartalmaz, ugyanakkor egy katedrális szépségével is felér, csak hagyd elkalandozni a képzeleted. Szép álmokat!"
A Rhino Music / TCM Turner korongját a "The Star Spangled Banner" nyitja, melyet az Amerikai Egyesült Államok mai napig használt himnuszaként ismerünk, és 1814-ben vetette papírra az ügyvédként is praktizáló író-költő, Francis Scott Key. Goldsmith munkájának megismerését a főtémával ("The Calling / The Neighborhood (Main Title)") kezdhetjük, ennek hangjegyei azonban nemcsak innen csenghetnek ismerősen, hanem a művész válogatásalbumairól, valamint hangversenyeiről is, mivel e nyitány éppúgy szimbolikus elemévé vált pályafutásának, mint például a MacArthur, az Elemi ösztön, A tábornok, az Ómen, az Űrszekerek vagy éppen a Homályzóna vezérmotívumai. Carol Anne dallamsora olyan későbbi tételeknek válik központi szereplőjévé, mint a "The Tree" vagy a "Carol Anne's Theme (End Title)", ugyanakkor a sejtelmes "The Clown / They're Here / Broken Glass / The Hole / TV People" és a "Contacting the Other Side", illetőleg a nem éppen könnyed perceket biztosító "Night of the Beast" lezárását is ezzel oldotta meg a szerző.
Bár az imént említett a Poltergeist legismertebb motívuma, a score döntő részét nem ez, hanem a kísértetek jelenléte okozta terror zenei ábrázolása teszi ki, vagyis a nyitányban hallható dallamosság csupán édes csali a kompromisszum nélküli disszonanciához, a kemény zenekari előadásmódhoz vezető úton. A The L.A. Philharmonic Orchestra határozott rezesszólamokkal és fenyegető vonósmegoldásokkal kelt feszültséget, aminek tetőpontjai az éteri kórushanggal fűszerezett "Rebirth", valamint az "Escape from Suburbia" – utóbbinál a cél elérése érdekében Goldsmith még A majmok bolygójából ismert huhogást is bevetette. Ugyan nem ilyen radikális módon, de mégis ügyesen játszik az idegekkel a "The Clown / They're Here / Broken Glass / The Hole / TV People", illetőleg az "It Knows What Scares You", amelyek hangulatuk révén kellően hatásosak tudnak lenni akkor, ha egy sötét szobában hallgatjuk őket, miközben a tévében a műsoridőn kívüli "hangyaverseny" fut.
Jerry Goldsmith Carol Anne-dallama négy évvel később köszönt vissza a Kopogó szellem 2.: A túlsó oldalban, a harmadik felvonás (Kopogó szellem 3.) esetében azonban már nem ő, hanem a Gyerekjáték című horror komponistájaként is ismert Joe Renzetti szolgáltathatta a kíséretet. Amennyiben valaki a szerző ezen munkáján (mely az itt ismertetett mellett, a Film Score Monthly jóvoltából, 2010 óta bővített verzióban is elérhető) túl késztetést érez a művész hasonló projektjeiben történő elmerülésre, annak első körben a méltán klasszikus Ómen-trilógia score-ja mellett a Psycho 2., a Homályzóna, valamint a Gyilkos bolygó aláfestését ajánlom figyelmébe.
Az Oscar-jelölést is magáénak tudó kíséret (melyet épp az E.T. – A földönkívüli score-ja ütött ki a nyeregből az 1983-as ceremónián) Jerry Goldsmith tehetségét dicséri, aki ekkorra már kellően jártas volt a horrorok és a thrillerek világában, ám ezúttal nem egészen úgy közelítette meg a feladatot, ahogyan például A nyolcadik utas: a Halál vagy a Gyilkos bolygó esetében. "Nincs képlet arra, hogy mi illik leginkább egy ilyen produkcióhoz. A legtöbb ember úgy tekintett rá, mint egy szellemmozira vagy horrorra, én azonban az érzelmeket láttam meg benne, ezért így közelítettem meg a zenémmel" – mesélte a szerző, aki csodálatos főtémát készített a főszereplő kislány, Carol Anne számára. A komponista azt is elmondta, hogy a karaktert a félelem szemszögéből is megközelíthette volna, ám inkább úgy határozott, hogy a kislány belső világát, ártatlanságát és gyermekiességét jeleníti meg, mely elképzeléssel a thrillerek és a horrorok egyik legcsodálatosabb főtémáját alkotta meg, mindeközben azonban a feszültségkeltő, helyenként zsigerekig hatoló disszonáns megoldásokkal sem fukarkodott. Goldsmith számára kellően hosszú időt, tizenöt hetet biztosítottak az alkotók, a végeredményről pedig így nyilatkozott Spielberg, aki maga is nagy rajongója volt a művésznek: "Jerry muzsikája számos klasszikus elemen alapuló fenyegetést tartalmaz, ugyanakkor egy katedrális szépségével is felér, csak hagyd elkalandozni a képzeleted. Szép álmokat!"
A Rhino Music / TCM Turner korongját a "The Star Spangled Banner" nyitja, melyet az Amerikai Egyesült Államok mai napig használt himnuszaként ismerünk, és 1814-ben vetette papírra az ügyvédként is praktizáló író-költő, Francis Scott Key. Goldsmith munkájának megismerését a főtémával ("The Calling / The Neighborhood (Main Title)") kezdhetjük, ennek hangjegyei azonban nemcsak innen csenghetnek ismerősen, hanem a művész válogatásalbumairól, valamint hangversenyeiről is, mivel e nyitány éppúgy szimbolikus elemévé vált pályafutásának, mint például a MacArthur, az Elemi ösztön, A tábornok, az Ómen, az Űrszekerek vagy éppen a Homályzóna vezérmotívumai. Carol Anne dallamsora olyan későbbi tételeknek válik központi szereplőjévé, mint a "The Tree" vagy a "Carol Anne's Theme (End Title)", ugyanakkor a sejtelmes "The Clown / They're Here / Broken Glass / The Hole / TV People" és a "Contacting the Other Side", illetőleg a nem éppen könnyed perceket biztosító "Night of the Beast" lezárását is ezzel oldotta meg a szerző.
Bár az imént említett a Poltergeist legismertebb motívuma, a score döntő részét nem ez, hanem a kísértetek jelenléte okozta terror zenei ábrázolása teszi ki, vagyis a nyitányban hallható dallamosság csupán édes csali a kompromisszum nélküli disszonanciához, a kemény zenekari előadásmódhoz vezető úton. A The L.A. Philharmonic Orchestra határozott rezesszólamokkal és fenyegető vonósmegoldásokkal kelt feszültséget, aminek tetőpontjai az éteri kórushanggal fűszerezett "Rebirth", valamint az "Escape from Suburbia" – utóbbinál a cél elérése érdekében Goldsmith még A majmok bolygójából ismert huhogást is bevetette. Ugyan nem ilyen radikális módon, de mégis ügyesen játszik az idegekkel a "The Clown / They're Here / Broken Glass / The Hole / TV People", illetőleg az "It Knows What Scares You", amelyek hangulatuk révén kellően hatásosak tudnak lenni akkor, ha egy sötét szobában hallgatjuk őket, miközben a tévében a műsoridőn kívüli "hangyaverseny" fut.
Jerry Goldsmith Carol Anne-dallama négy évvel később köszönt vissza a Kopogó szellem 2.: A túlsó oldalban, a harmadik felvonás (Kopogó szellem 3.) esetében azonban már nem ő, hanem a Gyerekjáték című horror komponistájaként is ismert Joe Renzetti szolgáltathatta a kíséretet. Amennyiben valaki a szerző ezen munkáján (mely az itt ismertetett mellett, a Film Score Monthly jóvoltából, 2010 óta bővített verzióban is elérhető) túl késztetést érez a művész hasonló projektjeiben történő elmerülésre, annak első körben a méltán klasszikus Ómen-trilógia score-ja mellett a Psycho 2., a Homályzóna, valamint a Gyilkos bolygó aláfestését ajánlom figyelmébe.
Kulics László
2015. 06. 17.
2015. 06. 17.
Tracklista:
- The Star Spangled Banner (1:31) *
- The Calling / The Neighborhood (Main Title) (4:08)
- The Tree (2:26)
- The Clown / They're Here / Broken Glass / The Hole / TV People (5:15)
- Twisted Abduction (6:58)
- Contacting the Other Side (5:12)
- The Light (2:07)
- Night Visitors / No Complaints (9:05)
- It Knows What Scares You (7:37)
- Rebirth (08:25)
- Night of the Beast (3:51)
- Escape from Suburbia (7:12)
- Carol Anne's Theme (End Title) (4:20)
* írta: Francis Scott Key
Az album a Spotify-on:
