Az Artúr-mondakör megszámlálhatatlan irodalmi műnek, színdarabnak és mozinak szolgáltatott már alapot, ami nem csoda, hiszen az Artúr királyon, valamint a kerekasztal lovagjain nyugvó elbeszélések rendkívül színesek: egyaránt szólnak a férfiasságról, a hűségről, az ármányról és a mágiáról. Hollywood olyan alkotásokhoz használta fel idáig e legendát, illetve főbb alakjait, mint például a Merlin, az Excalibur, az Antoine Fuqua-féle Artúr király, az 1963-as Disney-rajzfilm, A kőbe szúrt kard, valamint a kilencvenes évek közepén bemutatott Az első lovag. A Sean Connery (Artúr), Richard Gere (Lancelot) és Julia Ormond (Guinevere) főszereplésével készült produkció forgatókönyvét az Árnyékország, valamint a Nell, a remetelány révén ismertté vált William Nicholson írta, aki Guinevere szemszögéből közelítette meg a történetet, s a kor központi témáján, azaz a terület- és trónszerzésről szóló sztorit az imént említett főbb karakterek közötti szerelmi háromszöggel fűszerezte. Az alkotást eredetileg Terence Young (Inchon!, Dr. No) rendezte volna, ám ő sajnálatos módon az előkészületi szakasz folyamán elhunyt, ezért került helyére a projektben addig csupán producerként jelen lévő Jerry Zucker, aki a külső felvételeket Észak-Walesben és Anglia környékén forgatta le, a belsők többségét pedig a brit Pinewood stúdió területén kapta lencsevégre.

Az első lovagot mindössze két alkalommal láttam, ám ennek oka nem a produkció gyatra minőségében rejlik, hanem abban, hogy nálam az ilyen alkotások a középkori miliő okán amellett sem élnek meg több alkalmat, hogy tetszenek – igaz, kettővel erősen kivételezek: az egyik favoritom a Robin Hood: A tolvajok fejedelme, a másik A rettenthetetlen. S bár eme alkotás érdemei elismerése mellett sem igazán késztet újbóli megtekintésekre, zeneileg olyannyira magával ragadott, hogy a premierrel egy időben megjelentetett Epic-albumot folyamatosan kerülgettem a boltokban, mivel túlzottan kevésnek tartottam az általa kínált negyvenpercnyi játékidőt. Helyette a bootlegként napvilágot látott complete score-t hallgattam egészen addig, amíg a La-La Land Records kétlemezes gyűjtemény keretén belül piacra nem dobta Jerry Goldsmith pazar muzsikáját.


"Régóta kedveltem Jerry munkáit, és őt tartottam a legtökéletesebb személynek ehhez a feladathoz" – nyilatkozta az elsősorban olyan komédiák révén ismert Zucker, mint a Csupasz pisztoly-trilógia, az Airplane! vagy a Top Secret!. S bár ezt vallotta, jelen esetben minden bizonnyal az udvariasság beszélt belőle, hiszen ezen kívül soha nem íratott score-t a komponistával, és Az első lovag aláfestésével kapcsolatos munkálatok sem Goldsmith felkérésével vették kezdetüket, hanem egy másik veterán, a Zuckerrel már a Top Secret! esetében is együtt dolgozó Maurice Jarre megkörnyékezésével. Az alkotók eredetileg közel három órásra tervezték mozijukat, melyhez nagyjából százpercnyi muzsikát vártak el Jarre-tól, aki örömmel vállalta volna a feladatot, ám mivel kevésnek tartotta az erre biztosítani kívánt négy hetet, visszautasította a felkérést. Ezt követően kezdtek új szerző után nézni és jutottak el Goldsmithhez, aminek pikantériája, hogy egy évvel korábban, a Veszélyes vizeken című akciófilm kapcsán is ő követte Jarre-t. Bár neki ezen körnek köszönhetően még kevesebb idő állt rendelkezésére (igaz, ekkorra már kétórásra redukálódott a mozi, s ezért csupán nyolcvanpercnyi muzsikát igényelt), későbbi nyilatkozatai során pályafutásának legélvezetesebb munkái közé sorolta ezt. A feszített munkatempó a Sony Scoring Stage falai között megtartott zenei felvételekre is rányomta bélyegét, a score feljátszására ugyanis mindössze három és fél nap állt rendelkezésre: "Amikor valaki ezt a művet hallgatja, figyelje meg a zenekar méretét, a szerzemény komplexitását és tökéletességét, valamint a felvétel szűk határidejét" – hívta fel erre a figyelmet a hangmérnök, Bruce Botnik.


A forgatókönyv olyannyira megihlette Goldsmitht, hogy maga is szerette volna elmesélni azt a zene nyelvén, s emiatt minden fontosabb karakterhez hozzárendelt egy dallamsort, aminek eredményeként score-ját rendkívüli témagazdagság, illetve tematikusság jellemzi. Önálló motívumot tudhat magáénak Artúr király ("Arthur’s Fanfare") és vára, Camelot ("The Legend of Camelot"), Lancelot lovag (kinek Artúrhoz hasonlatos heroikus, vadászkürtökön alapuló motívumát először a "Raid on Leonesse"-ben hallhatjuk), illetőleg Guinevere hercegnő is, akihez a "First Sight"-ban is felcsendülő szerelmi témát köthetjük. Az ellenség élén álló Malagant (Ben Cross) járt azonban ebből a szempontból a legjobban, hozzá ugyanis rögvest három, hosszabb-rövidebb lélegzetvételű dallam tartozik, mivel Goldsmith nemcsak az egykori kerekasztal-lovagból Artúr ősi ellenségévé váló alakot, hanem seregét, továbbá harcias szellemét is önállóan kívánta megjeleníteni a főként mély hangokon megszóló trombiták és kürtök közreműködésével. Mindezeken túl pedig, bár e mű hemzseg a szerző védjegyeitől, helyenként az angol és a nyugat-európai zenékre jellemző stílusjegyek is megfigyelhetőek, amikkel a cselekmény helyszínére kívánt utalást tenni a szerző.

Az imént kiemelt főbb dallamsorok a történet előrehaladtával egyre inkább kibontakozódnak, szerepük mértéke is folyamatosan idomul az adott cselekményszálakhoz. Goldsmith tehát valóban nyomon követte a látottakat, ami legjobban az olyan akciótételek esetében tűnik ki, mint a "True Love / The Ambush / First Sight", a "Boat Trip", a "Night Battle", valamint a "Never Surrender". Mindezt azonban az Epic-féle korábbi verzióban nem lehet megfigyelni, hiszen annak rövid játékideje nem biztosít elegendő teret ehhez, sőt, van olyan altéma is, amely a trackösszeállítás következtében teljesen lemaradt róla – mindezt könnyedén megfigyelhetjük a La La-Land gyűjteményén keresztül is, hiszen az egyik lemezen a teljes anyag, a másikon pedig az Epicé kapott helyet néhány alternatív tétellel kiegészülve.


Az első lovag aláfestésének teljes anyaga nem tartozik a fárasztó hosszúságú kiadványok közé. Egyrészt azért, mert nem tartalmaz underscore-t, töltelékzenéket, másrészt mikor úgy véljük, hogy ennél többet már nem tud kihozni az addigiakból a komponista, akkor zárásként előrukkol az "Arthur's Farewell" – "Never Surrender" párossal, amelyekben kórussal csúcsosítja ki s teszi erőteljesebbé Artúr és Camelot témáját. Egy másik csodálatos változata ennek a dallamsornak az "A New Life"-ban jelen lévő, csőharanggal és csilingelő hangot adó ütősökkel ötvözött verzió, amely szintén a score egyik érdekes és kellemes pontja. Érdemes említést tenni még a "Gauntlet Drums"-ról, valamint a "Meet the Queen"-ről, melyek bár a "The Gauntlet / No Kiss"-hez hasonlóan a lovagi tornához íródtak, ám utóbbival ellentétben e duó szerepkörét tekintve a source musicok körébe tartozik, vagyis olyan darabok, melyeket nemcsak a néző, hanem a szereplők is hallanak.


Jerry Goldsmith számtalan zseniális darabot készített, melyek között nyugodt szívvel említhetjük Az első lovag kíséretét is, amely rendkívül sokat tesz hozzá a filmhez - gondoljunk például arra az egyszerű jelenetre, amikor Artúr és Guinevere először találkoznak, s a lovagok sorfala között elindulnak Camelot felé, miközben az iszonyatosan erős "Promise Me"-t halljuk. Vannak olyan muzsikák, melyek esetében elengedhetetlennek tartom a teljes zenei anyag hallgatását (ilyen többek között David Arnold A függetlenség napjához íródott score-ja, Danny Elfman Támad a Mars! inspirálta aláfestése, vagy az Alien-saga kíséretei), s jelen esetben is úgy vélem, ezen gyűjtemény szükséges ahhoz, hogy Goldsmith elképzelését teljes valójában élvezni lehessen.