David Morrell író keltette életre a nyolcvanas évek egyik ikonikus mozis akcióhősét, John Rambót, aki az 1972-es First Blood című kötetében lépett színre először, tíz évvel később pedig már a mozivásznat is meghódította. A vietnami veteránt Sylvester Stallone személyesítette meg, aki karrierje során Rocky Balboa mellett ennek a karakternek a bőrébe bújhatott bele legtöbbször. Morrell karakternév-választása igen különös: egy almafajtáról nevezte el szereplőjét, amely egykoron az 1600-as években élő farmerról, Peter Gunnarsson Rambóról kapta a nevét, emellett érdekesség még, hogy japánul a rambo szó erőszakost, durvát jelent – utóbbi azonban később derült ki az író számára. A veterán fő jellemproblémája valós elemekből táplálkozik, ugyanis a háborúból visszaérkező hazafiak többsége hozzá hasonlóan céltalansággal, önkereséssel, lelki töréssel volt kénytelen szembesülni, emiatt nemegyszer kiközösítették őket az otthon maradottak, ebből a szempontból tehát Morrell igen érdekes tükröt állított az amerikai társadalom elé.

A kötet megjelenését követően a Columbia Pictures le is csapott a filmes jogokra, mivel azonban tervüket nem sikerült megvalósítaniuk, eladták a licencet a Warner Bros. számára, s az előkészületek záros határidőn belül kezdetüket is vették Ted Kotcheff direktor közreműködésével. A Warner azonban menet közben kilépett a projekt mögül, mivel vezetőségi tagjai úgy vélték, a célközönségben még túlzottan is élénken élnek a vietnami események ahhoz, hogy a film sikeres legyen. A rendező azonban nem hagyta veszni a dolgot: új közreműködők után nézett, s így került a képbe az Orion Pictures, Mario Kassar, valamint Andrew G. Vajna. A címszereplőt illetően hasonló hercehurca közepette akadtak rá Stallonéra, az erőszakosság miatt ugyanis többek között Clint Eastwood, Nick Nolte, Robert De Niro, Al Pacino, Dustin Hoffman és Paul Newman sem vállalta a forgatást. Igaz, Stallonénak sem tetszett az első, mintegy háromórás nyers változat (olyannyira nem, hogy felajánlotta a film megvásárlását), a végső, másfél órás változat azonban már szimpatikus volt neki. 



Rambo – Első vér (1982)
First Blood


zene: Jerry Goldsmith


Az első részt 1982-ben mutatták be, a zenei kíséretről pedig Jerry Goldsmith gondoskodott, aki számtalan műfajban kipróbálta már magát addigi karrierje során, az akciófilmek miliője azonban csak a nyolcvanas évek folyamán sodorta magával. E projekttel kapcsolatban azonban kezdetben fenntartásai voltak a komponistának: "Eleinte nehéz volt Jerryvel, mert nem volt biztos abban, hogy el akarja vállalni ezt a munkát. Aztán megmutattuk neki a filmet, amelybe teljesen beleszeretett, és végül egy fantasztikus zenét készített hozzá. Hihetetlenül érzékennyé, elérhetővé varázsolta a közönség számára Rambo gyilkos karakterét" – nyilatkozta Vajna. A szerző először egy csodálatos, gitár- és trombitaszólóra épülő vezérmotívumot vetett papírra, amely remekül kifejezi a hazatérő katona, Rambo megtört lelkivilágát, céltalanságát és önkeresését. Ezen témához egy dal, a vezérmotívummal azonos című "It's a Long Road" is tartozik, mely Dan Hill előadásában hallható. A score-t akció mivolta ellenére nem a pörgősség, hanem inkább a feszültséggel és a taktikázásokkal járó zenei megoldások sora jellemzi, ami miatt Rambo másik fontos dallamsora, a heroikus motívum itt még nincs annyira jelen, mint a folytatások esetében.  





Rambo 2. (1985)
Rambo – First Blood Part II


zene: Jerry Goldsmith


Rambo debütálása után három évvel tért vissza a vászonra, ám ekkor már nem saját magát kellett megvédenie, hanem egy vietnami fogolytábort felderítenie, s megerősítenie egy olyan hírszerzési információt, miszerint amerikaiakat tartanak fogva ott. Goldsmith karrierjének egyik legeredetibb, legdinamikusabb partitúráját készítette el: az eredeti főtémák megtartása mellett a címszereplő korábbinál nagyobb elszántsága és keménysége okán lehetőség nyílott a szerző számára arra, hogy ne csak csiszolgassa, hanem tökélyre is fejlessze akciózenei stílusát, melyben az előző részhez hasonlóan igényesen ötvöződik a nagyzenekar és az elektronikus támogatás. "A Rambo 2. készítésére már barátok lettünk, és nagyon sokat dolgoztunk együtt azon, hogy megszülethessen az a fajta diadal, amelyet a karakter számára fontosnak véltünk. Ezt Jerry nagyon jól lefordította a zene nyelvére, és ez nagyon fontos volt, elengedhetetlennek számított Rambo számára" – mesélte Vajna. A filmhez ezúttal is készült egy betétdal, a "Peace in Our Lives", melyet már Stallone színész öccse, a gitárosként és énekesként is egyaránt ismert Frank énekelt el, s a dalszövegen kívül a zenei alapot is közösen készítette Goldsmithszel.   





Rambo 3. (1988)
Rambo III


zene: Jerry Goldsmith


A Rambo 3. kísérete – mely előadásában magyar zenészek működtek közre – esetében Goldsmith már nemcsak a szimfonikus muzsikát ötvözte az elektronikussal, hanem etnikai színezet is lett kölcsönözve neki (elsősorban ütősökkel és egy-két, Ázsia területéről származó instrumentummal) annak érdekében, hogy a kíséret is érzékeltesse: hősünk ezúttal Afganisztánban tevékenykedik, ráadásul az oroszok ellen. A vezértéma még pátoszosabb lett, emellett pedig újabb motívummal is gazdagodott hősünk zenei palettája, a mű egészét nézve azonban visszafogottabb dinamikával bír elődjéhez képest, ugyanakkor több szentimentális részt hallhatunk. A projekt érdekessége azonban nem merül ki a stílusváltásban, ugyanis a szerző ide készült művének egy részét az alkotók végül fel sem használták, hanem az utolsó pillanatban a Rambo 2.-ből válogattak be tételeket a kidobott trackek helyére, így a teljes muzsika csupán az Intrada gondozásában megjelent korong révén ismerhető meg. Goldsmith szerzeményei mellett három dal is elhangzik a filmben: a "The Bridge", az "It Is Our Destiny", illetve a "He Ain't Heavy' He's My Brother", melyek közül az elsőt Giorgio Moroder és Joe Pizullo adják elő, utóbbi kettőt pedig Bill Medley.  





John Rambo (2008)
Rambo


zene: Brian Tyler


Ahhoz, hogy az egykoron szebb napokat megélt Stallone bebizonyíthassa, még mindig ért a filmezéshez, pályafutásának két legsikeresebb karakterét támasztotta fel hamvaiból. Elsőként az Olasz Csődörnek becézett Rocky Balboaként szállt ringbe egy utolsó mérkőzés erejéig, majd a bokszkesztyűjét szögre akasztva, túlélőkését és fejpántját magához ragadva a kötelekkel elkerített küzdőteret a konfliktusokkal teli thai-burmai határvidékre cserélte, ahol aztán halomra apríthatta ellenfeleit. A Rambo-filmek az elmúlt évtizedek során azonban nemcsak Stallone személyével fonódtak össze szorosan, hanem Jerry Goldsmith ide vonatkozó szerzeményeivel is, a komponista halála okán azonban a stafétát Brian Tyler vette át, aki saját stílusát ötvözte a méltán népszerű Goldsmith-motívumokkal. "Alapvetően a klasszikus Rambo-téma kíséri végig a filmet, imádom azt a témát. Felvettem új hangszerelésben és egy-két átirat formájában, de két új témát is szereztem. Goldsmith és az én munkám sokszor egybefonódik" – nyilatkozta Tyler, aki bár remekül megoldotta a rá bízott feladatot, és ízlésesen vegyítette saját gondolatait példaképének hangjegyeivel, a korábbi score-ok jellegzetességén, vagyis a rezes szekciók erőteljes jelenlétén tompított.  





Rambo V. – Utolsó vér– Utolsó vér (2019)
Rambo: Last Blood


zene: Brian Tyler


A Jerry Goldsmith klasszikus dallamaival kombinált mű minden, alkalmasint üresnek tűnő jelenetbe, dialógusba életet lehel. Az újabb rész forgatási munkálatai egy közel tíz évig tartó huzavonát követően 2018 októberében vehették kezdetüket, arról pedig, hogy a zeneszerzői posztot újfent a John Rambót is jegyző Tyler tölti be, egy, a partitúráról készült fotóval kísért júliusi Twitter-bejegyzés rántotta le a leplet. "A Rambo V. – Utolsó vér a Sly Stallonéval való több mint egy évtizedes együttműködésem csúcspontja, ez az ötödik közös filmünk. Megtiszteltetés, hogy a régi Rambókat jegyző Jerry Goldsmith zenei örökségét továbbvihettem. Az Utolsó vér egy érzelmekkel teli történet, és a zenémmel azt a hangulatot kellett erősítenem, amit Adrian Grunberg képsorai tükröztek. Több témát is írtam, melyek Rambo család iránti vágyát, igazságérzetét és empatikusságát érzékeltetik. A visszafogott vonósok, a masszív rezesszólamok, az erőteljes ütőszekció, a lágy zongorajáték, és a fenyegető trombitaszólók a veszteség, a megbánás, a remény, valamint a bosszúvágy témáinak alapjai. Hihetetlen kaland volt zenét írni ehhez az időtlen karakterhez" – nyilatkozta a komponista.   

 

Kulics László
2019.11.26.