Egy nagy múltú komponista teljes életművét megismerni nem kis feladat. Azok, akik valamely tekintélyesebb szerző egy-egy zenéjét megismerve elkezdik mélyebben beleásni magukat annak filmográfiájába, rendszerint két úton indulnak el: vagy olyan műveken keresztül kezdik el szélesíteni ismeretüket, amilyenhez hasonlót már hallottak, vagy egy válogatásalbum segítségével igyekeznek feltérképezni, hogy az általuk még ismeretlen művész miket alkotott a különböző stílusokon belül – mindezeket persze hosszabb-rövidebb kutatómunka szokta megelőzni.


Jerry Goldsmith (aki idén lenne nyolcvan éves) mintegy ötven évet töltött el Hollywoodban komponistaként, mely során számos örökérvényű művet készített mozifilmek, s tévés produkciók számára. A több mint kétszázötven művet jegyző szerző életművéből számos válogatásalbum készült már, melyeket két részre lehet bontani: az általa, valamint a mások által felvezényeltekre. Mindkettőből bőséges kínálattal találkozni az egylemezestől egészen a hatlemezes változatig. Az általam leginkább átfogónak és legnívósabbnak tartott kiadvány a The Film Music of Jerry Goldsmith, melynek hetvenperces játékideje során tökéletesebbnél tökéletesebb kompozíciókat hallhatunk kedvenc zenekarának, a London Symphony Orchestrának közreműködésével. A tökéletes jelzőt amellett használom, hogy olyan általam sokra tartott főtémák hiányoznak róla, amilyen például az Ómené, A nyolcadik utas: a halálé, a Muláné vagy a Total Recall – Az Emlékmásé, ám egy olyan életműből, amilyen az övé, nem is lehet a teljesség igényével ilyen "rövid" összeállítást készíteni.

Goldsmith a zeneszerzés mellett előszeretettel koncertezett a világ számos pontján (1999 nyarán többek között nálunk is tiszteletét tette). A repertoárjának gerincét képező zeneművek kerültek feljátszásra 2000 januárjának végén London leghíresebb stúdiójában, az Abbey Roadban, melyet aztán a Telarc jelentetett meg, s nyújtott nosztalgiázási lehetőséget azok számára, akik valamely hangversenyen részt vettek. A feljátszott művek az akkor még újdonságnak számító, a Sony és a Philips által kidolgozott digitális technikával (Direct System Digital) kerültek rögzítésre, aminek köszönhetően lehetővé vált, hogy az album a hagyományos korong mellett SACD-n is megjelenhessen, melynek révén egy komolyabb hangrendszerrel tökéletes élményt nyújt a hallgató számra.


A korong az Űrszekerek témájával ("Star Trek: The Motion Picture") indít, mely kiválóan megalapozza a hangulatot. Ezt egy nagyobb lélegzetvételű szvit követi, amin belül olyan közönségsikert aratott, illetve Oscarra jelölt mozifilmek dallamai lettek összefűzve, mint a Homokkavicsok, a Kínai negyed, Az elnök különgépe, a Fekete-fehér, a Poltergeist – Kopogó szellem, a Pillangó, az Elemi ösztön, illetve A szél és az oroszlán. Jelen egyvelegnek azonban két változata van: az itt hallható, valamint egy rövidebb, amiben az Elemi ösztön és Az elnök különgépe főtémái nem kaptak helyet – ez utóbbi a Goldsmith Conducts Goldsmith című albumon található meg. Hasonlóan nagy lélegzetvételű része az albumnak a tévéfilmek főcímzenéit magában foglaló "Medley of Television Themes", ami a mozis változathoz hasonlóan kifogástalan struktúrával rendelkezik, s öröm hallgatni. Bár a turnék során számos remek tétel került előadásra, iménti három track, valamint a "The Generals" voltak a koncertek abszolút fénypontjai, ami ez esetben sincs másként. Az Egy ágyban az ellenséggel gyönyörűséges témája ("Theme from Sleeping with the Enemy"), amely a legjobb Goldsmith-szerzemények dobogósa nálam, a szívbemarkolóan gyönyörű "Theme from Rudy", s a "Love Theme from Forever Young" tehát már csak habok a tortán.

A hetven perc alatt mindent megkapunk, amit egy ilyen kiadványtól elvár az ember: akció, kaland, érzelem, bánat, egyedül csak a jazzes és szintetizátoros szerzeményeiből nem kapunk ízelítőt. Ebből adódóan talán nem lövök mellé, ha azt mondom, hogy jelen albumon még az sem talál kivetnivalót, aki esetleg nem kedveli annyira a szerző munkásságát. Aki pedig csak most kezdi megismerni, annak mindenképpen kötelező hallgatnivaló.


Az album amellett, hogy Jerry Goldsmith legkedveltebb szerzeményeiből kínál ízelítőt, tökéletesen bemutatja a zenéire oly jellemző hangzásvilágot, melynek köszönhetően hamar fel lehet ismerni egy nagyzenekari műről, ha azt ő szerezte. Halálával olyan űr keletkezett a filmzenék világában, melyet nemigen lehet betölteni, ám életében olyan maradandót sikerült alkotnia, melynek köszönhetően hosszú-hosszú évtizedekig emlegetjük majd, műveit elővéve pedig bármikor megidézhetjük, s felkérhetjük őt egy kis zenélésre...