Bizonyos férfiak számára a párkapcsolat kimerül abban, hogy a nő a tulajdonuk, ezáltal pedig annyi a teendőjük, hogy vezessék a háztartást, vacsorával várják férjüket, a fogadások, illetve vendégségek során elbűvölően viselkedjenek, mindezeken felül pedig szótlanul tűrjék a férfiszeszélyt, még akkor is, ha abba a lelki és testi erőszak is beletartozik. Ilyen kapcsolattípusra épül Nancy Price 1987-ben megjelent bestsellere, az
Egy ágyban az ellenséggel, melynek megfilmesítésére nem kellett sokáig várni, a történet ugyanis három évvel később, Julia Roberts és Patrick Bergin (
Férfias játékok) főszereplésével már a mozikban volt. Az adaptáció rendezésével Joseph Rubent (
Pénzvonat,
Felejtés) bízták meg, és bár a mozival a kritikusokat nem sikerült megnyerni, a bevételi adatokon ez nem látszódott, hiszen a 20th Century Fox a gyártási költség majd' tízszeresét visszatermelte vele. Az ilyen zsánerű alkotások népszerűségén egyébként az 1987-ben bemutatott
Végzetes vonzerő lendített sokat, melyet követően az
Egy ágyban az ellenséggel mellett olyan hasonszőrű produkciók láttak napvilágot, mint az
Öldöklő vágyak, az
Őrjítő vágy, a
Bűvölet, a
Szilánkok vagy éppen a
Megcsalatva, a későbbi időszakból pedig a 2002-es
Most már elég! tartozik ugyanezen kategóriába.
Ruben nem az a fajta filmes, aki lelkesen kitart egy-egy komponista mellett, a pályán töltött több mint négy évtizede során ugyanis szinte mindig más művésszel dolgozott. Választása ezúttal Jerry Goldsmithre esett, de Charles Fox (
Our Winning Season) éppúgy szállított már neki muzsikát, mint Maurice Jarre (
Az álomküzdők), Brad Fiedel (
Az igazság bajnoka), Elmer Bernstein (
A jófiú), Geoff Zanelli (
The Ottoman Lieutenant) és James Horner (
Felejtés), akik mellett egyedül Mark Mancinának sikerült újráznia, hála a
Pénzvonatnak, a
Visszatérés a Paradicsomba című remake-nek, illetőleg a
Penthouse Northnak.
Goldsmith közel ötven évig tevékenykedett Hollywood forgatagában, mely idő során számos zseniális muzsikával, illetve örök érvényű főtémával rukkolt elő. Az
Egy ágyban az ellenséggel BMI-díjjal jutalmazott kísérete is életműve emlékezetes pontjai közé tartozik, de nem azért vált meghatározó darabjává a szerzőnek, mert hibátlan, hanem azért, mert remekül idomul a művész által létrehozott thrillervilágba, ráadásul egy olyan, tökéletesen eltalált vezértémával bír, amelyet későbbi koncertjei során előszeretettel tárt közönsége elé. Jómagam ezen, a
The Film Music of Jerry Goldsmith válogatásalbumon is megtalálható "Theme from Sleeping with the Enemy"-re keresztelt tételen keresztül ismerkedtem meg a score-ral, és e dallamsor úgy elvarázsolt, hogy azóta is az olyan kimagasló Goldsmith-drámatémák közé sorolom, mint a
Kínai negyed, a
Mindent a győzelemért! vagy éppen az
Elemi ösztön nyitánya.
"A Total Recall – Az emlékmás
után már tényleg szerettem volna kimozdulni egy kicsit az akciófilmek világából. Olyan mozin akartam dolgozni, amely emberi kapcsolatokról szól, és ezen elképzelésem mellett mindaddig kitartottam, amíg meg nem talált az Oroszország-ház
, melyet az Egy ágyban az ellenséggel
, majd A szeretet földje
követett. Mindegyiknél az érzelmek közvetítése volt a feladatom" – mesélte a nyolcvanas évek második felében döntően akciófilmekhez és sci-fikhez szerződtetett Goldsmith. A komponista a forgatókönyvet elsősorban a Roberts által megformált Laura Burney szemszögéből közelítette meg, emiatt műve rendkívül témaközpontúvá vált: az elnyomás alatt élő és abból kitörni szándékozó feleség dallamsora már a nyitójelenet során felcsendül ("Morning on the Beach"), és a későbbi tételek többségében is visszatér. Minthogy ennek variációi hivatottak szimbolizálni Laura lelkiállapotának változásait, a mozi első szakaszában teljesen más tónusban hallható, mint a halálának megrendezése után játszódó időszakban, vagy a zárójelenetek során. E sokszínűségre elsősorban a fagyosabb hangvételű "Fears"-t és a "Roses / You Want Something / Happy Days"-t, a könnyedebb "A Brave Girl"-"Spring Cleaning" kettőst, a fájdalmas emlékeket kísérő "What Did He Do?"-t, illetőleg a rettegéssel átjárt "The Carnival"-t emelhetnénk ki példaként.
A kíséret másik pillére a finoman szólva is aberráltként jellemezhető férj, Martin (Bergin) motívuma, amely a szintetizátoros hangokkal és csőharanggal kombinált, nyomasztó stílusú zenekari játéknak köszönhetően éppoly ridegre, fenyegetőre és merevre sikerült, amilyet a karakter megkíván. Erre épül a "Broken Light", a "Thanks Mom", a "Don't Worry / Wrong Man / School's Out", a "The Towels", a "The Watcher / He Was Here", valamint a "The Carnival". Ugyanakkor bármennyire is jól idomul mindez a látottakhoz, a nézők többségének Martin kapcsán nem Goldsmith műve jut eszébe, hanem Hector Berlioz "Fantasztikus szimfóniá"-jának ötödik tétele, a "Boszorkányszombat", amely a karakter kedvenc szerzeményeként többször is felbukkan a filmben. A vezértémák variációinak sokasága mellett Goldsmith a főszereplők gondolatait, érzéseit a "The Funeral"-lal szintén ügyesen érzékelteti: egy tételen belül mutatja meg a kétségbeesést és a reményt, azaz Martin felesége elvesztése miatti bánatát, s Laura önnön halálának megrendezésével párosuló lelki felszabadultságát. Ugyanakkor érdemes megemlíteni még a "The Ring"-et, amely remekül idomul Martin dühödt és elszánt kutatásához, mely azt követően veszi kezdetét, hogy ráébred: egykori kedvese átverte.
A Jerry Goldsmith muzsikájából összeállított korongok közül én a mozi premierjének huszadik évfordulója alkalmából megjelent 2011-es, La-La Land Records-féle verziót preferálom, ám ha valaki számára nem annyira tetszetős a két karaktermotívum, akkor az a témaorientáltság következtében e változat hosszúságát minden bizonnyal sokallja. Ezért azok számára, akik még nem ismerik, inkább azt javasolnám, hogy az
Egy ágyban az ellenséggel kíséretének megismerését a Columbia Records által kiadott lemezzel kezdjék, mely nemcsak játékidejében tér el a La-La Land-osétól, hanem abban is, hogy a mozihoz alkalmazott dalok egyike, Van Morrison "Brown Eyed Girl"-je is megtalálható rajta.
Írásunk a bővített albumról készült, a Spotify-on azonban csak a Columbia Records változata érhető el.