A direktori posztra a Paramount az előző két Ryan-kalandot vászonra vivő Philip Noyce-ot akarta megnyerni, aki első körben igent is mondott, ám végül mégis visszadobta a projektet, s hozzá hasonló lépésre szánta el magát Harrison Ford is, így nemcsak új rendező, hanem új színész után is kellett néznie Mace Neufeld producernek. Míg direktornak Phil Alden Robinsont, főszereplőnek Ben Afflecket sikerült szerződtetniük, akivel kapcsolatban Clancy úgy nyilatkozott, hogy számára ő vált az eddigi leghitelesebb Ryanné. Ezen dicséret minden bizonnyal fontos lehetett az alkotók számára, általánosságban véve ugyanis nem igazán érte dicséret a filmet: míg a regény rajongói lehúzták, az átlag néző sem vélte erős közepesnél jobbra, így mai napig ez a leggyengébb adaptáció ebben a sorban – igaz, csupán egy hajszállal marad le a 2014-es Jack Ryan: Árnyékügynökségtől, ahol a címszereplőt Chris Pine formálta meg.

Robinson a Baseball álmok, valamint a Komputerkémek révén korábban már dolgozott együtt James Hornerrel, s e tény, valamint a komponista előző Ryan-filmeknél betöltött szerepe ismeretében kézenfekvő lett volna azon döntés, melynek eredményeként újfent ő gondoskodott volna a muzsikáról, a direktor azonban másként határozott – illetve egyes hírek szerint kénytelen volt más után nézni, mivel Horner sem kívánt többet e szériában részt venni. "Mindig is szerettem volna együtt dolgozni Jerry Goldsmithszel, hiszen ki nem, és amikor láttuk, hogy összeegyeztethetők az időpontok, éltem a lehetőséggel" – nyilatkozta a rendező, aki Fred Schepisi révén találkozott először a komponistával a Mr. Baseball zenei felvételei során. Mielőtt Goldsmitht bevonták volna a munkálatokba, a rendező temp zenék alkalmazásával igyekezett meghatározni, milyen jellegű muzsikát képzelt el filmjéhez. "Valami eltérőt kerestem a szokásos akciózenékhez képest. Érzelmeset, ironikusat, ugyanakkor elvárás volt, hogy amikor szükség van rá, legyen folyamatosan feszült és lüktető" – írta körül elképzeléseit a veterán szerző számára, akivel először úgy nézette meg a filmet, hogy az tartalmazta a Neil Travis vágó által beillesztett temp zenéket. Ezt követően Goldsmith nekilátott a munkának – az ehhez kapott tekercsek azonban már nem rendelkeztek zenei hangsávval –, s folyamatosan egyeztetett Robinsonnal úgy, hogy első lépésként szintetizátoros demókat készített, s csak azok jóváhagyását követően folytatta tovább a dolgát. "Néha tettem egy-két megjegyzést, de többnyire az ő elképzeléseinek engedtem teret" – emlékezett vissza később a direktor.