„Dél felé kelek, cigarettára gyújtok, töltök egy csésze kávét, beülök a kádba ábrándozni, és ilyenkor általában ötletek merülnek fel bennem. Nem egy igazán felelősségteljes élet. A döntéseim csak arról szólnak milyen hangjegyeket vessek papírra.”


Az egykoron visszahúzódó, interjúkat szórványosan adó művész a kétezres évektől kezdett nyitni rajongói felé, Hans Zimmer – Live on Tour című koncertsorozata óta pedig a színpad fenegyerekének számít, mivel legnépszerűbb témáinak rockosított, elektronikával dúsított átirataival világszerte felszántotta a színpadokat. John Williams, James Horner és Ennio Morricone mellett az ő munkássága is sok nézőhöz hozta közelebb, tette megérthetővé a filmzene világát, ami miatt rengeteget köszönhet neki a szakma, ugyanakkor támadások is érik cége, a Remote Control Producions működési módja, valamint a műfajnak a csapattagok általi eliparosítása miatt.
 
Zimmer a Hessen tartományban található Königstein-Falkenstein városkában nőtt fel, s már gyerekkorától intenzív érdeklődést mutatott a zene iránt, igaz, nem formális keretek között. Bevallása szerint összesen két hétig járt zongoraórára, a képzésekről ugyanis rendre kitették fegyelmezetlensége, a tananyagtól történő elkalandozása miatt. Elhivatottsága, a dallamokhoz való ragaszkodása azonban megkérdőjelezhetetlen volt számára, így autodidakta módon sajátította el ismereteit, és egy zenekarhoz is csatlakozott billentyűsként. „Gyerek voltam még, amikor édesapám elhunyt, és a zenébe menekültem, az lett a legjobb barátom” – nyilatkozta később a szerző. A formális kereteket eleinte nem szívlelő ifjú Németországból Svájcba utazott, hogy beiratkozzon az Ecole D'Humanité internátusba, majd a Londonhoz közeli Hurtwood House-ban folytatta tovább tanulmányait.
 
Az iskolapadból kikerülvén szintetizátorosként keresett munkát. A hetvenes évek során számos zenekarban megfordult, első jelentősebb sikerét pedig a The Buggles „Video Killed the Radio Star”-jával érte el, mely az MTV zenecsatorna által leadott klipek legelsőjeként vonult be a zenei világ történelemkönyvébe. Ezt követően olyan new age-, illetve rockbandáknál fordult meg, mint a Krisma, a Helden, a Shriekback, a Mecano és a The Damned. Eközben több reklámzenét is írt az Air-Edel Associates megbízásából, s mivel régóta vonzotta a filmzene (elsősorban Morricone Volt egyszer egy vadnyugathoz komponált score-ja volt rá nagy hatással), csatlakozott Stanley Myershez, aki mellett nemcsak a szakma alapjait sajátította el, hanem lehetősége nyílt a zenekar és az elektronikus elemek elegyítésével kapcsolatos kísérletezgetésekre is. Ezen időszak alatt másfél tucat alkotáshoz szállíthatott muzsikát Myers társaként: egyebek mellett a Gary Busey és Tony Curtis főszereplésével készült A színésznő és a relativitáshoz, Az én szép kis mosodámhoz, A kitaszítotthoz, a Heurékához, a Rémálmok házához és a Piszkos munkához.
 
Addigi munkásságában az 1988-ban bemutatott Elválasztott világ ihlette muzsikája hozott fordulatot, ennek hallatán tett javaslatot ugyanis Barry Levinson felesége arra, hogy keressék meg őt az Esőemberrel. E kezdeményezés a szerző első Oscar-jelölésébe torkollott, később pedig a Játékszerek, az Örök darab és a Harry Haft kapcsán dolgozhatott még a direktorral. A road movie sikerét követően sorra kezdtek érkezni a felkérések Hollywoodból (Fekete eső, Miss Daisy sofőrje, Mint a villám, Thelma és Louise), ezért áttette székhelyét Los Angelesbe, ahol megalapította az ekkor még Media Ventures, később pedig Remote Control Productions néven futó társulatot. A kilencvenes évek elejétől kezdve felpörögtek az események, és míg egyre nevesebb rendezők keresték fel, folyamatosan csiszolgatta akciózenei stílusát, melynek előfutárai a Lánglovagok, a K2 – Ki itt felmászol... és a Halálugrás voltak, a csúcsra pedig Az utolsó eséllyel jutott, melytől kezdve a műfaj úttörőjévé lépett elő. Ezzel együtt folyamatosan bővítette csapatát többek közt Mark Mancinával, Trevor Rabinnal, Harry Gregson-Williamsszel, Nick Glennie-Smithszel, Jeff Ronával és John Powell-lel.
 
Az oroszlánkirállyal Oscar-díjassá vált művész karrierjében Levinson mellett olyan rendezők váltak jelentőssé, mint Ridley Scott (Gladiátor, Hannibal, Fekete eső, Thelma és Louise, Trükkös fiúk, A Sólyom végveszélyben), Ron Howard (Lánglovagok, Frost/Nixon, Hajsza a győzelemért és a három Dan Brown-adaptáció, élükön A Da Vinci-kóddal), Gore Verbinski (A Karib-tenger kalózai-filmek, Rango, A kör, A magányos lovas, Az időjós), Michael Bay (Pearl Harbor – Égi háború, illetve társzeneszerzőként A szikla), Guy Ritchie (Sherlock Holmes-mozik) Christopher Nolan (Batman-trilógia, Eredet, Csillagok között, Dunkirk), Antoine Fuqua (A Nap könnyei, Arthur király) és Tony Scott (Az utolsó esély, Tiszta románc, Mint a villám, A rajongó). Míg a kilencvenes évek folyamán elsősorban a Scott testvérek megbízásai révén hívta fel magára szélesebb körben a figyelmet, addig az ezredfordulót követően döntően Howard, Verbinski és Nolan alkotásai biztosítottak számára lehetőséget arra, hogy ne csak stílusteremtőként, hanem megújulni képes művészként is gondoljanak rá. Az őrület határán volt az első alkotás, melyben megvillantotta minimalista oldalát, s ezt később olyanokban fejlesztette tovább, emelte új szintre, mint például az Eredet, a Csillagok között, a Dunkirk vagy az X-Men: Sötét Főnix.
 
Saját karrierjének építése mellett a DreamWorks zenei részlegének vezetőjeként is jelen van a szakmában, a Remote Control Productions (melyet „a hang iskolájának” hív) alapítójaként pedig számos feltörekvő művésznek biztosított már kiugrási lehetőséget. Zimmer kezdetben azon komponisták közé tartozott, akik nem szeretnek koncertezni, anno ugyanis azt vallotta, hogy zenéi nem a közönségnek, hanem az adott filmnek íródtak. 2000 októberében egy ghenti (Belgium) filmfesztiválon azonban mégis megtört a jég, 2016-ban pedig világkörüli turnéra indult csapatával, egy másik koncertsorozat pedig úgy vette kezdetét, hogy annál már nem személyesen, hanem csak producerként volt jelen. Ezek mindegyikéről készült egy-egy album, melyek Wings of the Film – The Music of Hans Zimmer, Hans Zimmer – Live on Tour, illetve The World of Hans Zimmer – A Symphonic Celebration címen láttak napvilágot.
 

Kulics László
2020.09.03.
 

Teljes filmográfia: 
 





  Kapcsolódó anyagok


A Karib-tenger kalózai-sorozat zenéje
Moziszériák, tévésorozatok

A Mission: Impossible-filmek zenéi
Moziszériák, tévésorozatok

A Pókember-filmek zenéje
Moziszériák, tévésorozatok

A Robert Langdon-filmek zenéi
Moziszériák, tévésorozatok

Beszámolónk a madridi Soncinemad filmzenei fesztiválról
Beszámolók

Hannibal zenéi
Moziszériák, tévésorozatok

Hans Zimmer Magyarországon
Beszámolók

Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
Beszámolók

John Powell rajzfilmzenéi - I. rész
Kollaborációk, életutak

Karácsonyi filmzenék
Kollaborációk, életutak

Michael Bay filmjeinek zenéje
Kollaborációk, életutak

Richard Donner filmjeinek zenéje
Kollaborációk, életutak

Ridley Scott és Hans Zimmer
Kollaborációk, életutak

Ron Howard filmjeinek zenéje
Kollaborációk, életutak

Sherlock Holmes
Zenék egy témára
 
Sportfilmek zenéje - II. rész
Kollaborációk, életutak

Superman zenéi
Moziszériák, tévésorozatok

The Hollywood Reporter / Billboard Film & Tv zenei konferencia
Beszámoló