"Hivatalosan is kiszálltam a szuperhősbizniszből. Nagyon nehéz volt számomra az, hogy mindig új nyelvet találjak ki" – jelentette ki március végén Hans Zimmer a BBC Hard Talk című műsorában. Ha ez igaz lesz, akkor a Batman: Kezdődik! mellett a Batman Superman ellen – Az igazság hajnala is fontos mérföldkőnek számít majd a szerző munkásságában: míg előbbi a hősök világába történő belépőjét jelenti, addig utóbbi a kilépés szimbólumává válik. Az ilyen vonatkozású háttérbe húzódásáért azonban nem hullajtanék könnyeket: közel húsz éve vagyok elkötelezett rajongója Zimmernek, s részemről az év egyik legjobban várt muzsikája is a jelen írásom tárgyát képező darab volt (ráadásul már jó előre jeleztem a többieknek, hogy erről én szándékozom ismertetőt készíteni), ám maximum annyi ragadt meg belőle, hogy így köszön el a szuperhősök világától. Hiába hallgattam meg számtalanszor, egyszerűen nem találok benne fogódzót, egyetlen tétele sem tudott maradéktalanul magával ragadni, ami egy ilyen kaliberű művész és projekt vonatkozásában probléma – és hasonlóan vagyok az ezt megelőző két ilyen témájú művével is. Szerkesztőtársam Deadpoollal kapcsolatban nemrég kifejtett véleménye gond nélkül ráhúzható a Batman Superman ellen – Az igazság hajnalának kíséretére is: "az aláfestésnek nincs igazán mélysége, a drámai részek nem átélhetők a zene nyelvén, s olykor még a feszültséget sem tükrözi a score". Ugyanakkor az is igaz, hogy technikai szempontból újfent kifogástalan darabbal gazdagodott a filmzene világa, én azonban nem ilyen jellegű élvezeti értéket várok egy filmzenétől.


A hősöket alakító Ben Affleck (aki Batman gúnyája előtt Daredevilét is magára ölthette) és Az acélemberben Clark Kentként már bizonyított Henry Cavill főszereplésével bemutatott mozit Zack Snyder rendezte, aki korábban olyan képregény-adaptációkhoz adta nevét, mint a 300, a Watchmen – Az őrzők, illetve Az acélember. A DC Comics közkedvelt jótevőinek összecsapásában a 2017-es The Justice League Part One előfutáraként olyan további karakterek jelennek meg hosszabb-rövidebb ideig a vásznon, mint Wonder Woman (Gal Gadot), Flash (Ezra Miller), illetve Aquaman (Jason Momoa), az ellenfelek közül pedig Zod tábornok (az ő legyőzésének körülményeiből ered a Batman és Superman közötti konfliktus), valamint Lex Luthor kerülhetett bele Chris Terrio és David S. Goyer forgatókönyvébe. A mozit gondosan megtervezett marketinghadjárat vezette fel - ezen a fronton is egyre keményebb DC-Marvel versengést figyelhetünk meg –, a siker pedig nem maradt el. Hiszen bár a kritikusok többsége fanyalgott, a nézők egészen másként gondolkodtak, aminek eredményeként az alkotógárda elmondhatja magáról, hogy világviszonylatban a negyedik legjobb nyitó hétvégét produkáló projektet sikerült megvalósítaniuk.


A film muzsikáját Zimmer a Junkie XL-ként és Tom Holkenborgként egyaránt alkotó holland elektronikus zenésszel karöltve készítette el. Míg előbbi az elmúlt tizenegy év során meglehetősen tevékenyen járult hozzá ehhez az univerzumhoz – hiszen Christopher Nolan Batman-trilógiájának, Az acélembernek, valamint A csodálatos Pókember 2-nek dallamait egyaránt ő szállította –, addig Junkie XL a nemrég bemutatott Deadpool révén kóstolhatott bele önállóan abba, miről is szól a képregénykarakterek mozivászonra történő átültetése. "Számtalan szuperhősfilm van már a hátunk mögött. Modern mitológiai teremtményekként tekintünk rájuk, ők amolyan különös mellékágai a görög mitológiának" – nyilatkozta a műfajjal kapcsolatban Zimmer, aki társával – s olyan kiegészítő komponistákkal egyetemben, mint Andrew Kawczynski, Benjamin Wallfisch és Steve Mazzaro – egy rendkívül dinamikus muzsikát szállított ehhez a kellően pörgős kalandhoz. A német származású művész ugyanakkor 2013 októberében még hezitált: azt nyilatkozta, hogy kavarognak benne a gondolatok, és nem tudja, jó döntés lenne-e részéről, ha elvállalná a projektet. Véleményét többek között azzal indokolta, hogy a három Batman-film után nem biztos abban, hogy jó ötlet egy azonos karakterrel rendelkező, ám új vonalba belevágó projekthez szerződnie, végül azonban rábólintott a felkérésre, ezt követően pedig maga mellé vette Junkie XL-t, akire rábízta az Affleck-féle Batman-téma elkészítését – ennek végeredménye a filmzenealbum "Men Are Still Good (The Batman Suite)"-jében figyelhető meg. Holkenborg egyébként képregény-feldolgozás vonatkozásában nemcsak a Deadpool, hanem Az acélember, illetve A sötét lovag: Felemelkedés score-jának megszületéséből is kivehette a részét, ám azoknál még csupán kiegészítő szerzőként volt jelen Zimmer oldalán.


A Batman Superman ellen – Az igazság hajnala aláfestése stílusát tekintve leginkább Az acélember muzsikájával rokonítható: a szimfonikusok jelenléte mellett kellően hangsúlyosan vannak jelen az elektronikus elemek, illetve azon dobütemek, melyek lassan éppoly elcsépeltté válnak, mint az a bizonyos hajókürtszólam, amely természetesen ezúttal sem maradhatott el. A korongnyitó "Beautiful Lie" még kellően ígéretesen indul, remek dallamokkal igyekszik operálni a két szerző, az azt követő "Their War Here"-rel azonban kezdetüket veszik a problémák: elektronikus és hagyományos dobpüfölések, valamint a szememben teljesen jellegtelen akciómotívummal igyekszik a páros lépést tartani a vásznon látottakkal. Hiába a kórus és a heroikusság, ennél, illetve az olyan további lendületes trackeknél, mint a "Do You Bleed?" vagy a "Black and Blue", nem a konfrontációt és a mindenen felülemelkedő hősiességet érzem, hanem sokkal inkább azt, hogy elszállt az ihlet – a Batman: Kezdődik! "Molossus"-a kenterbe veri az itt hallható akciótételek mindegyikét. Az ilyen stílusú darabok közül egyedül a Wonder Woman témáján alapuló "Is She With You?"-nál körvonalazódott bennem az, hogy sikerült felkapniuk a fonalat, s ezáltal olyan szintre tudták emelni a muzsikát, hogy abból áradjon a tettvágy, az elszántság és az érzelem – ugyanakkor némiképp üröm az örömben, hogy a hangzatos dobalapnak már Ridley Scott A Sólyom végveszélyben című mozijában is fontos szerepe volt.

A már említett "Beautiful Lie", illetve az "Is She With You?" mellett a drámaiságot érzékeltető "Day of the Dead", valamint a keserédességgel átjárt, majd eltökéltségbe torkolló "New Rules" voltak azok a tételek, amelyeket többször is újrahallgattam. Velük szemben állnak a kiadvány abszolút negatívumait képező, összevissza torzított, s emiatt kellően idegesítővé váló elektronikus megoldások, amire a legelvetemültebb példaként a "Must There Be A Superman?"-t tudnám felhozni. Továbbá ott van még a "The Red Capes Are Coming"-"Problems Up Here" duó elején hallható, Superman-motívummá formált Jack Sparrow-téma is A Karib-tenger kalózaiból, amivel egyáltalán nem tudok megbarátkozni.


A Batman Superman ellen – Az igazság hajnala zenéjét nagyfokú érdeklődés övezte, amire – Az acélember mintájára – a WaterTower Records egy jókora lapáttal rátett azzal, hogy a score-t nemcsak digitális változatban, illetve CD-n tette elérhetővé, hanem kétlemezes deluxe változatban, illetve három korongból álló bakelitgyűjtemény keretén belül is. A sima és a bővített változat ismeretében azonban nyugodt szívvel merem kijelenteni, hogy előbbi hallgatnivaló tökéletesen elegendő ebből a muzsikából, az alig húsz perccel hosszabb deluxe ugyanis semmilyen irányba nem tudta elmozdítani fenti értékelésemet.