Egy ejtőernyős csapat (élén a Gary Busey által alakított Ty-jal) egyéni módon lopja el a beépített ügynökök aktáit: a rendőrőrsök tetején landolva jutnak be az épületekbe, és törik fel a számítógépes rendszerüket, hogy az így megszerzett adatokat aztán drogbáróknak adják el. Pete (akinek szerepére a készítők Steven Seagalt szerették volna megnyerni, ám mivel ez egybeesett a Száguldó erőd forgatásával, nem vállalta, így Wesley Snipest szerződtették le) ennek az adattolvajlásnak köszönhetően veszíti el testvérét, s ez – az ötévesek számára még meglepő újdonságként szolgáló fordulat – készteti főhősünket a bűnözők kézrekerítésére. A nyomozás során egy ejtőernyős iskolába is beiratkozik, hogy még közelebb férkőzzön a gyanúsítottakhoz...


John Badham rendező (Kék villám) a Mel Gibson és Goldie Hawn főszereplésével készült Palimadár című filmet, illetve a fiatal lány beszervezéséről, valamint kiképzéséről szóló A bérgyilkosnőt követően a Halálugrás kapcsán immáron harmadik alkalommal dolgozott együtt Hans Zimmerrel, akit a kilencvenes években még ünnepelni, mára azonban (legnagyobb sajnálatomra) már csak szidni divat – legalábbis az elmúlt évek visszajelzései ezt támasztják alá. Badham az "Esőember" során figyelt fel először a komponistára: "Hideg és havas éjszaka volt Vail Coloradóban, amikor először hallottam Hans Zimmer zenéjét. A Village Crossroads Theaterben néztem az Esőember stáblistáját. Azonnal megfogott az eredeti és különösen briliáns zenéje. Tudtam, ő az a komponista, akivel a jövőben együtt szeretnék dolgozni." – olvasható a CD-borítón található rendezői visszaemlékezésben.

Zimmer a kilencvenes évek első felében váltott a szintetizátoros zenékről a nagyzenekarra, pontosabban e kettő együttes használatára, s ezzel egyidőben több olyan zseniális alkotása született, amelyek a mai napig az akciózenék egyik mérföldkövének számítanak (ilyen például Az utolsó esély és a Lánglovagok aláfestése is). "Abban az időszakban nőttem fel a klasszikus, nagyzenekari zenéhez, de mindig is eközött és a szintetizátoros muzsika között őrlődtem." – mesélte évekkel később egy interjú során a szerző, aki 1994-ben összesen négy filmhez készített zenét, ám ezek közül csak Az oroszlánkirály tartalmazott szimfonikus elemeket, a többi egy-két élő hangszer kivételével tisztán gépzene volt. Ez utóbbiak közé tartozik a Halálugrás aláfestése is, melynek szimfonikus hangzását az Euphonix, a Yamaha, a Roland, a Spatializer termékeinek, valamint a Pro Toolsnak köszönhetjük. Ezeket egészíti ki Rose Stone vokálja, illetőleg Pete Haycock és Bob Daspit gitárjátéka, s minthogy Zimmer szinte sosem dolgozik egyedül, szokásához híven ezúttal is segítségül hívott egy kiegészítő komponistát (Nick Glennie-Smith személyében), akinek egyik tétele, a "Flashback & Fries" a Varése Sarabande kiadványára is felkerült. Nem tartom kizártnak azt sem, hogy Glennie-Smith mellett az imént említett gitárosok nem adtak a szerzőnek olyan, építő jellegű javaslatokat szólóikkal kapcsolatosan, melyek végül a score-ba is belekerültek.


A film és a Varése korongjának nyitányaként egyaránt szolgáló "Drop Zone" című tétel remekül követi a produkció elején látható táj terepváltozásait – a kétféle zenei ábrázolást magában foglaló főtéma a pergő szintizenével az akciókat, az elektromos gitárral pedig a bűnözőket jellemzi. Mindez Randelle K. Stainback rövid rapzenéjébe, a "Hyphoperá"-ba torkollik, ami kivételesen remekül illik az összképbe. A "Hi Jack", valamint az album végén hallható "Miami Jump", "Too Many Notes - Not Enough Rests", "After the Dub" trió a korong nonstop akciózenéi, amelyekben a főtéma különféle variáció mellett újabb, helyenként igen erőteljes dinamikával rendelkező kiegészítő témák csendülnek fel.

A többnyire jelenetfüggő, pörgős számokban a fájdalom és az elkeseredettség éppúgy megtalálható, hiszen Snipes nyomozásának kiindulópontját egy személyes tragédia szolgáltatja. Filmbéli testvérének gyászolása egy halk gitárszólóban, és az azt alátámasztó vonósimitációk együttes játékában jelenik meg ("Terry's Dropped Out"), később pedig mindez az egyik ejtőernyős baleseténél (melynek zenei kísérete a "Too Many Notes - Not Enough Rests" második negyedében hallható) még hangsúlyosabban van jelen – ami ezáltal sajnos némiképp erőltetetté válik.


Ugyan a Halálugrás zenéje nem tartozik a legemlegetettebb Hans Zimmer-művek közé, a "Too Many Notes - Not Enough Rests" című tétel egy részlete révén azonban sokak számára lehet ismert, ugyanis ezt különféle filmelőzetesek (mint például a Zorro álarca, a Kapitány és katona: A világ túlsó oldalán vagy A Karib-tenger kalózai: A Fekete Gyöngy átka) aláfestésként már többször is felhasználták – jómagam például a Zorro-film bemutatója alatt hallottam először. Ennek a nagyszerű score-nak csupán egyetlen hátránya van: a hangszerek hiánya (ez egyébként jelentősen közrejátszik a fenti pontszámban). Egyik-másik tételen sokat dobna, ha valódi zenekar adta volna elő, ugyanis bármennyire is ötletes és jól összeállított motívumok csendülnek fel, némelykor igencsak kiérződik belőlük a szintetizátoros hangzás. De sajnos erre igen kevés esély van, ugyanis egyik nyilatkozatában Zimmer elmondta, hogy az ilyen jellegű zenéit nem hangszereli át nagyzenekarra, és adja ki újra, mivel ez túlságosan költséges lenne. Remélem, ezen szemlélete idővel megváltozik majd...