Po, a nem kifejezetten pengeéles agyáról ismert panda ismét visszatért, hogy ezúttal a szellemvilágból a valódiba jutó, bosszúra szomjazó Kai ellen vegye fel a kesztyűt. Az első előzetes végén látható bágyadt apa-fiú párbeszéd és a kissé gyengeelméjűnek tűnő pandák beszélgetésére a többi állat részéről adott, elgyötört reakció láttán már jó előre maximálisan bíztam a film szellemességében. Bár végül az említett jelenet bizonyult a produkció humor-csúcspontjának, ennek ellenére találtam még benne vigyorgásra okot. Noha harmadik alkalommal már érzékelhetünk egy halovány kérdőjelet feltűnni a láthatáron a sztori létjogosultságával kapcsolatosan, de szerencsére a szereplők változatlanul szerethetők (ellentétben például a Madagaszkár négytagú csürhéjével), az animációs stílusokkal játszadozó látványvilág továbbra is káprázatos, ezért én akár negyedszerre is fenntartások nélkül adnék esélyt a tohonya pandának.


Művészi szempontból nem feltétlenül hálás egy zeneszerző számára, ha bekerül egy franchise-ba, hiszen egy idő után már nehéz ugyanabban a világban megújulni, és könnyen belefuthat a rutin csapdájába, a legrosszabb pedig, ha azt érezni, hogy a komponistát már szinte csak a szerződés ténye motiválja. Az aktuális pandakalandnál szerencsére nem érezni ilyet. Hans Zimmer a korábbi epizódoknál is közreműködött, a különbség most annyi, hogy harmadjára nem látjuk az övé mellett John Powell nevét. Talán ez az oka annak, hogy úgy tűnik, kevésbé van jelen az a gátlástalan játékosság a score-ban, melyet Powellnél jobban kevesen művelnek. A tradicionális ázsiai hangszereket, például erhut és shakuhachit továbbra is nagyszerűen csatasorba állító szimfonikus muzsikában ezúttal kicsivel kevesebb az igazán ütős pont, és azok is inkább a régebbi témák felhasználásával születtek, de a lemez a második felére erőssé válik. Alá kell húzni, hogy bár Zimmer ezen muzsikáját nem fogjuk az alapművei között emlegetni, az igényességből és a kidolgozottságból nem adott alább, s inkább csak a korábbi két rész score-jának erőssége az oka annak, hogy népszerűség szempontjából a legtöbb rajongónál ez zárhatja a sort a három közül. Annyit még zárásként, hogy a széria védjegyének számító dal, a "Kung Fu Fighting" kórusos átirata egyenesen frenetikus lett.


Kiemelkedő trackek: Oogway's Legacy, The Panda Village, Jaded, The Spirit Realm, The Dragon Warrior, Passing the Torch, Father and Son, Kung Fu Fighting (Celebration Time)