Szilaj, a vad völgy paripája (2002)
Spirit: Stallion of the Cimarron
- zene: Hans Zimmer
- vezényel: Gavin Greenaway
- kiadás éve: 2002
- kiadó: A&M Records
- játékidő: 59:52
A jól eltalált filmzene hatalmasat tud dobni egy mozi hangulatán, összképén, az azonban ritkán adatik meg egy komponista számára, hogy mindezt úgy mutassa meg, hogy művével teljes mértékben uralja a látottakat, s szinte minden pillanatban befolyásolni tudja a nézők érzéseit. Ennek egyik példája a DreamWorks által 2002 májusában bemutatott Szilaj, a vad völgy paripája, mely esetében a Hans Zimmer által jegyzett score, nem mellékesen pedig a Bryan Adamsszel karöltve szerzett dalok (élükön a Billboard toplistáján anno előkelő helyen landoló "Here I Am"-mel) éppúgy az alkotás gerincét jelentik, mint a forgatókönyv. Ennek oka, hogy a vadnyugaton játszódó rajzfilmben csupán néhány esetben tűnnek fel, illetve szólalnak meg az emberek, s a főszereplőket megtestesítő állatok sem beszélnek, hanem valósághű mozdulatokkal, hangokkal fejezik ki érzéseiket – kivétel ez alól a címszereplő, akinek gondolatai időnként narráció formájában tűnnek fel.
A mozi megszületésének első öles lépése az volt, amikor a stúdió felkérte A vadnyugat fiai első, illetve második részének íróját, John Fuscót, hogy a többnyire producerként tevékenykedő Jeffrey Katzenberg (Egyiptom hercege, Cápamese, Shrek 2.) ötletét formálja át egy egész estés rajzfilmet lehetővé tevő forgatókönyvvé. A történet annyira szimpatikus volt Fusco számára, hogy a gyártási folyamat során végig együttműködött megbízóival, így az időközben felmerülő módosításokat is ő hajtotta végre, nem pedig bevont társírók. A nyolcvanmillió dolláros költségvetéssel rendelkező alkotás direktorai Kelly Asbury és Lorna Cook voltak, akik bár rendezőként ezzel debütáltak, a mesevilág egyáltalán nem állt tőlük távol, korábban ugyanis animátorként, illetve vizuális munkatársként olyan projekteken dolgoztak, mint A szépség és a szörnyeteg, Az oroszlánkirály vagy éppen A kis hableány. A stáb a négy éven keresztül formálódó történet vászonra viteléhez a digitális technikát éppúgy segítségül hívta, mint a hagyományos kézi rajzolás módszerét, s e kombinációt aztán el is keresztelték tradigital animationre – a stúdió ugyanezen megoldást alkalmazta az egy évvel később moziba került Szindbád – A hét tenger legendája esetében is.
A többek között a DreamWorks zenei divíziójának vezetői szerepét is betöltő komponista 1995 márciusának végén vehette át az Oscar-díjat élete első rajzfilmzenéjéért, Az oroszlánkirály kíséretéért, melyet aztán olyan további mesék követtek, mint a Muppet Kincses Sziget című, színészekkel kiegészült bábfilm, az Egyiptom hercege, a John Powell-lel közösen jegyzett Irány Eldorádó, valamint a Szilaj, a vad völgy paripája. Zimmer minden ilyen jellegű projekt esetében igyekezett egy-egy világhírű énekest is bevonni a feladatokba, amely szokásától a lovas kaland esetében sem tántorodott el, a countryénekes John Berryt, Elton Johnt, Whitney Houstont és Mariah Careyt követően azonban most Bryan Adamsre esett a választása. Kollaborációjuk viszont nem szokványos módon zajlott: ő Los Angelesben, Adams pedig Európában tartózkodott, ezért ötleteiket nem személyesen vitatták meg, hanem folyamatosan átküldték egymásnak, majd telefonon értekeztek róluk. E számok esetén a páros munkáját olyan további dalszövegírók, illetve muzsikusok segítették, mint Gretchen Peters (Majd elválik), Trevor Horn (Sakáltanya), Eliot Kennedy (Híd Terabithia földjére), Gavin Greenaway karmester, Steve Jablonsky, illetőleg a Robin Hood, a tolvajok fejedelme világhírű, Adams előadta betétdalánál, az "(Everything I Do) I Do It For You"-nál is közreműködő Robert John Lange.
Bár a dalok és a score arányát tekintve az A&M Records albuma (amely kétféle borítóval látott napvilágot annak függvényében, hogy a kiadványt az Egyesült Államokban vagy Európában bocsájtották piacra) hasonlít a Disney-mesékhez kapcsolódó korongokra, abban viszont eltér, hogy a tételek nem a film kronológiájával megegyező sorrendben találhatóak meg rajta. A számok közül gyakorlatilag majd' mindegyik helyet kapott a lemezen: a Szilaj születését és a környezetével történő megismerkedését kísérő "Here I Am" (amely egyben főcímdalként is szolgál) például éppúgy felkerült, mint a vezérménséggel járó feladatait bemutató jeleneteket kísérő "This is Where I Belong", a betörésére tett kísérletet követő "Get Off My Back", a vonatozás ihlette "Sound the Bugle", a záró képsort alátámasztó "I Will Always Return (Finale)", valamint a főcímdal stáblista alatt elhangzó popos verziója, a "Here I Am (End Title)". A már említett, patinás nevű rajzfilmgyár dalaihoz hasonlóan, ezek a trackek is fontos mankói a sztorinak, ráadásul a rendkívül kevés párbeszéd, illetve monológ okán a szokásosnál jóval nagyobb szerep hárult a dalszövegek tartalmára, mondanivalójára. "A történetmesélés a dalszövegírás egy új formáját jelentette számomra. Folyamatosan lendületben kellett tartanunk a karaktereket" – mesélte ezzel kapcsolatban Adams, akit összesen kilenc dal köt a projekthez, ráadásul nemcsak angolul, hanem franciául is elénekelte azokat. E két verzión túl a spanyol szinkron esetén szerződtettek még világhírű előadót Ricky Martin személyében, a magyar változat vonatkozásában pedig a dalok a Bon-Bon zenekar tagjaként is ismert Szolnoki Péter tolmácsolásában hallhatóak – az énekes emellett többek között a Toy Story 2.-nél, a Mackótestvérnél, a Csodacsibénél, illetőleg a Hercegnő és a békánál is közreműködött.
A filmzenealbum mindössze harmadát teszi ki az instrumentális kíséret – ebbe nem számoltam bele azt, hogy a "Here I Am" második fele is tisztán ilyen. Arról, hogy Zimmer miként fordította le a zene nyelvére a Szilajban elénk táruló kalandot, először a "Run Free" árulkodik, melynek előresorolása abból a szempontból hibátlannak nevezhető, hogy megvan benne minden, amit ettől a muzsikától kapni lehet: érzelem, dinamika, csodálatos dallamvezetés. Ezt követően jön a "Homeland (Main Title)", mely a nyitó képsorok alatt felcsendülvén egy csapásra ráhangolja a nézőket Szilaj történetére, nem mellesleg pedig a később hallható "I Will Always Return (Finale)" dal zenei alapját is magában foglalja. Hasonló dallampárhuzam figyelhető meg még a "Brothers Under the Sun" szám, illetőleg a "The Long Road Back" között, mely utóbbi a könnyed, játékos "Raint" követően a főszereplő honvágy és szomorúság által egyaránt táplált belső világát érzékelteti. A score-ban nemcsak a komponista jellegzetes stílusa érhető tetten minden pillanatban, hanem az a fajta kalandvágy, szabadságérzés, honvágy, valamint az emberek mellett töltött időszakra jellemző félelem is, amelyeket Fusco is igyekezett a lehető legjobb módon kidomborítani forgatókönyvében. A zenekar és annak szintetizátoros alátámasztása mellett fontos szerep jut még a vadnyugatot szimbolizáló, Heitor Pereira szolgáltatta gitárjátéknak, ezen összképből pedig kiegészítő komponistaként Jablonsky, Mel Wesson, illetőleg James Dooley is kivehette a részét. "A Szilaj esetében boldogabb lettem volna, ha több párbeszéd marad a filmben. A tesztvetítést megelőzően ideges voltam, és biztosra vettem, hogy ki leszek rúgva, mivel úgy éreztem, hogy a zeném rosszul hat a képsorok alatt" – nyilatkozta Zimmer, akit félelme ellenére nemhogy nem rúgtak ki, hanem munkáját a Golden Globe bizottsága a "Here I Am"-ért adott – Adamsszel és Petersszel megosztott – jelöléssel, az ASCAP-é pedig a neki és Adamsnek megítélt szoborral ismerte el.
A Szilaj, a vad völgy paripája nemcsak filmként biztosít remek élményt és kikapcsolódást, hanem zeneként is. Az A&M korongja minden percében képes lekötni a hallgatót, tehát nem tartalmaz semmilyen üresjáratot, így bármely közkedvelt Disney-albummal képes lépést tartani – számomra ez éppúgy alapértelmezett kiadványnak számít, mint A szépség és a szörnyeteg, az Aladdin vagy A Notre Dame-i toronyőr lemezei. Úgy vélem, Hans Zimmer rajzfilmzeneszerzői oldalát tekintve Az oroszlánkirály score-ja után ez a második legjobban sikerült munkája, emiatt pedig örömteli hír lenne számomra, ha egyszer valamelyik kiadó magára vállalná a teljes zenei anyag megjelentetését.
A mozi megszületésének első öles lépése az volt, amikor a stúdió felkérte A vadnyugat fiai első, illetve második részének íróját, John Fuscót, hogy a többnyire producerként tevékenykedő Jeffrey Katzenberg (Egyiptom hercege, Cápamese, Shrek 2.) ötletét formálja át egy egész estés rajzfilmet lehetővé tevő forgatókönyvvé. A történet annyira szimpatikus volt Fusco számára, hogy a gyártási folyamat során végig együttműködött megbízóival, így az időközben felmerülő módosításokat is ő hajtotta végre, nem pedig bevont társírók. A nyolcvanmillió dolláros költségvetéssel rendelkező alkotás direktorai Kelly Asbury és Lorna Cook voltak, akik bár rendezőként ezzel debütáltak, a mesevilág egyáltalán nem állt tőlük távol, korábban ugyanis animátorként, illetve vizuális munkatársként olyan projekteken dolgoztak, mint A szépség és a szörnyeteg, Az oroszlánkirály vagy éppen A kis hableány. A stáb a négy éven keresztül formálódó történet vászonra viteléhez a digitális technikát éppúgy segítségül hívta, mint a hagyományos kézi rajzolás módszerét, s e kombinációt aztán el is keresztelték tradigital animationre – a stúdió ugyanezen megoldást alkalmazta az egy évvel később moziba került Szindbád – A hét tenger legendája esetében is.
A többek között a DreamWorks zenei divíziójának vezetői szerepét is betöltő komponista 1995 márciusának végén vehette át az Oscar-díjat élete első rajzfilmzenéjéért, Az oroszlánkirály kíséretéért, melyet aztán olyan további mesék követtek, mint a Muppet Kincses Sziget című, színészekkel kiegészült bábfilm, az Egyiptom hercege, a John Powell-lel közösen jegyzett Irány Eldorádó, valamint a Szilaj, a vad völgy paripája. Zimmer minden ilyen jellegű projekt esetében igyekezett egy-egy világhírű énekest is bevonni a feladatokba, amely szokásától a lovas kaland esetében sem tántorodott el, a countryénekes John Berryt, Elton Johnt, Whitney Houstont és Mariah Careyt követően azonban most Bryan Adamsre esett a választása. Kollaborációjuk viszont nem szokványos módon zajlott: ő Los Angelesben, Adams pedig Európában tartózkodott, ezért ötleteiket nem személyesen vitatták meg, hanem folyamatosan átküldték egymásnak, majd telefonon értekeztek róluk. E számok esetén a páros munkáját olyan további dalszövegírók, illetve muzsikusok segítették, mint Gretchen Peters (Majd elválik), Trevor Horn (Sakáltanya), Eliot Kennedy (Híd Terabithia földjére), Gavin Greenaway karmester, Steve Jablonsky, illetőleg a Robin Hood, a tolvajok fejedelme világhírű, Adams előadta betétdalánál, az "(Everything I Do) I Do It For You"-nál is közreműködő Robert John Lange.
Bár a dalok és a score arányát tekintve az A&M Records albuma (amely kétféle borítóval látott napvilágot annak függvényében, hogy a kiadványt az Egyesült Államokban vagy Európában bocsájtották piacra) hasonlít a Disney-mesékhez kapcsolódó korongokra, abban viszont eltér, hogy a tételek nem a film kronológiájával megegyező sorrendben találhatóak meg rajta. A számok közül gyakorlatilag majd' mindegyik helyet kapott a lemezen: a Szilaj születését és a környezetével történő megismerkedését kísérő "Here I Am" (amely egyben főcímdalként is szolgál) például éppúgy felkerült, mint a vezérménséggel járó feladatait bemutató jeleneteket kísérő "This is Where I Belong", a betörésére tett kísérletet követő "Get Off My Back", a vonatozás ihlette "Sound the Bugle", a záró képsort alátámasztó "I Will Always Return (Finale)", valamint a főcímdal stáblista alatt elhangzó popos verziója, a "Here I Am (End Title)". A már említett, patinás nevű rajzfilmgyár dalaihoz hasonlóan, ezek a trackek is fontos mankói a sztorinak, ráadásul a rendkívül kevés párbeszéd, illetve monológ okán a szokásosnál jóval nagyobb szerep hárult a dalszövegek tartalmára, mondanivalójára. "A történetmesélés a dalszövegírás egy új formáját jelentette számomra. Folyamatosan lendületben kellett tartanunk a karaktereket" – mesélte ezzel kapcsolatban Adams, akit összesen kilenc dal köt a projekthez, ráadásul nemcsak angolul, hanem franciául is elénekelte azokat. E két verzión túl a spanyol szinkron esetén szerződtettek még világhírű előadót Ricky Martin személyében, a magyar változat vonatkozásában pedig a dalok a Bon-Bon zenekar tagjaként is ismert Szolnoki Péter tolmácsolásában hallhatóak – az énekes emellett többek között a Toy Story 2.-nél, a Mackótestvérnél, a Csodacsibénél, illetőleg a Hercegnő és a békánál is közreműködött.
A filmzenealbum mindössze harmadát teszi ki az instrumentális kíséret – ebbe nem számoltam bele azt, hogy a "Here I Am" második fele is tisztán ilyen. Arról, hogy Zimmer miként fordította le a zene nyelvére a Szilajban elénk táruló kalandot, először a "Run Free" árulkodik, melynek előresorolása abból a szempontból hibátlannak nevezhető, hogy megvan benne minden, amit ettől a muzsikától kapni lehet: érzelem, dinamika, csodálatos dallamvezetés. Ezt követően jön a "Homeland (Main Title)", mely a nyitó képsorok alatt felcsendülvén egy csapásra ráhangolja a nézőket Szilaj történetére, nem mellesleg pedig a később hallható "I Will Always Return (Finale)" dal zenei alapját is magában foglalja. Hasonló dallampárhuzam figyelhető meg még a "Brothers Under the Sun" szám, illetőleg a "The Long Road Back" között, mely utóbbi a könnyed, játékos "Raint" követően a főszereplő honvágy és szomorúság által egyaránt táplált belső világát érzékelteti. A score-ban nemcsak a komponista jellegzetes stílusa érhető tetten minden pillanatban, hanem az a fajta kalandvágy, szabadságérzés, honvágy, valamint az emberek mellett töltött időszakra jellemző félelem is, amelyeket Fusco is igyekezett a lehető legjobb módon kidomborítani forgatókönyvében. A zenekar és annak szintetizátoros alátámasztása mellett fontos szerep jut még a vadnyugatot szimbolizáló, Heitor Pereira szolgáltatta gitárjátéknak, ezen összképből pedig kiegészítő komponistaként Jablonsky, Mel Wesson, illetőleg James Dooley is kivehette a részét. "A Szilaj esetében boldogabb lettem volna, ha több párbeszéd marad a filmben. A tesztvetítést megelőzően ideges voltam, és biztosra vettem, hogy ki leszek rúgva, mivel úgy éreztem, hogy a zeném rosszul hat a képsorok alatt" – nyilatkozta Zimmer, akit félelme ellenére nemhogy nem rúgtak ki, hanem munkáját a Golden Globe bizottsága a "Here I Am"-ért adott – Adamsszel és Petersszel megosztott – jelöléssel, az ASCAP-é pedig a neki és Adamsnek megítélt szoborral ismerte el.
A Szilaj, a vad völgy paripája nemcsak filmként biztosít remek élményt és kikapcsolódást, hanem zeneként is. Az A&M korongja minden percében képes lekötni a hallgatót, tehát nem tartalmaz semmilyen üresjáratot, így bármely közkedvelt Disney-albummal képes lépést tartani – számomra ez éppúgy alapértelmezett kiadványnak számít, mint A szépség és a szörnyeteg, az Aladdin vagy A Notre Dame-i toronyőr lemezei. Úgy vélem, Hans Zimmer rajzfilmzeneszerzői oldalát tekintve Az oroszlánkirály score-ja után ez a második legjobban sikerült munkája, emiatt pedig örömteli hír lenne számomra, ha egyszer valamelyik kiadó magára vállalná a teljes zenei anyag megjelentetését.
Kulics László
2017. 02. 19.
2017. 02. 19.
Tracklista:
- Here I Am (End Title) (4:44) *
- I Will Always Return (3:58) *
- You Can't Take Me (2:56) *
- Get Off My Back (2:50) *
- Brothers Under the Sun (3:57) *
- Don't Let Go (4:02) **
- This is Where I Belong (2:21) *
- Here I Am (4:32) *
- Sound the Bugle (3:54) *
- Run Free (6:21)
- Homeland (Main Title) (3:41)
- Rain (2:50)
- The Long Road Back (7:11)
- Nothing I've Ever Known (3:52) *
- I Will Always Return (Finale) (2:46) *
* előadja: Bryan Adams
** előadja: Bryan Adams, Sarah McLachlan
Az album a Spotify-on:
