„Amikor valaki fiatal, még elég nehéz megmondani róla, merre fog vezetni az élete. Amit annak idején én ismételtem magamnak, az az volt, hogy nem nagyon lehet nagyobb jutalom számomra annál, mint a zenei pályán való elindulás, és nem számít, mennyi áldozatot kell hozni érte. Azt hiszem, a célom elértem, így elmondhatom: szerencsés ember vagyok.”


Zeneszerző, karmester, zongorista és trombitaművész, nevéhez megannyi sikerprodukció fűződik, generációk nőttek fel népszerű dallamain. John Williams a filmes szakma egyik legismertebb alakja, aki olyanokkal együtt válhatott a világ legismertebb komponistájává, a moziközönség ünnepelt sztárjává, mint Ennio Morricone, Alan Menken vagy Hans Zimmer. A rendkívül gazdag életútnak köszönhetően zenéinek jó része a popkultúra részévé emelkedett, a művész pedig számos későbbi pályatársának vált éppúgy bálványává, ahogyan más irányzatok képviselőinek is, amiben elsősorban Steven Spielberg és George Lucas alkotásai ihlette score-jai játszottak nagy szerepet. 

A New York-i származású művészt gyerekkorától kezdve körbevette a zene, mivel apja, Johnny Williams jazzdobos volt. 1948-ban a család Los Angelesbe költözött, ahol Williams először a North Hollywood High Schoolra, majd a University of Californiára járt, ahol zeneszerzést tanult, ám apja hatására egy szemesztert a Los Angeles City College falai között is eltöltött, s csatlakozott az iskola Studio Jazz Bandjéhez. Nem sokkal ezután besorozták, és bár a légierőnél elvégezte az alapkiképzést, katonaévei alatt zongorázott, trombitált, különféle toborzó és egyéb, haderővel kapcsolatos kisfilm zenei felelőse volt, továbbá kurzusokat tartott a University of Arizonán. Miután leszerelt, visszatért szülővárosába, hogy a Juilliard Schoolon tovább tökéletesítse zongoraismereteit, esténként pedig klubokban lépett fel.

Tanulmányéveit követően Los Angelesbe költözött, és amellett, hogy a könnyűzenei élet számos tagjával működött együtt, lassan Hollywoodban is letette névjegyét: eleinte Henry Mancini, Franz Waxman, Bernard Herrmann, Alfred Newman, Jerry Goldsmith és Elmer Bernstein score-jainál működött közre zenészként, illetve hangszerelőként, de hamarosan egyre több sorozatnál (Playhouse 90, M Squad, Checkmate, Lost in Space) kapott lehetőséget. Az ekkoriban még Johnny Williamsként dolgozó ifjúra (aki azért választotta ezt a nevet, mert a John Williamsről akkoriban inkább az egyebek mellett a Gyilkosság telefonhívásrában is játszó színész neve ugrott be a filmeseknek) hamar felfigyelt a szakma, így egyre komolyabb megbízásokat kapott. Olyanokhoz szerződtették, mint például az Ernest Hemingway műve alapján forgatott Gyilkosok, az Audrey Hepburn és Peter O’Toole főszereplésével készült Hogyan kell egymilliót lopni?, a Tony Curtis-féle El a kezekkel a feleségemtől, vagy a Valley of the Dolls, a Viszlát, Mr. Chips! és a Hegedűs a háztetőn musicalek – az utóbbi triónál végzett munkájáért Oscar-jelöléseket kapott, ráadásul a Hegedűs a háztetőn esetében a nominálást díjra is válthatta. 

Az Amerikai Filmakadémia elismerését követően sorra kezdtek érkezni a nagyobb kaliberű projektek: a Poszeidon katasztrófa kíséretét éppúgy ő szállította, mint a Tom Sawyer kalandjaiét, a Földrengését és a Pokoli toronyét. 1974-ben ismerkedett meg Spielberggel, aki a Sugarlandi hajtóvadászathoz kérte fel, a többi pedig – ahogy mondani szokás – már történelem. A hozzájuk fogható együttműködés példaértékű, és igen ritka a filmiparban: Spielberg első kollaborációjukat követően mindössze öt alkalommal (Ready Player One, Kémek hídja, Bíborszín, Homályzóna, West Side Story) nem tudott vele dolgozni, így olyan kultikus mozikat vihettek sikerre, mint például a Cápa, az E.T. – A földönkívüli, az Indiana Jones-kalandok, a Hook, a Schindler listája vagy a Jurassic Park. Több évtizedes kollaborációjuk mindkettejük számára sokat jelentett: ahogyan arra egy interjú alkalmával maga Spielberg is rávilágított, Williams dallamai nélkül filmjei kevesebbek lettek volna, nem vált volna ekkora rendezővé. Ugyanakkor mindez fordítva is igaz, hiszen Williams legsikeresebb muzsikáinak többségét is neki szállította. Spielberggel közös alkotásaival a Maestro 17 Oscar-, 22 Grammy-, 10 Golden Globe- és 10 BAFTA-jelölést érdemelt ki, s ebből 3 Oscar-, 9 Grammy-, 2 Golden Globe- és 3 BAFTA-díjat kapott meg.

Pályafutásának másik meghatározó alakja Lucas lett, akivel a Star Wars-folyamot tette feledhetetlen élménnyé. „Amikor 1977-ben, Londonban az első rész zenei felvételein dolgoztunk, nem gondolkodtam második filmben. George Lucas, aki ezt az egészet megálmodta, nekem és – tudomásom szerint – a többieknek sem mondta, hogy készül majd második film, nem beszélve a harmadikról. Azt gondoltam róla, hogy nagyszerű mozi lesz egy szombat délutáni, családi kikapcsolódáshoz, ám néhány hét múlva elfelejtik majd” – nyilatkozta a Skywalker-saga lezárásának apropóján John Williams, aki amellett, hogy a filmtörténelmi siker megkerülhetetlen részévé vált, rekordot is döntött, hiszen egyetlen pályatársa sem kapcsolható ennyi évtizeden keresztül egy adott szériához. 

Williams azon komponisták közé tartozik, akik megválogathatják, mihez szerződnek, így filmográfiájának nagy részét sikerfilmek alkotják. A lehetőségek közül rendkívüli érzékkel választja ki, mit vállal, így nemcsak Spielberg vagy Lucas történetei váltak örök érvényűvé dallamai által, hanem olyanok is, mint például a Superman, a John Badham-féle Drakula, Az eastwicki boszorkányok, Oliver Stone Született július 4-énje és JFK – A nyitott dossziéja, a Reszkessetek, betörők!, a Nixon, az Édesek és mostohák, A hazafi vagy A könyvtolvaj. Témacentrikus, mégis összetett és rendkívül részletes kíséreteket felvonultató munkásságának elismeréseként az Amerikai Filmakadémia ötvenkét alkalommal jelölte, ami rendkívül kimagasló, hiszen ezen a téren egyedül Walt Disney előzi meg a maga ötvenkilenc nominálásával.  

Bár Williams elsősorban filmzeneszerzőként vonult be a történelembe, karmesteri teljesítménye sem lebecsülendő: több híres zenekar vezetője is volt, közülük is a legismertebb a nagy múltú Boston Pops Orchestra, melyet 1980 és 1995 között dirigált, ráadásul számos koncertdarabot is jegyez, amelyek – a mozik számára készült műveitől eltérően – nem a neoromantikus hangzásvilágot követik, hanem többségükre a kortárs komolyzenei stílus jellemző. Komponált már szimfóniát, kamaradarabokat, versenyműveket, szimfonikus költeményeket, s ezek közül jó néhány már az amerikai kortárs komolyzene jeles darabjainak sorába tartozik. Williams koncerttermek számára született darabjaira jellemző, hogy általában egy történelmi figura, egy tárgy, egy esemény, egy fogalom vagy egy személyes történet volt az ihletőjük, és egyebek mellett ő jegyzi az 1984-es, az 1988-as, az 1996-os nyári, illetve a 2002-es téli olimpiai játékok hivatalos indulóját is. 
 

Kulics László
2020.09.07.
 

Teljes filmográfia: 
 





  Kapcsolódó anyagok


A Harry Potter-filmek zenéi
Moziszériák, tévésorozatok

A Jurassic Park zenéi
Moziszériák, tévésorozatok

A Star Wars-saga zenéi
Moziszériák, tévésorozatok

Alfred Hitchcock filmjeinek zenéje IV. – A televíziós munkák és az utolsó évek
Kollaborációk, életutak

Brian De Palma filmjeinek zenéje
Kollaborációk, életutak

Cápás filmek
Zenék egy témára

Hollywood és az USA elnökei
Zenék egy témára

Jane Eyre-adaptációk
Zenék egy témára

John Williams – Komponista a filmzenéken túl
Kollaborációk, életutak

John Williams – Távol Spielbergtől
Kollaborációk, életutak

Karácsonyi filmzenék
Kollaborációk, életutak

Oliver Stone filmjeinek zenéi
Kollaborációk, életutak

Richard Donner filmjeinek zenéje
Kollaborációk, életutak

Ron Howard filmjeinek zenéje
Kollaborációk, életutak

Sportfilmek zenéje - I. rész
Kollaborációk, életutak

Steven Spielberg és John Williams – I. rész
Kollaborációk, életutak

Steven Spielberg és John Williams – II. rész
Kollaborációk, életutak

Steven Spielberg és John Williams – III. rész
Kollaborációk, életutak

Superman zenéi
Moziszériák, tévésorozatok