Star Wars II. rész: A klónok támadása (2002)
Star Wars: Episode II – Attack of the Clones
- zene: John Williams
- vezényel: John Williams
- kiadás éve: 2002
- kiadó: Sony Classical
- játékidő: 73:29
George Lucas űroperájának sorozatban ötödik, a történet menetét tekintve második részét 2002-ben mutatták be. Miután a Baljós árnyak sztorija és bizonyos szereplői komoly nemtetszést váltottak ki a rajongókból, Lucas számára egyértelművé vált, hogy változtatnia kell. Ennek következtében a forgatókönyv megírásába bevonta maga mellé Jonathan Halest, akivel korábban Az ifjú Indiana Jones kalandjai sorozat néhány epizódján dolgozott már együtt. Ráadásul Lucasnak, szokásához híven, ismét nem volt kedve időben hozzákezdeni a folytatás papírra vetéséhez, a késlekedésnek végül az lett a következménye, hogy a végleges változat a forgatás megkezdése előtt alig pár héttel készült csak el, és ez sajnos ismét kihatással volt a végeredményre. Noha A klónok támadása sok tekintetben más, mint az előzménye, azonban a közhelyes párbeszédeket és a nehezen befogadható fordulatokat nem sikerült száműzni.
A történetbe az előző film eseményei után tíz évvel kapcsolódunk be. Padmé (Natalie Portman) visszavonult királynői teendőitől, és a Naboo-t mint szenátor szolgálja tovább, azonban még mindig a lázadók célkeresztjében áll, egy merényletet is éppen hogy sikerül elkerülnie. A Jedi Tanács két lovagot, a mesterré érett Obi-Want (Ewan McGregor) és tanítványát, Anakint (Hayden Christensen) rendeli mellé védőnek. Eközben a renegát jedi, Dooku gróf (Christopher Lee) számos bolygórendszert buzdít a Köztársaságból való kilépésre, és intéz támadást ellene. A Padmé elleni sikertelen merénylet után a volt királynő Anakin felügyelete mellett visszatér bolygójára, ahol azonban nemcsak a biztonságot, hanem a szerelmet is megtalálja. Ezalatt Obi-Wan egy titokzatos, víz borította bolygóra érkezik, ahol felfedezi, hogy a Köztársaság egykori megbízásából egy óriási klónsereget gyártanak, mindeközben az Anakinban szunnyadó sötétség napról napra erősebb lesz, ezzel pedig Padmét, mesterét és rengeteg jedit sodor bajba.
A produkció egyik kulcseleme a főhőst, vagyis Anakin Skywalkert alakító színész megtalálása volt. Rengetegen aspiráltak a szerepre, a korabeli hírek szerint igen jó eséllyel indult Leonardo DiCaprio is, de végül a rajongók megnyugodhattak, mert nem az akkor még ügyeletes szépfiúi skatulyába sorolt DiCaprióé lett a kultikus szerep. Végül a teljesen ismeretlen Christensen vált befutóvá, mivel Lucas szerint egyaránt jól tudta hozni a fiatal szerelmest és a lázadó tanítványt. A direktor a másik kulcsfontosságú összetevőt pedig a látványban látta, ami ugye nála nem meglepő, azonban A klónok támadására valami igen különleges, tőle is szokatlan újítást kívánt bevetni, ez pedig a digitális fényképezés volt, mellyel egy új fejezetet is nyitott a mozi történelmében. Noha az volt a szándéka, hogy az ő filmje legyen az első olyan alkotás, mely teljesen ezt az új technikát alkalmazza, azonban a Vidocq megelőzte, így nem A klónok támadása lett az első teljesen digitális formában rögzített mozi, azonban míg francia riválisa csak egy fura kísérletezgetésnek illik be, addig Lucas alkotása valóban reformernek nevezhető tettet hajtott végre - bár a mozis digitális projektorok elterjedésére még sok évet kellett várni. A trükkök terén is hatalmas volt az előrelépés, például Yoda mesternél száműzték a bábozást, így Frank Oznak csak a hangját kellett adnia a vén jedinek. De az öreg karakterek közül nemcsak a nem létező Yoda okozott nehézséget, hanem a valóságban szintén idős Lee is, aki a forgatás idején 78 éves volt, és karaktere számos akciószcénában feltűnt – ezt például úgy oldották meg, hogy a színész és a dublőre arcát megcserélték. A direktor a rajongókat is alaposan kiszolgálta, hiszen rengeteg új szerkezetet, helyszínt, karaktert és űreszközt vetett be – mindennek persze a merchandising szempontjából is megvolt az előnye.
Noha egy Star Wars-mozinál borítékolható az anyagi siker, és ez itt sem volt másként, de nem feltétlen volt egyértelműen kedvező a helyzet, ugyanis a bevételi mutató jóval a Baljós árnyaké alatt maradt, ráadásul a Pókember, a Harry Potter és a titkok kamrája és A Gyűrűk Ura: A két torony is megelőzte a 2002-ben bemutatott produkciók közül (ezzel az első Star Wars-film lett, mely nem vezette az év végén a boxoffice-listát), továbbá ez lett a legkevesebb bevételt hozó rész is a sagából, ami érzékenyen érintette a gyártót. A közönség és a kritikusok viszont lényegesen jobban fogadták az előzményétől, de a történetet és a rendezést illetően, a még érezhető javítások mellett sem volt minden rendben a messzi-messzi galaxisban...
A zeneszerzői posztot természetesen továbbra is John Williams töltötte be, aki úgy vélte, A klónok támadása aláfestését az előző epizódhoz képest már sokkal nyugodtabb körülmények között írhatta meg, Lucas is nagyobb teret adott neki, s ez a felszabadultság és nyugalom a score-ba is átszűrődött, hiszen a saga legromantikusabb muzsikája született meg. "Van a filmeknek egy csoportja, amely sokkal komolyabb zenét igényel a többinél, kétórányi, szinte operaszerű muzsikát szükséges hozzájuk komponálni, ez a Star Wars-ok esetében összesen több mint tizenkét órát jelentett. Az ilyen zenének önmagában is képesnek kell lennie elmondani a történetet, ez teszi lehetővé, hogy témákat alakítsak át, vagy helyettesítsem őket valami hasonló dologgal. Ez rendkívül szórakoztató munka" – nyilatkozott művéről a szerző. A klónok támadása esetében is leginkább a régi témákra építette a zenét Williams, új dallamokkal igen csínján bánt. A klasszikus trilógia főbb motívumai itt is felbukkannak, a közismert főtéma nyitja a mozit, emellett az Erő, Darth Vader vagy Yoda dallama gyakoribb elem, míg az első epizódból a "Duel of the Fates" téma csendül fel rövidebb terjedelemben, Anakin motívuma pedig hosszabban is. A stílust tekintve itt is maradt a Baljós árnyakban már bemutatott irány, vagyis az eredeti trilógia katonásabb, nyersebb zenei világa helyett az epikusságé és a fantáziáé a főszerep. Ez még akkor is megfigyelhető, amikor egyébként pergősebb, feszítettebb a tempó, mint például a látványos üldözési jelenet alatt szóló "Zam the Assassin and The Chase Through Coruscant" esetében. A komponista természetesen itt is megmaradt annál a jellegzetes stílusjegyénél, hogy a bonyolultabb témákat apró kis részekre bontotta, és így kis egységenként építgette be ide-oda a score-ba. Tehát sokszor feltűnnek a témák, de mégsem önismétlő módon, hiszen a darabolás és a finom módosítások folyamatosan biztosítják az újszerűséget.
Az új motívumok közül magasan kiemelkedik, a minőség és a felhasználás mennyiségét tekintve, az igen összetett szerelmi téma, melyet legjobban kidolgozva az "Across the Stars (Love Theme from Attack of the Clones)" tár a hallgató elé. E motívum csak Williams közismert nagy témáival mérhető össze, hiszen ez is rendkívül fülbemászó, kitűnően variálható (mint ahogyan erre számos példát hallunk is), és tökéletesen illik a film világához, továbbá kifogástalan zenei megfestője Anakin és Padmé szerelmének, így nem is véletlen, hogy a dallam a film egyik legnagyobb jellegzetessége lett. Williams intelligens megközelítését is jól tükrözi, hiszen bizonyos eleme a "The Imperial March"-ot idézi meg, emellett a különféle hangszerelésének köszönhetően a szerelem számos tónusát és jellegzetességét is képes volt vele ábrázolni. Egy kevéssé ismert érdekesség is kötődik hozzá, mégpedig az, hogy a Star Wars-főtéma egyfajta lelassított, lírikus változata. Ennek a Max Steiner vagy Rózsa Miklós epikus zenéit idéző dallamnak az "Anakin and Padmé" esetében egy igen melodramatikus verzióját is prezentálja a szerző, míg a "The Meadow Picnic" esetében életműve egyik legromantikusabb hangzását produkálta.
Az aláfestés egyik legjelentősebb sajátossága a régi témák építgetése, ami ugyebár elég nehéz feladat lehetett, hiszen húsz éve már megírásra kerültek, úgy, hogy akkor még szó sem volt előzményfilmekről. Ezen elképzelést már a Baljós árnyakban is felfedezhetjük, de itt jobban érezhetővé vált, hogy mit is akart ezzel elérni a szerző. Főként a Vader-téma, vagyis a "The Imperial March" dallama esetében hallhatjuk ezt a közismert motívum fokozatos építgetésével, majd teljes kibontásával. A score azonban különösebben jellegzetes új témákat – a már említetteken túl – nem kapott; néhány ismétlődő új elem ugyan felbukkan, de ezek igazából semmihez sem köthetőek, és túlontúl nem is érdekesek. A motívumok keveredésének szép példáját hallhatjuk a "Yoda and the Younglings" esetében, ahol az Erő, Yoda és a szerelmi téma alkot egy csodás egyveleget. Noha a score sokszor ölt romantikus hangulatot, a mozgalmas tételek száma sem kevés. A "Jango's Escape" vagy a "Bounty Hunter's Pursuit" eleje szép példa erre, de a menetelős, katonai zenei miliőt árasztó "The Arena" talán a legjobb track az ezen stílusúak közül.
A zenét szokás szerint a London Symphony Orchestrával rögzítették, a felvételeken pedig George Lucas és Rick McCallum producer is részt vett, s utóbbi így jellemezte ezt az eseményt: "Minden nagyon jól ment, mint általában, ha Johnról van szó. A score első meghallgatása rendszerint az egyik legcsodálatosabb esemény egy Star Wars-film készítése esetében. John ugyan mutat kicsiny részeket a zenéjéből, mondjuk zongorán, de a maga komplexitásában csak ő ismeri addig, amíg fel nem vesszük. A kis ízelítőknek pedig egyáltalán nincs olyan hatásuk, mint amikor végre meghallod a teljes felvételt." John Williams a második rész esetében is folytatta zenei utazását a messzi galaxisban, és ismét megmutatta páratlan zeneszerzői képességeit. A legtöbb érzelmet felvonultató Star Wars-epizódot az ő muzsikája teszi romantikussá, széppé és szentimentálissá. Sajnos ebből a score-ból még nem került kiadásra bővített változat, de talán ez a bő hetven perc is jól összefoglalja az aláfestés minden főbb mozzanatát.
A történetbe az előző film eseményei után tíz évvel kapcsolódunk be. Padmé (Natalie Portman) visszavonult királynői teendőitől, és a Naboo-t mint szenátor szolgálja tovább, azonban még mindig a lázadók célkeresztjében áll, egy merényletet is éppen hogy sikerül elkerülnie. A Jedi Tanács két lovagot, a mesterré érett Obi-Want (Ewan McGregor) és tanítványát, Anakint (Hayden Christensen) rendeli mellé védőnek. Eközben a renegát jedi, Dooku gróf (Christopher Lee) számos bolygórendszert buzdít a Köztársaságból való kilépésre, és intéz támadást ellene. A Padmé elleni sikertelen merénylet után a volt királynő Anakin felügyelete mellett visszatér bolygójára, ahol azonban nemcsak a biztonságot, hanem a szerelmet is megtalálja. Ezalatt Obi-Wan egy titokzatos, víz borította bolygóra érkezik, ahol felfedezi, hogy a Köztársaság egykori megbízásából egy óriási klónsereget gyártanak, mindeközben az Anakinban szunnyadó sötétség napról napra erősebb lesz, ezzel pedig Padmét, mesterét és rengeteg jedit sodor bajba.
A produkció egyik kulcseleme a főhőst, vagyis Anakin Skywalkert alakító színész megtalálása volt. Rengetegen aspiráltak a szerepre, a korabeli hírek szerint igen jó eséllyel indult Leonardo DiCaprio is, de végül a rajongók megnyugodhattak, mert nem az akkor még ügyeletes szépfiúi skatulyába sorolt DiCaprióé lett a kultikus szerep. Végül a teljesen ismeretlen Christensen vált befutóvá, mivel Lucas szerint egyaránt jól tudta hozni a fiatal szerelmest és a lázadó tanítványt. A direktor a másik kulcsfontosságú összetevőt pedig a látványban látta, ami ugye nála nem meglepő, azonban A klónok támadására valami igen különleges, tőle is szokatlan újítást kívánt bevetni, ez pedig a digitális fényképezés volt, mellyel egy új fejezetet is nyitott a mozi történelmében. Noha az volt a szándéka, hogy az ő filmje legyen az első olyan alkotás, mely teljesen ezt az új technikát alkalmazza, azonban a Vidocq megelőzte, így nem A klónok támadása lett az első teljesen digitális formában rögzített mozi, azonban míg francia riválisa csak egy fura kísérletezgetésnek illik be, addig Lucas alkotása valóban reformernek nevezhető tettet hajtott végre - bár a mozis digitális projektorok elterjedésére még sok évet kellett várni. A trükkök terén is hatalmas volt az előrelépés, például Yoda mesternél száműzték a bábozást, így Frank Oznak csak a hangját kellett adnia a vén jedinek. De az öreg karakterek közül nemcsak a nem létező Yoda okozott nehézséget, hanem a valóságban szintén idős Lee is, aki a forgatás idején 78 éves volt, és karaktere számos akciószcénában feltűnt – ezt például úgy oldották meg, hogy a színész és a dublőre arcát megcserélték. A direktor a rajongókat is alaposan kiszolgálta, hiszen rengeteg új szerkezetet, helyszínt, karaktert és űreszközt vetett be – mindennek persze a merchandising szempontjából is megvolt az előnye.
Noha egy Star Wars-mozinál borítékolható az anyagi siker, és ez itt sem volt másként, de nem feltétlen volt egyértelműen kedvező a helyzet, ugyanis a bevételi mutató jóval a Baljós árnyaké alatt maradt, ráadásul a Pókember, a Harry Potter és a titkok kamrája és A Gyűrűk Ura: A két torony is megelőzte a 2002-ben bemutatott produkciók közül (ezzel az első Star Wars-film lett, mely nem vezette az év végén a boxoffice-listát), továbbá ez lett a legkevesebb bevételt hozó rész is a sagából, ami érzékenyen érintette a gyártót. A közönség és a kritikusok viszont lényegesen jobban fogadták az előzményétől, de a történetet és a rendezést illetően, a még érezhető javítások mellett sem volt minden rendben a messzi-messzi galaxisban...
A zeneszerzői posztot természetesen továbbra is John Williams töltötte be, aki úgy vélte, A klónok támadása aláfestését az előző epizódhoz képest már sokkal nyugodtabb körülmények között írhatta meg, Lucas is nagyobb teret adott neki, s ez a felszabadultság és nyugalom a score-ba is átszűrődött, hiszen a saga legromantikusabb muzsikája született meg. "Van a filmeknek egy csoportja, amely sokkal komolyabb zenét igényel a többinél, kétórányi, szinte operaszerű muzsikát szükséges hozzájuk komponálni, ez a Star Wars-ok esetében összesen több mint tizenkét órát jelentett. Az ilyen zenének önmagában is képesnek kell lennie elmondani a történetet, ez teszi lehetővé, hogy témákat alakítsak át, vagy helyettesítsem őket valami hasonló dologgal. Ez rendkívül szórakoztató munka" – nyilatkozott művéről a szerző. A klónok támadása esetében is leginkább a régi témákra építette a zenét Williams, új dallamokkal igen csínján bánt. A klasszikus trilógia főbb motívumai itt is felbukkannak, a közismert főtéma nyitja a mozit, emellett az Erő, Darth Vader vagy Yoda dallama gyakoribb elem, míg az első epizódból a "Duel of the Fates" téma csendül fel rövidebb terjedelemben, Anakin motívuma pedig hosszabban is. A stílust tekintve itt is maradt a Baljós árnyakban már bemutatott irány, vagyis az eredeti trilógia katonásabb, nyersebb zenei világa helyett az epikusságé és a fantáziáé a főszerep. Ez még akkor is megfigyelhető, amikor egyébként pergősebb, feszítettebb a tempó, mint például a látványos üldözési jelenet alatt szóló "Zam the Assassin and The Chase Through Coruscant" esetében. A komponista természetesen itt is megmaradt annál a jellegzetes stílusjegyénél, hogy a bonyolultabb témákat apró kis részekre bontotta, és így kis egységenként építgette be ide-oda a score-ba. Tehát sokszor feltűnnek a témák, de mégsem önismétlő módon, hiszen a darabolás és a finom módosítások folyamatosan biztosítják az újszerűséget.
Az új motívumok közül magasan kiemelkedik, a minőség és a felhasználás mennyiségét tekintve, az igen összetett szerelmi téma, melyet legjobban kidolgozva az "Across the Stars (Love Theme from Attack of the Clones)" tár a hallgató elé. E motívum csak Williams közismert nagy témáival mérhető össze, hiszen ez is rendkívül fülbemászó, kitűnően variálható (mint ahogyan erre számos példát hallunk is), és tökéletesen illik a film világához, továbbá kifogástalan zenei megfestője Anakin és Padmé szerelmének, így nem is véletlen, hogy a dallam a film egyik legnagyobb jellegzetessége lett. Williams intelligens megközelítését is jól tükrözi, hiszen bizonyos eleme a "The Imperial March"-ot idézi meg, emellett a különféle hangszerelésének köszönhetően a szerelem számos tónusát és jellegzetességét is képes volt vele ábrázolni. Egy kevéssé ismert érdekesség is kötődik hozzá, mégpedig az, hogy a Star Wars-főtéma egyfajta lelassított, lírikus változata. Ennek a Max Steiner vagy Rózsa Miklós epikus zenéit idéző dallamnak az "Anakin and Padmé" esetében egy igen melodramatikus verzióját is prezentálja a szerző, míg a "The Meadow Picnic" esetében életműve egyik legromantikusabb hangzását produkálta.
Az aláfestés egyik legjelentősebb sajátossága a régi témák építgetése, ami ugyebár elég nehéz feladat lehetett, hiszen húsz éve már megírásra kerültek, úgy, hogy akkor még szó sem volt előzményfilmekről. Ezen elképzelést már a Baljós árnyakban is felfedezhetjük, de itt jobban érezhetővé vált, hogy mit is akart ezzel elérni a szerző. Főként a Vader-téma, vagyis a "The Imperial March" dallama esetében hallhatjuk ezt a közismert motívum fokozatos építgetésével, majd teljes kibontásával. A score azonban különösebben jellegzetes új témákat – a már említetteken túl – nem kapott; néhány ismétlődő új elem ugyan felbukkan, de ezek igazából semmihez sem köthetőek, és túlontúl nem is érdekesek. A motívumok keveredésének szép példáját hallhatjuk a "Yoda and the Younglings" esetében, ahol az Erő, Yoda és a szerelmi téma alkot egy csodás egyveleget. Noha a score sokszor ölt romantikus hangulatot, a mozgalmas tételek száma sem kevés. A "Jango's Escape" vagy a "Bounty Hunter's Pursuit" eleje szép példa erre, de a menetelős, katonai zenei miliőt árasztó "The Arena" talán a legjobb track az ezen stílusúak közül.
A zenét szokás szerint a London Symphony Orchestrával rögzítették, a felvételeken pedig George Lucas és Rick McCallum producer is részt vett, s utóbbi így jellemezte ezt az eseményt: "Minden nagyon jól ment, mint általában, ha Johnról van szó. A score első meghallgatása rendszerint az egyik legcsodálatosabb esemény egy Star Wars-film készítése esetében. John ugyan mutat kicsiny részeket a zenéjéből, mondjuk zongorán, de a maga komplexitásában csak ő ismeri addig, amíg fel nem vesszük. A kis ízelítőknek pedig egyáltalán nincs olyan hatásuk, mint amikor végre meghallod a teljes felvételt." John Williams a második rész esetében is folytatta zenei utazását a messzi galaxisban, és ismét megmutatta páratlan zeneszerzői képességeit. A legtöbb érzelmet felvonultató Star Wars-epizódot az ő muzsikája teszi romantikussá, széppé és szentimentálissá. Sajnos ebből a score-ból még nem került kiadásra bővített változat, de talán ez a bő hetven perc is jól összefoglalja az aláfestés minden főbb mozzanatát.
Gregus Péter
2013. 04. 09.
2013. 04. 09.
Tracklista:
- Star Wars Main Title and Ambush on Coruscant (3:46)
- Across the Stars (Love Theme from Attack of the Clones) (5:33)
- Zam the Assassin and the Chase Through Coruscant (11:07)
- Yoda and the Younglings (3:55)
- Departing Coruscant (1:44)
- Anakin and Padmé (3:56)
- Jango's Escape (3:48)
- The Meadow Picnic (4:14)
- Bounty Hunter's Pursuit (3:23)
- Return to Tatooine (6:56)
- The Tusken Camp and the Homestead (5:54)
- Love Pledge and the Arena (8:29)
- Confrontation with Count Dooku and Finale (10:44)
Az album a Spotify-on:
