"Amikor 1977-ben, Londonban az első rész zenei felvételein dolgoztunk, nem gondolkodtam második filmben. George Lucas, aki ezt az egészet megálmodta, nekem és – tudomásom szerint – a többieknek sem mondta, hogy készül majd második film, nem beszélve a harmadikról. Azt gondoltam róla, hogy nagyszerű mozi lesz egy szombat délutáni, családi kikapcsolódáshoz, ám néhány hét múlva elfelejtik majd" – nyilatkozta a folyam lezárásának apropóján John Williams, aki számtalan kultikus mozit jegyez, karrierjének legemblematikusabb szegmense azonban kétségkívül a Star Wars-saga. Amellett, hogy eme filmtörténelmi siker megkerülhetetlen részévé vált, rekordot is döntött vele, hiszen egyetlen pályatársa sem kapcsolható ennyi évtizeden keresztül egy adott szériához – mennyiség tekintetében azonban John Barry vezeti a listát tizenegy James Bond-score-ral, melyek előtt ráadásul az ezekben történő közreműködéséhez lökést adó Dr. Nóba is besegített.

2019 mozis kínálata hemzsegett a visszatérő karakterektől, ráadásul néhányuknak búcsút is kellett intenünk, ám amíg a Bosszúállók: Végjáték – beváltva a hozzá fűzött reményeket – elsöprő sikert aratott, napjaink tévés korszakának meghatározó szériája, a Trónok harca utolsó évada, valamint a Star Wars Skywalker-sagaként emlegetett fősodra egyaránt ringbe szállhatott az év legnagyobb zúgolódását kiváltó produkciónak címéért. Igaz, a fenti esetekben a lezárások csupán ezen alapokra értendőek, hiszen a Marvel tovább ontja magából a szuperhősös filmeket, az HBO egy újabb George R. R. Martin-féle regényadaptáción ügyködik, a Disney pedig azon felül, hogy jelenleg a The Mandaloriannel bővíti Lucas univerzumát, új trilógiát is kilátásba helyezett. E monumentális méreteket öltő projektek fogadtatása tehát finoman szólva sem egységes, az áprilisi Marvel-tarolást követően ugyanis májusban a Trónok harca befejező évada pattintott ki negatív hangvételű komment-, illetve kritikaáradatot, néhány hónap elteltével pedig a Skywalker kora kapcsán ismételte meg magát a történelem: ennél is méltatlan befejezésről, egy kultikus mű megtépázásáról kezdtek beszélni megannyi, a témába vágó mém kíséretében.


"Kezdettől fogva tudtuk, hogy döntéseink – legyenek azok a dizájnnal, a zenével vagy a cselekménnyel kapcsolatosak – egyeseknek örömet okoznak majd, másokat pedig feldühítenek. Mindenkinek igaza van" – mondta a kreatív nézeteltérésekre hivatkozva kiszálló Colin Trevorrow helyét elfoglaló J.J. Abrams, aki mellett más stábtagok sem hagyták válasz nélkül a rajongók és a kritikusok visszajelzéseit. Chris Terrio társíró szerint például méltóságteljesebben lehetett volna elvarrni a szálakat akkor, ha úgy bontják ketté a sztorit, ahogyan az a Bosszúállóknál vagy a Harry Potter-széria esetében történt. Az ehhez hasonló, hatalmas kiterjedésű, számtalan fontos karaktert felsorakoztató vállalkozásoknak biztos javukra válik a Terrio által belengetett megoldás, ugyanakkor a producerek elvárásain felül ilyenkor a korábbiak folyományaként magasra került mérce és a rajongói igények egyaránt hatalmas nyomást gyakorolnak az alkotókra, s a végeredmény könnyedén félremehet. Számomra a Trónok harca nyolcadik évada és a Skywalker kora újabb konklúziók arra, hogy a rivaldafényben úszó projekteket nehéz olyan eleganciával búcsúztatni, mint a Bosszúállókat (gondoljunk csak bele: ugyanezen évben mutatták be az új Rambo-, Shaft-, Charlie angyalai- és Terminátor-mozikat, melyek negatív visszajelzései – az eredeti alkotások szerényebb kultstátuszának hála – lényegesen szerényebb hullámokat is korbácsoltak).

A Star Wars fősodra három etapra bontható, a sors pedig úgy hozta, hogy a középső blokk ikonikus szerepét sem az előzmény-, sem pedig a folytatástrilógiának nem sikerült megközelítenie, ám mindkettő alkalmassá vált a rajongók ellenszenvének kiváltására – Jar Jar Binks vagy az Anakint megformáló Jake Lloyd éppúgy közrejátszik ebben, mint a forgatókönyvek minősége és még sorolhatnánk. De akármilyen irányt is vett a széria az elmúlt negyvenkét esztendőben, ez a kilenc rész együttesen képezi ezen univerzum tengelyét, s lesz a jövőben hivatkozási alap Star Wars-témában éppúgy, mint a filmgyártás történelmének ismertetésekor.


Sajnálatos módon a zene is kereszttűzbe került, igaz, a produkciót ért bírálatokkal szemben kevesebb, ráadásul árnyaltabban megfogalmazott visszajelzésekről beszélhetünk. Többen érezték úgy, hogy a Skywalker kora score-ja (illetve gyakorlatilag az egész folytatástrilógia aláfestése) nem koronázta meg kellően a folyamot, de még a legkeményebb kritikusok is kifinomultan adtak hangot nemtetszésüknek, hiszen a népszerű témák beleszövésének hála, az ő szívük is ellágyult, ami nem csoda, hiszen – a filmekhez hasonlóan – a zenék ereje is az évtizedes tradícióban rejlik. Ahogyan arra már Az utolsó Jedik esetében kitértem, nem vagyok a széria rajongója, s mivel hosszú idő után az utolsó hármas albumai voltak képesek megfogni, ezek jelentik számomra a beugrót a messzi-messzi galaxisba, s nem érzem méltatlannak a hallottakat. De legyen az akár egy hozzám hasonló kívülálló, akár az Erő hatalmába került rajongó, abban mindenki egyetérthet, hogy nincs még egy olyan folyam, melynek kíséretei kalandról kalandra ennyire színvonalasak, csillogóak, témaközpontúak, összetettek és emblematikusak lennének. Williams elképesztő mesélő, s erre keresve sem lehetne jobb példát találni e franchise-nál, melynek eredet- és zárótrilógiáját hat zenei Oscar-jelölés szegélyezi (ebből egyet díjra is válthatott a Mester).

A score felvételei, keverései 2019 júliusában vették kezdetüket, a szakaszokra osztott munkálatok eredményeként pedig Williams, a hangszerelésben és vezénylésben újfent segítségére lévő William Ross, valamint a Hollywood Freelance Studio Symphony és a Los Angeles Master Chorale tagjai közel hat hónapig látogatták a Barbra Streisand Scoring Stage-et. Ám hiába osztották blokkokra a kíséret munkálatait, a jeleneteken történő módosítások egy része erre a fázisra is rányomta bélyegét: "Az ébredő Erőhöz hasonlóan, sokszor változtak a dolgok az utómunkálatok közben. Mindig bocsánatot kértem tőle az újabb kiigazítások kérésekor, John pedig mindig elnevette magát, és azt felelte, hogy elnézést kér, amiért nem írta meg elsőre helyesen a zenét" – mesélte Abrams, majd hozzátette: "Bizonyos esetekben kitértem arra, hogy milyen érzést szeretnék kiváltani a nézőkből, de sohasem határoztam meg neki, hogy mit írjon. Megnézte a jelenetet, leült a zongorához, megírta a zenét, majd következett a felvétel." A valamivel több mint háromórányi anyag rögzítésének utolsó napja fontos állomás volt a széria életében, így ezen apropóból olyanok látogattak el a stúdióba, mint Mark Hamill, Steven Spielberg, Daisy Ridley és Kelly Marie Tran.


Az ébredő Erő elsősorban az új karakterek dallamaival ragadta meg a figyelmemet, Az utolsó Jedik muzsikája pedig mozgalmasságával, a motívumok, hangulatok gyakori váltogatásának ügyes kivitelezésével hozott egy lépéssel közelebb ehhez a világhoz. Míg a legtöbben az olyan, epikus hangvételű tételeket hiányolják a zárás (sőt, gyakorlatilag mindhárom rész) kíséretéből, mint például az előzményfelvonást emlékezetessé tevő "Duel of the Fates" és a "Battle of the Heroes", addig én Az utolsó Jedikben hallottak más módon történő folytatását éreztem eleinte problémának. Reméltem, hogy Williams továbbviszi a játékosságot, ám minél többször pörgött le a korong, annál inkább kristályosodott ki bennem az, hogy a szerző ezúttal az előzőeknél jobban kívánt hangsúlyt fektetni az Erő sötét oldalára, a karakterek belső küzdelmére. Ez az elgondolás más összképet eredményezett, ami nem feltétlenül volt rossz irányváltás.

A Skywalker kora nyitányaként megszületett "Fanfare and Prologue"-ban a széria eddigi legsötétebb kezdését köszönhetjük. A közkedvelt fanfár az Első Rendhez köthető dallamokba torkollik: az ismerősen csengő Kylo Ren-téma mellett olyan újdonságokat vonultatott fel vele kapcsolatban Williams, mint az üstdobokra és rezesekre nagy mértékben támaszkodó Ren lovag-motívum, a komor, vészjósló hangvételű, kórussal támogatott új Sith-téma, valamint az útkereső eszköz alkalmazását szimbolizáló, rejtelmes vonós- és rezesszólam. E négyes olyan trackekben köszön vissza jelentőségteljesebben, mint a birodalmi indulót is felidéző "Journey to Exegol" – "The Old Death Star" páros, a sötét oldal új, himnikus megoldását kifejtő "Anthem of Evil", a "Join Me", az "Approaching the Throne", a "The Force Is with You", és persze a folyam legjelentősebb zenei pillanatait magában foglaló "Finale". Ezeken túl rövidebb ideig a "Fleeing from Kijimi"-ben, a "The Final Saber Duel"-ben, valamint a "Battle of the Resistance"-ben szintén felcsendülnek, ám elsősorban az előbb kiemelteknek köszönhető az album borús hangvétele, mely Ren útjának, belső vívódásának éppúgy zenei megfelelője, mint Palpatine jelenlétének. Bár nem beszélhetünk olyan kimagasló darabokról, mint Darth Vader "The Imperial March"-a, ám így is kellően jól érzékeltetik a történet alakulását, ráadásul szerkezetük révén a "Journey to Exegol", az "Anthem of Evil" és a "The Force Is with You" egy a Star Wars-világról szóló esetleges hangversenyen egy-egy tételként is könnyűszerrel helytállna.


A koncertrepertoárba is ajánlható kompozíciók száma azonban nem áll meg ennél a háromnál, hanem jóval túlmutat rajtuk. A "The Rise of Skywalker"-t éppúgy érdemesnek tartanám erre, mint a "We Go Together"-t, a "Farewell"-t, a "New Home"-ot vagy a "Reunion"-t. Akik az előző rész kíséretéből hiányolták az elégiát, a nagyobb ívű tételeket, azok a Skywalker koránál új dallamokkal kiegészülve érezhetik kárpótolva magukat. A "The Rise of Skywalker" az aktuális epizódtémát (amelyet győzelem-motívumnak is keresztelhetnénk) mutatja meg nekünk, s ez a "Farewell"-ben teljesedik ki. A film kronológiájától eltérő tracksorrendet mutató korong harmadik tételében azonban a Rey, Finn és Poe közötti barátságot megjelenítő dallam is felbukkan: ez a "We Go Together"-ben mutatkozik meg teljes pompájában, de a "Destiny of a Jedi", a "Fleeing from Kijimi", a "Reunion" és a "Finale" részeként is tetten érhető.

A bennem eleinte hiányérzetet keltő, tételeken belüli sűrű tempó- és témaváltásokat a Skywalker kora esetében olyanok képviselik, mint a győzelemittas rezesszólamra épülő "The Speeder Chase", a Kylo, a Ren lovagok, az Erő sötét oldalának témáját, valamint a Rey–Finn–Poe trió zenei utalását egyaránt tartalmazó "Fleeing from Kijimi", vagy a Poe és az Erő dallamait heroikus formában tálaló "Battle of the Resistance". Természetesen az album tartogat még egyéb mozgalmas pillanatokat (ilyen a "Journey to Exegol" felvezetése, a "Join Me" utolsó negyede, a "They Will Come", az "Approaching the Throne" és a "The Force Is with You" is), de a "vérbeli Williams-akciómuzsika" jelző kizárólag ezekre érvényes az első másodperctől az utolsóig.

A zárótrilógia zenéiben nemcsak hasonlóságok, de eltérések is találhatók az elődökkel összevetve. A tradíció tiszteletben tartása mellett ugyanis e három rész némiképp szakított a hagyományokkal annyiban, hogy Williams muzsikája mellett mások szerzeményei is az epizódokba kerültek. A Skywalker korában az egyik ilyen a passannai fesztivál "Lido Hey"-ja, mely Az ébredő Erőhőz készült "Jabba Flow"-nál és a "Dobra Doompá"-nál is közreműködő Shag Kava előadásában hallható, a másik pedig a hófedte Kijimi bolygón játszódó bárjelenet "Oma's Place"-e. Utóbbi két érdekességgel is szolgál: előadásában Abrams is közreműködött, a bártulaj szerepében pedig Williams látható, kinek karakterneve, az Oma Tres a "maestro" anagrammájaként született meg. Ezek kizárólag a filmben érhetőek tetten, mert a korábbi gyakorlathoz hasonlóan sem a hivatalos korongon, sem pedig a Disney weboldalán elérhető, ötvenperces For Your Consideration-változaton nem kaptak helyet.


"Ha negyven évvel ezelőtt valaki azzal keres meg, hogy 'itt egy projekt, John, azt szeretném, hogy huszonöt órányi zenét írj hozzá', azt feleltem volna, hogy lehetetlen, senki sem képes erre" – nyilatkozta John Williams, aki megjegyezte: "Számomra a kilencedik résszel teljessé vált a sorozat, ennyi elég volt belőle. Mára valószínűleg több zenét írtam a Star Warshoz, mint Richard Wagner A Nibelung gyűrűje operaciklushoz". A veterán szerző 2018 februárjában jelentette be, hogy ezzel a fejezettel immáron végleg búcsút int a sagának, mely csupaszabb lenne tehetsége, dallamai nélkül. Szerzeményeivel sok jelenet fényén emelt, tette azokat időtállóvá, örök érvényűvé. Rajongók millió foglalják imába nevét a Jedik és a Sithek örökös harca ihlette dallamok hallatán, aminél, úgy vélem, nagyobb dicséret nem is érhet egy művészt.