Mielőtt valakit elriasztana a kortárs komolyzene jelzőként való használata, itt természetesen ne atonális, modern irányzatot értsen, hanem játékos, minimalista, a nagy szimfonikus megoldásokat többnyire mellőző muzsikát, mely legalább annyira fülbemászó és élvezetes, mint a szerző nagyszabású nagyzenekari kompozíciói. Ha A barátságos óriás muzsikájához hasonló jellegű zenéket kellene keresni, akkor leginkább azt lehetne mondani, hogy a Tintin kalandjai score-jának kistestvére, a szerző Harry Potter-muzsikáival rokon aláfestés, s a játékosság, családias hangulat miatt a Reszkessetek, betörők! is megemlíthető. Ugyanakkor egyes tételek minden bizonnyal a filmmel együtt kerülnek majd a helyükre, főleg a szólistákra épülők. De nemcsak szerényen hangszerelt részeket kapunk, néhány tétel esetében a nagyszabású szimfonikus Williams-stílust hallhatjuk szédületes keringőszerűség és zenekart izzasztó formában. Igaz, pár track esetében viszont valahogy várná az ember a felrobbanó, erőtől duzzadó, lendületes muzsika elindulását, ám ez elmarad. Így hiányérzet is marad az albummal kapcsolatban, noha az összkép kétségtelenül pozitív.