Noha amikor kiderült, hogy Abrams lesz a rendező, beindult a találgatás, vajon hozza-e magával állandó zeneszerzőjét, Michael Giacchinót, ám a kedélyeket mindketten hamar lehűtötték, hiszen egyértelművé tették, hogy John Williamsnél alkalmasabb személy a zeneszerzői posztra nincs. Williams a legendás témák megalkotójaként, a hat epizódon keresztüli munkássága okán nyilvánvalóan a széria egyik legfontosabb alkotója, s bár úgy gondolta, a 2005-ös A sithek bosszúja volt számára az utolsó Star Wars-film, nem tanakodott sokat azon, hogy továbbvigye-e a sagát. Ugyanakkor azt beismerte, hogy korábban nem merült fel a folytatás lehetősége, így nem is gondolkodott, hogy lehetne továbbfejleszteni az űropera muzsikáját, ami egy Star Wars-filmnél kiemelten fontos, hiszen a zene legalább annyira meséli a történetet, mint a képek.

Williams az elmúlt években csak alig vállalt el felkérést, Steven Spielberg mozijai mellett csupán A könyvtolvajhoz írt zenét az elmúlt tíz évben. Mindez persze korával is magyarázható, ugyanakkor Az ébredő Erő score-jával bizonyította, hogy 83 évesen semmit sem kopott zeneszerzői tudása, mert nemhogy csak megírta a zenét, de egyenesen kiváló muzsikát alkotott. Ugyanakkor a munkálatok során az is egyértelművé vált, hogy az idős mester egészsége nem tökéletes. Nem tudta elvállalni, hogy Spielberg A kémek hídja című mozijához Az ébredő Erővel párhuzamosan zenét írjon, 2015 első felében mutatkozó szívproblémái pedig a zenei felvételek egy részétől is távol tartották. Ráadásul Abrams munkamódszere eltérő volt Lucasétól, így nem egyszerre rögzítették a muzsikát, hanem több hónapos szünetekkel, az addig elkészült részekhez vették fel az aláfestést. Több mint háromórányi zenei anyag született, amelyből azonban egy óra a feledés homályába vész, hiszen a rendező több ponton átalakította a filmet, s ezért bizonyos helyekre új zene is kellett. A sokasodó feladatok elvégzésébe Williams egy régi munkatársát, William Rosst vonta be, aki a hangszerelés mellett a felvételek levezényléséből is kivette a részét. Emellett a nyitó- és a zárójelenet zenei aláfestésének, illetve pár téma koncertelrendezésének karmesteri munkálatait Williams az általa nagyra becsült, fiatal, tehetséges zeneszerző-karmesterre, Gustavo Dudamelre bízta. És ha már szóba került a zenekar, akkor meg kell jegyezni, hogy Az ébredő Erő lett az első olyan Star Wars-film, mely esetében a score nem a London Symphonic Orchestra által lett felvéve, hanem szabadúszó Los Angeles-i zenészekből álló zenekart állítottak össze. A váltás igazából nem feltűnő, bár a tradíció megtartása szerencsésebb lett volna.

Az új film természetesen elképzelhetetlen lett volna a régi, jól ismert témák nélkül, s ezeknek az elvárásoknak Williams maradéktalanul meg is felelt. Ráadásul úgy tette mindezt, hogy nem erőltette a dolgot, ahol a történt megkívánta, ott elhelyezte valamely odaillő régi témát, ám ezek Az ébredő Erőben csak statiszták a megannyi új motívum mellett. A zene jellege tehát ebből a szempontból is követi a régieket, a témák átszövik a score-t, és ha felbukkan egy szereplő, akinek saját dallama van, akkor Williams ezt be is építette a muzsikába. Emellett a stílus sem változott, ugyanazok a pergő, cselekménykövető, érzelemgazdag, változatos és nagyszabású szimfonikus jegyek jellemzik e művet is, mint a korábbi hatot. Ami éles különbség, hogy az új trilógia muzsikájával ellentétben nincs kórus, ami bizonyos tételeknél sajnos hiányzik is. Ez lehet a koncepció része, hiszen a klasszikus trilógia muzsikája is kórus nélküli. A stílus minden más tekintetben azonban már közelebb áll az előzményfilmek aláfestéséhez, illetve a szerző elmúlt másfél évtizedben megmutatkozó zenei nyelvezetéhez.