A kétezres évek elején két fantasyadaptáció tartotta lázban a világot: A Gyűrűk Ura-trilógia, valamint a Harry Potter-széria, melyek közül előbbi majd ötven éves múltra tekintett vissza, utóbbi pedig, a Joanne Kathleen Rowling által életre keltett varázslótanonc története pedig akkoriban még ötre sem. A brit írónőben 1990 nyarán merült fel először a kis Potter kalandja, mely csakhamar teljes mértékben körvonalazódott benne minden főbb karakterrel egyetemben, a végleges történetfolyam papírra vetése azonban még évekbe telt, s ezalatt Rowling igen hányatott sorsot élt meg, aminek eredményeként Portugáliában éppúgy dolgozott művén, mint egy edinburghi kávéházban, ahová a fűtetlen lakásból menekült napközben kislányával. A kiadás sem ment könnyebben, ugyanis számos elutasítást követően sikerült csak elérnie azt, hogy története megjelenjen, az azóta eltelt időszak viszont már igazi sikersztori, aminek ismeretében az annak idején elutasító kiadók döntéshozói mára minden bizonnyal kardjukba dőltek. 

Ahogyan pedig az már az ilyen népszerűségnek örvendő regények esetében lenni szokott, Hollywood hamar felfigyelt és lecsapott a lehetőségre, a filmes változatba azonban Rowlingnak is jócskán volt beleszólása, többek között arra vonatkozólag is, hogy bár regényfolyama az Egyesült Államok álomgyára révén került megfilmesítésre, a főszereplőket kizárólag brit színészek alakíthatták. Részint ez volt az oka annak, hogy a Warner Bros. végül nem az általa elsőként megkörnyékezett Steven Spielberg közreműködésével vitte vászonra a történetet – akinek konkrét elképzelése volt a Pottert megformáló színésszel kapcsolatban –, hanem Chris Columbusszal, kinek nyomdokaiba később Alfonso Cuarón, Mike Newell, valamint David Yates léphettek. A varázslóiskolában eltöltött hét esztendőt nyomon követő hét kötet nyolc filmre lett bontva (az utolsó könyvet két epizódra szedték), melyeket mindig értek különféle vádak a rajongók részéről egyes szálak elnagyoltsága vagy kihagyása okán, ám mindezek mellett is sikerült egy olyan franchise-t létrehozniuk, melynek készítése során a Warner illetékesei mindig biztosak lehettek a sikerben, és nem alaptalanul...



Harry Potter és a bölcsek köve (2001)
Harry Potter and the Philosopher's Stone


zene: John Williams

Az aláfestő muzsika elkészítésével John Williamst bízták meg, aki amellett, hogy méltán híres komponista volt, korábban már Columbusszal is együtt dolgozott a Reszkessetek betörők első két részén, valamint az Édesek és mostohákon. A komponistát saját bevallása szerint nagyon megragadta a kis varázslótanonc története, s örömmel tett eleget a felkérésnek, melynek végeredménye kissé kétesre sikerült, a film alá ugyanis a vágásokat követően nem úgy illesztették be szerzeményét, ahogyan azt szerette volna, a belőle összeállított filmzenealbum azonban már az ő elképzelésének volt megfelelő, ezáltal e kettő némiképp kontrasztban áll egymással. A könnyed csilingelésekkel és a komorabb, reneszánszos jellegű részekkel tarkított kompozíció legmeghatározóbb darabja a Hedwig-téma lett, amely amellett, hogy mind a nyolc részben felcsendül, a maestro legismertebb vezérmotívumainak egyikévé vált, így nem csoda, hogy azóta világszerte számos koncert repertoárjában is visszaköszönt már.

 

Harry Potter és a titkok kamrája (2002)
Harry Potter and the Chamber of Secrets


zene: John Williams; William Ross


A roxforti varázslóiskola első tanévét követően az adaptáció elkezdte kinőni kezdeti gyermekiességét, és egyre sötétebbé vált, ami természetesen az aláfestésen is meglátszódott. Minthogy Williams ekkor meglehetősen túlvállalta magát, az alkotók pedig nem szerettek volna lemondani róla, egy köztes megoldást alkalmazva olyan komponistához fordultak, aki Williams témáinak adaptálása mellett néhány új részletet is készít a film számára. Választásuk William Rossra esett, akinek pontos szerepéről ugyan találni információkat, ám azok egy része ellentmond egymásnak, így leginkább az a verzió látszik hitelesnek, miszerint a maestro írt néhány részletet, melyeket aztán Ross a jelenetekhez igazított, illetve az üresen maradt részeket saját elképzelései szerint, ám az irányvonalat megtartva töltötte ki saját kompozíciójával. A történet szálainak alakulása egy, az előzőhöz képest jobban sikerült szerzeményre sarkallta a párost, ám a korábban megfigyelhető furcsaság ezúttal is megmaradt: a produkció alatti és a filmzenealbumra került zenék némileg eltérnek egymástól.

 

Harry Potter és az azkabani fogoly  (2004)
Harry Potter and the Prisoner of Azkaban


zene: John Williams


A regényfolyam egyik legjobbjának tartott kötetét már nem Columbus filmesítette meg, hanem Alfonso Cuarón, aki elkezdte megalapozni a drámai szálak és a közelgő sötét időszak eljövetelét, amihez szintén Williams szolgáltatott muzsikát, ezúttal újfent önállóan. Bár a közkedvelt Hedwig-téma az eddigiekhez képest jobban háttérbe szorul (ugyanakkor legcsodálatosabb átirata itt csendül fel), a zenéről mégis minden pillanatban tudni, hogy mely széria része, az új motívumok mellett ugyanis az előzőekben hallott fontosabb témák mindegyike visszaköszön. A barokk és reneszánsz elemekre épülő muzsika helyenként jazzel, illetve félelmet keltő elemekkel kombinálódik, melyek okán egy meglehetősen színes aláfestésről beszélhetünk. Williams ezen epizóddal búcsúzott a szériától, és bár a kezdeti híresztelések arról szóltak, hogy a záró epizódokra visszatér majd a franchise-hoz, ide vonatkozó mondanivalójából a továbbiakban már csak a híressé vált főtéma maradt fenn.




Harry Potter és a Tűz Serlege (2005)
Harry Potter and the Goblet of Fire


zene: Patrick Doyle


Az újabb tanév direktori székét Mike Newell foglalhatta el, a zeneszerzői posztra pedig Patrick Doyle került, akivel a rendező ezt megelőzően olyan produkciók révén dolgozott együtt, mint a Fedőneve: Donnie Brasco valamint az Irány a Vadnyugat, melyek műfajukat tekintve finoman szólva sem voltak köszönő viszonyban a Potter-szériával. A feladatot azonban mindketten zökkenőmentesen vették, aminek eredményeként egyre inkább elmerülhettünk az ármányokkal és sötét erőkkel átjárt varázslóvilágban. Doyle szerzeményének elkészítése során nemcsak a Hedwig-témát tartotta meg, hanem a Williams által kitaposott ösvényt is igyekezett szem előtt tartani, persze mindezeket a saját szájíze szerint variálva. Ezen év nemcsak a gonosz jelenlétének erősödéséről szólt, hanem a különféle varázslóiskolák diákjainak összecsapásáról is, amely egy másfajta küzdelem, a versengés zenei érzékeltetését is megkövetelte a szerzőtől, aki mindezek mellett a báli jelenetekhez két keringőt is írt.




Harry Potter és a Főnix Rendje (2007)
Harry Potter and the Order of the Phoenix


zene: Nicholas Hooper


Az ötödik filmtől kezdve a hátralévő négy rész rendezését David Yatesre bízták, aki a zeneszerzői posztra régebbi műveinek komponistáját, Nicholas Hoopert hozta magával. A rendező alaposan átszabta a korábbi filmek által kidolgozott metódust, ami leginkább a nagyon jól összerakott és sallangmentes forgatókönyvnek volt köszönhető. Viszont szinte minden megvolt benne, ami a korábbi Potter-mozikban is, csak valahogy gördülékenyebbre, feszesebbre vágva. Hooper kétféle zenei kifejezésmódot választott. Az egyik forma egy gazdag dallamvilággal rendelkező, a vásznon látottakat szorosan nem követő, általában a nagyzenekar fajsúlyos megszólalásával jellemezhető, míg a másik inkább az adott hangulat zenei leképezését jelenti. Az előbbi ugyan rengeteg nagyszerű motívumot tár elénk, de ezek nem mindegyikéből lesz téma, mivel legtöbbjük csak egyszer hallható. A Williams által kitalált Hedwig-motívum mindössze két alkalommal bukkan fel, azonban az ötödik rész negatív főszereplője, a hatalommániás, zsarnok Umbridge professzor egy nagyon emlékezetes és őt jól jellemző témát kapott, amely elég gyakran visszaköszön a score-ban.




Harry Potter és a félvér herceg (2009)
Harry Potter and the Half-Blood Prince


zene: Nicholas Hooper


Harry Potter hatodik fejezete több szempontból is erőteljesen eltér az első öt résztől. A film ugyanis jócskán más felépítést kapott, mint az előzőek, mivel a kalandok és a varázslatos helyszínek helyett sokkal inkább a szereplők egymáshoz való viszonya, a kamaszok lelkivilága az uralkodó. A score megkomponálására újfent Nicholas Hoopert kérték fel, akinek elég nehéz dolga lett a filmmel. A Harry Potter és a félvér herceg zenéjének ugyanis a lehető legsötétebbnek, és az elődeinél lényegesen drámaibb hatásúnak kellett lennie, mindezt pedig úgy szükségeltetett megoldani a zeneszerzőnek, hogy megmaradjon a gyermekfantasy keretei között. Itt már lényegesen többet használta Williams Hedwig-témáját, és az úgynevezett kviddicsmeccs-témát is. A hatodik részhez egy nagy motívum is született, mely a leggyakrabban ismétlődő egysége lett a score-nak. Először az "In Noctem"-ben hallhatjuk, ami ugyan második tracknek került fel a lemezre, de igazából a filmben csak a végefőcím alatt hallhatjuk, mivel a jelenet, melyhez született, végül nem került a moziba. Nicholas Hoopernek e rész után elege lett a Potter-szériából, és bejelentette, hogy nem kíván zenét komponálni a két részre szedett záró fejezethez.




Harry Potter és a Halál ereklyéi 1. rész (2010)
Harry Potter and the Deathly Hallows: Part 1


zene: Alexandre Desplat


Az utolsó regény, A Halál ereklyéi kétfelvonásos változatban került feldolgozásra. A készítőknek új komponista után kellett nézniük, végül Alexandre Desplat lett az a szerencsés, aki a két záró mozihoz megírhatta az aláfestést. Mivel ebben a fejezetben a sötét események teljesen eluralkodnak, ezért a fényképezés, a díszletek, a jelmezek és a maszkok mellett a zene is a komor kifejezésmód irányába tolódik. A vidám dallamok csak epizodisták, azonban ezek egyaránt hordozzák a vidámságot és a szomorúságot is, amolyan Danny Elfmannél megszokott módon. Új motívumok is születtek, de ezek közül valójában egy sem lett olyan erős, mint amilyen erős téma eddig mindegyik film zenéjében volt. Desplat zenei intelligenciáját dicséri azonban az a tény, hogy a karakterek esetében figyelembe vette azok jellemfejlődését, ami tökéletesen megmutatkozik Umbridge professzor esetében, aki új témát kapott. Míg Hooper inkább gonoszan játékos zenével jelenítette meg a kiállhatatlan, macskamániás igazgatónőt, addig a mostanra már velejéig gonosz, alattomos inkvizítorrá váló Umbridge horroros jellegű zenei aláfestést kapott.




Harry Potter és a Halál ereklyéi 2. rész (2011)
Harry Potter and the Deathly Hallows: Part 2


zene: Alexandre Desplat


Az utolsó felvonás egy szép epilógus lett, hiszen feleleveníti a korábbi fejezetek főbb karaktereit (újjal szinte nem is szolgál), sőt jól ismert régi helyszínekre látogatunk vissza, majd egy hatalmas epikus finálé után, egy valóban megható, tulajdonképpen könnyfakasztó lezárással szolgál. A komponista posztján az előző rész aláfestéséért is felelős Alexandre Desplat maradt, noha John Williams, az első három film zeneszerzője is bejelentkezett, hogy szívesen írna muzsikát a történet lezárásához. Azonban úgy alakult, hogy idő hiányában mégsem tudott szerepet vállalni a munkálatokban. Desplat a régi témái mellett újakat is írt, ezek közül meghatározó jelentőségű lett a Lily-téma, mellyel hihetetlenül jól kapta el a Harry Potter-filmek egyik fontos elemét, a veszteséget. Desplat több helyen is alkalmazta Williams Hedwig-témáját, de más motívumokat is adaptált a nagy elődtől. Azonban nemcsak Williams, hanem az ötödik és a hatodik epizód muzsikáját jegyző Nicholas Hooper dallamaiból is átvett részeket, és ezeket is a saját stílusához igazította, ezáltal pedig igen érdekes tónusban szólalnak meg e régebbi motívumok.

 

Gregus Péter
2012.09.30.