"Nincs karácsony Kevin nélkül" – tartja a mondás. Bármennyire érezzük megcsömörlöttnek magunkat Kevin McCallister (Macaulay Culkin) és a Vizes Banda (Joe Pesci, Daniel Stern) fogócskájától, illetve véljük úgy, hogy nincs nagyobb tévés közhely a szeretet ünnepén állandó jelleggel műsorra tűzött Reszkessetek, betörők!-nél, Chris Columbus vígjátéka örök érvényű, s ezt a nézettségi adatok is alátámasztják. Évről évre éppoly kötelező, megkerülhetetlen eleme ezen időszak filmes felhozatalának, mint az Igazából szerelem, a Holiday, a Télapu, A Grincs, a Szellemes karácsony, a Mi a manó?, a Csoda New Yorkban, a Négy karácsony, a Jégvarázs vagy a Bunyó karácsonyig. Attól eltekintve, hogy szüntelen ismétlése révén lassacskán nekem is kezd elmenni tőle a kedvem, elismeréssel adózom előtte, a rendezés, a történet, a szereplőgárda és a zene ugyanis olyan zseniális kohéziót alkotnak, melynek köszönhetően kétségkívül helye van a legismertebb karácsonyi mozik élvonalában.


A John Hughes (Családi vakáció, Meglógtam a Ferrarival, Beethoven) tollából származó történet nemcsak Culkin zűrökbe torkolló, tiszavirág életű színészi pályafutásának, valamint az azóta Oscar-jelölt Columbus karrierjének adott lendületet, hanem egy olyan muzsikának is teret engedett, melynek "Somewhere in My Memory" című tétele rövid időn belül a halhatatlan karácsonyi zenék sorába emelkedett. Utóbbi John Williams érdeme, ám e csodálatos tétel nem születhetett volna meg, ha a posztra eredetileg kiszemelt művész nem hátrál ki a produkcióból. "Ha megnézzük a Reszkessetek, betörők! első poszterének stáblistáját, azt olvashatjuk rajta, hogy 'Zene: Bruce Broughton'. Ő készítette a score-t Az ifjú Sherlock Holmes és a félelem piramisához, aminek én írtam a forgatókönyvét. Azóta szerettem volna együtt dolgozni vele, ezért őt kerestem fel ezzel a filmmel. A munkálatok végéhez közeledve azonban kaptam tőle egy hívást, miszerint annyira szorítja a Mentőcsapat a kenguruk földjén határideje, hogy nem tud velünk dolgozni. Vagyis zeneszerző nélkül maradtunk. Évek óta ismertem Steven Spielberget, aki segített kapcsolatba lépni John Williams ügynökével. John beleegyezett abba, hogy megnézze a filmet, amibe aztán beleszeretett. Zenéjével új szintre emelte az alkotást" – mesélte a direktor. A veterán szerző ezen folyamat eredményeként készíthetett lélegzetelállítóan szép és gazdag muzsikát Kevin megpróbáltatásaihoz, a projektből ütemezési problémák miatt kilépni kényszerülő Broughton pedig a Richard Attenborough főszereplésével 1994-ben bemutatott Csoda New Yorkban révén mutatta meg, milyen hangulattal tudott volna hozzájárulni a látottakhoz.

Ilyen esetekben íratlan szabálynak számít a tradicionális karácsonyi énekek, slágerek alkalmazása, hiszen ezekkel lehet a legkönnyebben ráhangolni a nézőket a mozira, nem mellesleg hatásukra vásárolják meg a filmzenealbumokat is. E séma alól a Reszkessetek, betörők! sem kivétel: az "O Holy Night" éppúgy elhangzik benne, mint a "We Wish You a Merry Christmas", a "Carol of the Bells", a The Drifters "White Christmas"-ja, Southside Johnny Lyon "Please Come Home for Christmas"-ja, a "Have Yourself a Merry Little Christmas" Mel Torme-tól, a "Rockin' Around the Christmas Tree" Brenda Lee-től, Chuck Berry "Run Rudolph Run"-ja vagy a "You're a Mean One, Mr. Grinch", melyek egy része a CBS Records korongján is helyet kapott. Ám a legtöbb hasonló vállalkozással ellentétben itt az mondható el, hogy a dalok nem kerekednek felül a film számára íródott zenéken, sokkal inkább egyenrangú félként, egymást erősítve vannak jelen, ami Williams hiányában minden bizonnyal nem következett volna be.


Az Oscar-, Golden Globe- és Grammy-jelölésekkel egyaránt elismert score-ban megfigyelhetőek ugyan a komponista kézjegyei, ám összességében nézve a karácsonyi színezet Csajkovszkij és Prokofjev stílusának megidézése okán eltér a tipikus Williams-zenéktől. A filmhez több motívum kapcsolódik, melyek közül a legkiemelkedőbb a főtéma szerepét betöltő "Home Alone Main Title (Somewhere in My Memory)". Már itt is megfigyelhető, hogy a szimfonikus zenekar palettája olyan instrumentumokkal egészült ki, mint a csengettyűk, a különféle fémes ütőhangszerek, a cseleszta, valamint a xilofonszerű glockenspiel, melyekkel Williams elsősorban a vonósokra és a fafúvósokra támaszkodó részleteket színesítette, csomagolta olyan köntösbe, ahogyan azt korábban Csajkovszkij tette örök klasszikusa, A diótörő esetében. Mind ebből, mind pedig a mozi másik meghatározó zenei eleméből, a "Star of Bethlehem"-ből készült instrumentális és kórusos verzió, ám míg a "Somewhere in My Memory" fülbemászóbb, könnyedebb hangvételű darabként jellemezhető, addig a "Star of Bethlehem" tradicionálisabb megközelítést tükröz – dalszövegük mindkét esetben a komponista régi barátjának és alkotótársának, Leslie Bricusse-nak köszönhető. Ezekkel a kíséret pilléreinek tekinthető dallamokkal rendkívül színesen bánik a szerző, hiszen a meghitt, békés karácsonynak megfelelő változatban ("Somewhere in My Memory", "Star of Bethlehem (with Children's Chorus)") éppúgy felbukkan, mint játékos ("The House") és drámai formában (többek között a "Follow That Kid!" közepén találkozhatunk ilyennel, valamint a "Mom Returns and Finale"-ban) vagy épp a "Setting the Trap"-ben, melynek vonzereje, hogy egyszerre foglalja magába a pörgős akció- és karikatúraszerű zenék jellemzőit.

A komponista humora azonban nemcsak a "Setting the Trap"-ben érhető tetten, hanem többek között az utazás-témaként aposztrofálható "Holiday Flight" - "Making the Plane" duónál is, amely a McCallister család párizsi kiruccanásával kapcsolatos jeleneteit színesíti. Ám míg a "Holiday Flight"-ot felhasználták a film eleji, rohamtempós készülődéshez, addig a reptéri rohanáshoz született "Making the Plane"-t Chuck Berry "Run Rudolph Run"-jával helyettesítették – e kettőnél szorgalmaznám a bevásárlóközpontokban történő sugárzást, az ünnepeket megelőző napokban megfigyelhető, nemegyszer ölre menő csatákhoz ugyanis jól illenének. A zenei karikatúrákra a mindenre elszánt betörők esetében is nagy szükség volt, csetlés-botlásaik ugyanis sokkal viccesebbé váltak általuk. A döntően klarinétra, fagottra, rezesekre, hárfára és pizzicatóra támaszkodó utalások olyan tételekben kapnak szerepet, mint a "Scammed by a Kindergartener", a "Follow that Kid!", valamint a "The Attack on the House".


A CBS Records gondozásában megjelent album csak nagyjából tart lépést a film cselekményével, így a témák kibontakozását csak részben kísérhetjük figyelemmel, ám a tételek sorrendje olyan jól el lett találva, hogy mindez nem hat zavaróan, kiváló kikapcsolódást tud nyújtani. A kiadvány húzóerejét kétségtelenül a "Star of Bethlehem" és a "Somewhere in My Memory" jelentik, ám a "Setting the Trap"-et éppúgy tökéletesnek tartom, mint a "The Attack on the House"-t és a "Mom Returns and Finale"-t, a karácsonyi énekek közül pedig a "Carol of the Bells"-t nem tudom megunni. Minderre a "We Wish You a Merry Christmas / End Titles"-re keresztelt stáblistazenével teszi fel a koronát Williams, melynek felvezetése csak itt hallható dalszöveggel, mert a filmben a "We Wish You a Merry Christmas" sorai rezesek tolmácsolásában csendülnek fel.


John Williams pályafutásának legemblematikusabb pontjaiként a Star Wars-folyam, a Steven Spielberggel való kollaborációja, valamint az olyan, a gyermekeket és a felnőtteket egyaránt rabul ejtő vállalkozások emelhetőek ki, mint a Harry Potter-filmek és a Reszkessetek, betörők!. Bár utóbbi már kezd a könyökömön kijönni, score-ját karácsony közeledtével legalább egyszer mindig meghallgatom, mert ennél még korántsem érzem azt, hogy jó lenne szünetet tartani. Aki az írásom alapjául szolgáló CBS-kiadvány időtartamánál hosszabb ideig szeretné élvezni a dallamokat, azoknak a La-La Land Records-féle, a premier huszadik, illetve huszonötödik évfordulója alkalmából piacra került, kronológiailag helyes, bővített kiadásokat ajánlom - utóbbi, 25th Anniversary Edition alcímmel bíró gyűjteménynél az első lemez a teljes zenei anyagot, a második pedig a klasszikus albumváltozatot rejti.