„Kedvelem a bort, de nem őrülök meg érte. Ugyanezt érzem a filmzenével kapcsolatban is. Szeretem, de vannak más dolgok is az életemben, melyekkel ugyanígy vagyok. A bor az életszeretet és -élvezet szimbóluma, és azt hiszem, a zene is valami hasonlót fejez ki.”


Silvestri neve nemcsak Hollywood élvonalával forrt össze, hanem Robert Zemeckis rendezővel is, akivel olyan szoros és legendás munkakapcsolatot alakított ki, mint Steven Spielberg John Williamsszel, Tim Burton Danny Elfmannel vagy Alfred Hitchcock Bernard Herrmann-nel. Annak ellenére, hogy az olyan rangos díjak ítészei, mint az Oscar és a Golden Globe még nem méltatták szoborra, a filmzenevilág meghatározó személyiségévé tudott válni, a szakma pedig egyértelműen kevesebb lenne, ha nem láttak volna napvilágot például a Vissza a jövőbe, a Ragadozó, a Forrest Gump, a Dredd bíró vagy éppen A múmia visszatér dallamai.
 
Az olasz és ír felmenőkkel rendelkező művész igen hamar belevetette magát a zenébe: háromévesen kezdett dobolni, majd tanulmányait olyan instrumentumokra terjesztette tovább, mint a klarinét, a szaxofonon, a fagott és egyéb fafúvósok. Gimnáziumi zenekarának tagjaként is zenélt, s eleinte – West Montgomery rajongójaként – úgy vélte, a jazz útján építi tovább karrierjét, ám a Berklee College of Musicban töltött időszaka során megismerkedett a zenei rendezéssel, aminek hatására korábbi véleménye kezdett átformálódni.
 
Tanulmányait követően Los Angelesbe utazott, ahol dalszövegíró barátja, Mike Jarrett révén megismerkedett Bradford Craiggel, aki bepillantást engedett számára a filmzenék kulisszái mögé. Craig látta, hogy Silvestrit mennyire elvarázsolta ez a világ, így az 1972-es The Doberman Gang munkálatainál társzeneszerzőként maga mellé vette őt. Bár az alkotás alacsony költségvetéssel bírt, ahhoz elegendő volt, hogy ugródeszkát jelentsen az ifjú zenész számára: folytatása, a The Amazing Dobermans mellett olyan szériáknál kapott kisebb-nagyobb lehetőséget, mint a Starsky és Hutch, a T.J. Hooker, valamint a CHIPs. Utóbbi folyam ráadásul Silvestri pályafutásának legjelentősebb állomásává lépett elő: már nagyjából egy éve semmilyen munkája nem volt, amikor a sorozat zenei szerkesztője egy készülő kalandfilmet ajánlott figyelmébe, melynek rendezője minden addigi zenei elképzeléssel elégedetlen volt. Másnap sor került Zemeckis és Silvestri első találkozására, este pedig már el is kezdődött körvonalazódni A smaragd románca score-ja. Ha tehát nincs a CHIPs, akkor az a páros sem születik meg, amelynek olyan projekteket köszönhetünk, mint például a Vissza a jövőbe-trilógia, a komponista első Oscar-jelölését eredményező Forrest Gump, a Számkivetett, a Roger nyúl a pácban, a Jól áll neki a halál vagy a Kapcsolat.
 
Silvestri a nyolcvanas évekre jellemző szintetizátoros áramlattal csatlakozott Hollywood élvonalához, elektronikus jellegű kíséretei (A smaragd románca, Delta Kommandó, Macskaszem, A Barlangi Medve népe, Gyermek az időben) mellett azonban a nagyzenekari művek is elkezdtek megjelenni, melyekkel egy csapásra az élvonalban találta magát. Napjainkig bezárólag olyan direktorokkal dolgozhatott már, mint James Cameron (A mélység titka), Garry Marshall (A vasmacska kölykei), John McTiernan (Ragadozó), Wolfgang Petersen (Szilánkok), Stephen Sommers (A múmia visszatér), Sam Raimi (Gyorsabb a halálnál), Gore Verbinski (A mexikói), valamint Danny Cannon (Dredd bíró). Legyen szó vígjátékról, drámáról, sci-firől vagy éppen akciófilmről, sajátos dallamai és hangzásvilága révén a Silvestri-filmzenék könnyedén beazonosíthatóak, ugyanakkor, ha a projekt engedi, a különleges hangzások bevonásától sem riad vissza. „A festést tudom ezzel párhuzamba állítani. Ha módodban áll színeket alkalmazni, akkor miért ne használnád a teljes palettát? Vagyis attól, hogy rendelkezésedre áll egy elképesztően erős zenekar, még felvonultathatsz új hangzásokat, színeket, különleges megoldásokat” – kommentálta egy interjú alkalmával.
 
A számos elismerést bezsebelő Silvestrit 1995-ben a Berklee College of Music doktorává avatták, 2002-ben pedig az ASCAP (American Society of Composers and Performers) bizottsága ítélte oda neki a Henry Mancini-díjat. Ez az év azonban nemcsak az elismerés miatt érdekes a szerző pályafutásában, hanem azért is, mert az addigi, igen termékeny időszakát egy olyan váltotta fel, mely során csupán évi egy-két zenével hallatott magáról. 2010-től aztán ismét felpörögtek az események, ráadásul a Marvel is felfedezte magának őt, aminek eredményeként a képregény-univerzum filmes vonalának olyan darabjait jegyzi, mint az Amerika Kapitány: Az első bosszúálló, a Bosszúállók vagy a Bosszúállók: Végtelen háború. 2018-ban pedig egy újabb fontosabb állomáshoz érkezett azáltal, hogy a korábban együtt vele csak producerként dolgozó Steven Spielberg Ready Player One-jának komponistája lett.
 
A Silvestri névhez a remek muzsikák mellett egy borászat és egy egészségügyi jószolgálati tevékenység is fűződik. A család 2000-ben alapította meg a Silvestri Vineyardot, amivel kapcsolatban a szerző így vélekedett: „Volt valami, ami a borkészítésre ösztönzött. Ahogyan a zenélés, úgy a borkészítés is magában hordozza a művészet és a tudomány egyvelegét. Ahogy minden hangjegy hozzájárul a dallam hangulatához, úgy minden egyes szőlőszem is képes egyedi személyiséget kölcsönözni a bornak. Ez egy hihetetlenül érdekes kihívás volt számomra és a családom részére.” A gazdaság mellett a komponista a gyógyítás mellett is kiáll feleségével, Sandra Silvestrivel azáltal, hogy az ezredforduló óta tagjai az 1-es típusú cukorbetegség kutatásával foglalkozó alapítványnak, a JDRF-nek (Juvenile Diabetes Research Foundation), mely szerepvállalásra nagyobbik fiuk betegsége sarkallta őket. 
 

Kulics László
2019.09.24.
 

Teljes filmográfia: 
 





  Kapcsolódó anyagok


A Bosszúállók zenéi
Moziszériák, tévésorozatok

A Múmia-filmek zenéi
Moziszériák, tévésorozatok

A Predator-filmek zenéje
Moziszériák, tévésorozatok

A Vissza a jövőbe trilógia zenéje
Moziszériák, tévésorozatok

Beszámolónk a San Pedróban megrendezett Alan Silvestri-koncertről
Beszámolók

James Cameron filmjeinek zenéje
Kollaborációk, életutak

Karácsonyi zenék
Kollaborációk, életutak

Robert Zemeckis és Alan Silvestri
Kollaborációk, életutak

Romantikus filmzenék
Kollaborációk, életutak

Beszámolónk a második Soncinemad filmzenei fesztiválról
Beszámolók

Stephen King-adaptációk zenéi
Kollaborációk, életutak

Stephen Sommers filmjeinek zenéje
Kollaborációk, életutak