Amerika Kapitány, az USA első számú szuperhőse nem most került először megfilmesítésre, hiszen már a negyvenes években is feltűnt a vásznon, azóta pedig rajzfilm és tévés alkotás formájában is osztotta az igazságot és csépelte a rosszfiúkat. A kétezres évek első felének sikeres képregény-feldolgozásai természetessé tették, hogy a Marvel-univerzum híres karakterei (például Thor, Hulk vagy Vasember) is feltűnjenek a vásznon, sőt a Marvel cég számára az is biztos volt, hogy egy, a hősöket összefogó, nagy mozit is el kívánnak készíteni. Az Amerika Kapitány mozis változatát 1997-től próbálták tető alá hozni, a folyamatot közben pereskedés és a Marvel Studios megalapítása tarkította. A direktori posztra eredetileg Jon Favreau-t szemelték ki, de egyeztetési problémák miatt nem tudta elvállalni, végül ő a Vasembert készíthette el. A rendezői szék következő várományosa Nick Cassavetes lett, de sem ő, sem pedig a projekt iránt élénk érdeklődést mutató Louis Leterrier nem felelt meg a Marvel elképzeléseinek, így végül Joe Johnstont szemelték ki a filmhez – főként a Rocketeer című alkotásának köszönhetően. A direktor kiválasztása mellett a film főszereplőjét is sokáig keresték, szóba került Sam Worthington és Will Smith is, de Hollywood ismert és kevésbé ismert ifjú titánjai közül szinte mindenki pályázott a szerepre. Végül Chris Evans lett a befutó, aki csak a sokadik megkeresése alkalmával bólintott rá a filmre. A színész a mozinézőknek nem volt már új arc, de különösebben nem is köthették egyetlen más karakterhez sem (a balsorsú Fantasztikus négyes-feldolgozások Fáklyáját kivéve), így jó választásnak bizonyult az ikonikus hős megformálására. A női főhős eljátszására szintén nagy volt a tolongás, például Gemma Arterton és Keira Knightley is szerette volna a szerepet, amit végül Hayley Atwell kapott meg, miután az elsőnek kiválasztott Emily Blunt nem élt a lehetőséggel. A moziváltozatban a Kapitány ellenfele a képregénybeli legjelentősebb riválisa, Vörös Koponya lett, akit Hugo Weaving formált meg. A filmben mellettük feltűnik még jó néhány ismert képregény karakter is, mint például Bucky, Dr. Arnim Zola, Howard Stark és Chester Phillips ezredes.

A történet a Kapitány születését, majd nemzeti hőssé válását mutatja be, ezzel pedig követi a képregény alapjait – természetesen némi finomhangolást azért véghezvittek a sztorin. Steve Rogers, a vékony, betegeskedő fiatal férfi, hazafias érzelmeitől vezérelve sorozatosan jelentkezik a nácik ellen az európai frontra induló amerikai hadseregbe, de egészségügyi alkalmatlansága miatt soha nem sorozzák be. Az egyik ilyen alkalommal szerencséje lesz, mivel a sereg egyik tudósa, emberi jelleme alapján alkalmasnak találja őt egy különleges feladatra. Ennek során lesz Rogers az amerikai haderő első szuperkatonája, akit azonban a szűklátókörű vezetők csak propaganda szerepre szánnak. A nemzetet hazafiassággal tüzelő férfi azonban a showbiznisz világánál többre vágyik, így egy egyszemélyes akciója során bemutatja, hogy mire képes, és lassan a kétkedő katonákkal is elfogadtatja magát mint a szuperképességű Amerika Kapitány.


A zeneszerzői poszt sokáig kérdéses volt, és a rendező előző munkái alapján sem lehetett kitalálni, hogy ki lesz a befutó, hiszen Johnston elég sok komponistával dolgozott már, például James Hornerrel vagy Danny Elfmannel. A score elkészítésével végül Alan Silvestri lett megbízva, aki manapság valamiért évente csak egy filmet vállal, 2011-ben ez az Amerika Kapitány volt. A szerző nem a kompromisszumok embere, így a score sem napjaink akciózenéinek a Remote Control uralta trendjét követi, nem úgy, mint a másik Marvel-hős, Thor tavalyi filmes debütálásának Patrick Doyle szállította aláfestése. Noha az elmúlt években Silvestri is megpróbálta modernizálni, fiatalosabbra szabni a hangzásvilágát, ezt azonban nem mindig követték dicsérő szavak. Az általa képviselt elektronikus megoldások néha igen korszerűtlen megszólalásúak voltak, de szerencsére ezekre a hetven évvel ezelőtt játszódó Amerika Kapitányban nem volt szüksége, így a régi, kilencvenes évekbeli Silvestri-hangzás kerülhetett előtérbe. Ez a fanfáros, erős rézfúvós jelenléttel és hősies főtémával rendelkező szimfonikus aláfestés jól illeszkedik a korhoz és az Amerika Kapitány által képviselt igazságosztó életstílushoz. Silvestri score-ja az eddigi Bosszúállók-karakterekre építő filmek aláfestései között a legklasszikusabb lett – természetesen ez a főhősből fakadóan érthető is. Mindezzel elég nagyot kockáztatott is a stúdió, hiszen 2011-ben ezzel a kissé idejemúlt hangzással előhozakodni nagy merészség volt, de a végeredmény végül tökéletesen illett a mozihoz. A kulcs pedig ezen aláfestés esetében ez, mivel a képekhez és a cselekményhez abszolút passzoló muzsika önmagában hallgatva inkább már csak a stílus iránt fogékony filmzeneszeretők elismerését tudja kivívni.


Le kell szögezni azt is, hogy az album zenei anyagának az összeállítása finoman szólva sem sikeres, hiszen szinte minden, a filmben elhangzó muzsika felkerült a CD-re, kivéve a legjobb tracket, a John Williams indulós stílusát megidéző "Captain America March"-ot, mely csak letölthető formátumban lett elérhető. A hosszú, mintegy hetvenkét perces játékidővel rendelkező kiadvány sajnos olyan trackeket is tartalmaz, melyek rontanak az összhatáson, ezzel pedig sokadszorra is beigazolódik, hogy egy filmzenei album tekintetében a kevesebb olykor több lenne.

Az elsősorban rézfúvósokra íródott főtéma igen eredeti lett, és úgy összeforrt ezzel a hangszercsoporttal, hogy más instrumentumokon nem is lehetett megszólaltatni, aminek sajnos az lett az eredménye, hogy ha a vezérmotívumra volt szükség a zenében, akkor azt csak fanfáros felcsattanással lehetett beépíteni. Ez többnyire nem is lenne probléma, de néhány esetben kifejezetten soknak ható eleme lett a score-nak ez a patrióta dallam. Pozitívum azonban a motívum fejlődése, hiszen úgy lesz egyre érettebb, összetettebb és hősiesebb, ahogy a történetben a vézna Steve Rogersből a showműsorok sztárja, majd pedig később a sereg hőse, Amerika Kapitány válik.


A mellékszereplők témái nem lettek meghatározóak, így Vörös Koponyáé sem lett túl jellegzetes, igaz, a Kapitány ellenfelének dallama szándékosan került úgy megalkotásra, hogy zeneileg is érezhető legyen a két karakter közötti különbség, amivel pár trackben (például "Fight on the Flight Deck") el is játszott a szerző. Az akciótételek terén viszont Silvestri hozza a tőle elvárható maximumot. A Ragadozó, a Lara Croft: Tomb Raider – Az élet bölcsője, A múmia visszatér vagy a Dredd bíró zenéjére emlékeztető hangulatot szinte bármikor képes újra megalkotni, így az Amerika Kapitányhoz is. Ezt a stílust hallhatjuk például az olyan jól sikerült tételekben, mint a "Kruger Chase", a "Hydra Train", a "Motorcycle Mayhem" vagy a "Howling Commando's Montage". Ezekkel Silvestri nyomatékosítja, hogy a hollywoodi komponisták közül, a kizárólag szimfonikusokra építő akciózenét jelenleg ő tudja a legjobban művelni. Igaz, nem meghatározó mennyiségben, de csendesebb, drámaibb zenék is készültek a filmhez, ezek szép példája a film végi jelenethez íródott "This Is My Choice" és a "Passage of Time".


Az album végére felkerült Amerika Kapitány hazafias, buzdító propagandashow-jának muzsikája, melynek megkomponálásával Alan Menkent, a musical műfaj nagy ismerőjét bízták meg, aki a negyvenes években született háborús motivációs dalok mintájára írta meg a "Star Spangled Man" című fülbemászó, női kórusos nótáját. Silvestri olyan jól teljesített a score-ral, hogy ő lett a Marvel-hősöket egyesítő, 2012 májusában bemutatásra került Bosszúállók című mozi zeneszerzője is, melyben szerényen, de felcsendül az Amerika Kapitány jól sikerült főtémája is.