Miközben a filmet néztem, a katasztrófát egyfajta apropónak tartottam, amire az a kérdés lett felfűzve, hogy hol a határ? Hiába adott egy őstehetség akkor, amikor munkáját beárnyékolják az olyan káros szenvedélyek, melyek adott esetben nemcsak önmagára, hanem közvetlen környezetére is veszélyesek lehetnek. És vajon mikor jön el az a pillanat, amikor elkerülhetetlenné válik a tetteinkkel való szembesülésünk?

Zemeckis természetesen újfent barátjához, Alan Silvestrihez fordult segítségért, aki egy olyan kompozícióval állt elő, mely többek között azon szempontokból is rokonítható a duó egy korábbi projektje, a Számkivetett aláfestésével, hogy hasonló hangulattal bírnak, s finoman szólva sem sikerültek hosszúra. E dráma aláfestésében a nagyzenekar meglehetősen visszafogottan van jelen, a hangsúly ugyanis a zongorára tevődik, amivel elsősorban a Washington által alakított pilótában lezajló folyamatot, és az alkoholizmusával való szembesülését kívánta érzékeltetni a szerző. Silvestrire a drámai, illetve lélektani részek megerősítése hárult, ám munkája csupán a szerencsétlenség bekövetkezte után kerül terítékre (a kényszerleszállás során mindössze az effektek és a párbeszédek hangsúlyaival operáltak az alkotók), mely megoldással azt kívánták nyomatékossá tenni, hogy az eset mindössze egyfajta prológusa főszereplőnk megpróbáltatásainak. "Meg kellett találni a módját annak, zeneileg hogyan mossuk össze az addig látottakat a soron következőekkel. Valami zsigeri dologban gondolkodtunk, nem olyan dallamokban, melyek rögtön magukkal ragadnak" – nyilatkozta később a komponista, aki végül úgy látott neki műve felépítésének, hogy azzal lassan, fokozatosan érzékeltesse Whitaker személyiségét. A karakter mámoros, valamint könnyedebb pillanatai – továbbá díler barátja, a John Goodman által kiválóan megformált Harling – pedig olyan dalok bevonásával lettek tükrözve, mint Joe Cocker "Feelin' Alright"-ja, a Barenaked Ladies "Alcohol"- ja, a The Rolling Stones "Sympathy for the Devil"- je, illetve a Red Hot Chili Peppers "Under the Bridge" című száma, melyek hibátlanul élnek együtt a látottakkal.