Az 1963-ban útnak indított Marvel-képregény, A Bosszú Angyalai műfajának egyik legnépszerűbb darabja, így nem volt kétséges, hogy a kétezres évek elején fellángoló képregény-megfilmesítési láz a csapat egyes tagjait is utol fogja érni. Bár Amerika Kapitány, az USA első számú szuperhőse már a negyvenes években is feltűnt a mozivásznon, azonban ezen produkció nem rokonítható azzal a szériával, mely 2008-ban Vasember mozis bemutatkozásával vette kezdetét. Sőt Hulk, a Bosszú Angyalainak zöld óriása már 2003-ban kapott egy mozgóképet, azonban a képregényfilmes dömping akkoriban még igencsak gyerekcipőben járt, így Hulk sem ért el akkora sikert, mint amekkorát remélni lehetett az egyik kedvelt Marvel-hőstől, emiatt egy időre jegelve is lettek a Bosszú Angyalai - illetve a 2008-as reboot miatt ez a Hulk-adaptáció sem igazán illeszthető a sorozatba. 2005-ben kezdett aztán előrelépés történni a csapat mozis debütálása terén, ugyanis a képregények kiadója megalapította a Marvel Studiost, mely a Paramounttal karöltve hozzákezdett az egyes karakterek történetének megfilmesítéséhez. Vasember és Hulk új projektjén párhuzamosan kezdtek el dolgozni, végül mindkét hős 2008-ban mutatkozott be, előbbi igencsak hangos sikert aratott, utóbbi azonban ismét inkább fanyalgást váltott ki. A Vasember diadala azonban már elég volt ahhoz, hogy a Marvel beinduljon, és elkezdje előkészíteni Amerika Kapitány és Thor kalandját is, illetve azt is megvizsgálták, hogy a Bosszú Angyalai közül kikre lehetne még önálló mozit alapozni – például a Hangya is a tervezett karakterek között szerepelt. Sőt az is világos volt, hogy az egyes szuperhősöket egy nagy közös produkcióban is összehozzák (az eredeti tervek szerint 2011-ben), így 2009-ben a Bosszúállók előkészítése is megkezdődött, mely rendezők, forgatókönyvírók és színészek felkutatását jelentette. Tudatosan fejlesztették a csapategyesítő mozit, ami miatt a Bosszúállókban fontosabb szerepet betöltő karakterek aprócska szerep erejéig szépen beszivárogtak az egyes filmekbe, így a 2012-ben bemutatott Bosszúállók nemcsak a négy szuperhőst egyesítette, hanem az őket körülvevő egyéb karaktereket is. Ezen átfedések kidolgozására is nagy figyelmet fordítottak a Marvelnél, már csak azért is, mert az egyes karakterek és azok külön világa nehezen volt összeegyeztethető egymással, így szem előtt tartották, hogy a filmeknél a nézőket előkészítsék, felkészítsék a jövőbeni Bosszúállókra.

Zeneileg azonban nem követték a folytonosságot, ami – látva a tudatos tervezést – igen furcsa. Csupán az Amerika Kapitányhoz és a Bosszúállókhoz komponáló Alan Silvestri kapott lehetőséget arra, hogy két A Bosszú Angyalai-mozin is munkálkodjon. A következőkben az eddig bemutatott hét filmet vesszük végig, a premierek időrendi sorrendje alapján.

 

Hulk (2003)


zene: Danny Elfman


A Bosszú Angyalai hősei filmes debütálásának legelső felvonása 2003-ban következett be, ekkor Hulk, a zöld óriás történetét mutatták be Ang Lee rendezésében. A tajvani direktor műve azonban nem aratott osztatlan sikert, noha alkotása jóval színvonalasabb és egyedibb lett a kilencvenes évek középszerű szuperhősfilmjeihez képest. Egyéni hangvételéhez pedig igazán jól passzol a különleges hangzásvilágú és felépítésű zenék mesterének, Danny Elfmannek a stílusa, aki már akkor sem volt kezdő a "képregényzenék" világában. Hulk egy sajátos, jól megjegyezhető főtémát kapott, melyet az elektronikus és szimfonikus megoldásokból felépülő, olykor igen grandiózus megszólalású score-ban a szerző zseniálisan variál. A Hulk Elfman zenéi között szépen illeszkedik a sorba, nem lóg ki sem lefelé, sem fölfelé. Pontosan hozza azt a szintet, amit egy élvonalbeli hollywoodi zeneszerzőtől elvárhat az ember. Az album gyengesége mindössze a főtéma túlzott használata, amit a szerző viszont csodálatos ötletességgel variál, így ismételt megjelenése ellenére sem válik unalmassá. 



 

A Vasember (2008)
Iron Man


zene: Ramin Djawadi


Amikor a főként vígjátékairól ismert John Favreau belevágott az Egyesült Államok egyik legnépszerűbb szuperhőse, Vasember történetének megfilmesítésébe, sokan kíváncsian várták a fejleményeket. Ezen érdeklődés tovább fokozódott akkor, amikor bejelentették, hogy a playboyszerű életvitelt folytató, erkölcsöt, valamint etikát nem ismerő milliárdos iparmágnás és feltaláló Tony Starkot Robert Downey Jr. alakítja majd, a mellékszereplőket pedig Jeff Bridges, Terrence Howard és Gwyneth Paltrow formálják meg. A film maximálisan megfelelt az elvárásoknak, és hatalmas sikert hozott alkotói számára. A zeneszerzői posztra először Harry Gergson-Williams lett felkérve, ám ő egy párhuzamosan futó munkája miatt nem tudta elvállalni a projektet, így Ramin Djawadi személyében egy másik Remote Control Production-ös komponista szerződtetésére került sor. "Nagy nyomást jelentett számomra az a fajta várakozás, ami ezt az alkotást övezte" – nyilatkozta később Djawadi. "Továbbá terhet jelentett az is, hogy megannyi szuperhősfilm készült már népszerű aláfestéssel, s tudtam, hogy ez majd számítani fog az enyém megítélésekor". 





A hihetetlen Hulk (2008)
The Incredible Hulk


zene: Craig Armstrong


Ang Lee után a francia Louis Leterrier vágott bele a Marvel őrjöngő óriásának újbóli adaptációjába, sajnos azonban a rebootnak szánt A hihetetlen Hulk is éppúgy felemás fogadtatásban részesült, mint a Lee-féle feldolgozás. A főszereplőkhöz hasonlóan a zeneszerzői poszton is cserét eszközöltek, ami nem kis meglepetést okozott, Leterrier választása ugyanis Craig Armstrongra esett, akivel saját bevallása szerint már régóta szeretett volna együtt dolgozni. A stúdió némiképp furcsán állt a direktor kívánsága előtt, mert bár Armstrong tehetsége és érdemei vitathatatlanok, ilyen jellegű alkotáshoz még sosem kérték fel – egyetlen akció jellegű muzsikája a 2001-es A sárkány csókja volt. A rendező azonban a végletekig kiállt döntése mellett, mellyel még a szerzőt is meglepte: "Gyermekkoromban nagy Marvel-rajongó voltam, ám ez most kicsit más volt, hiszen nem voltam ismert akciózene-szerző" – mesélte a komponista. "Sokat segített azonban, hogy kiskoromban kedveltem Hulk történeteit, így végül elvállaltam a felkérést". 





Vasember 2. (2010)
Iron Man 2


zene: John Debney


Az első Vasember-adaptáció elsöprő sikerét követően nem is volt kérdés, hogy Favreau-ék belevágnak-e a folytatásba, vagy sem. A direktor a Vasember 2.-höz visszahívta a szereplőgárdát, és egy új ellenséggel állította őket szembe: Stark múltbéli orosz ismerősével, Ivan Vankóval, akit hasonlóan bravúros beleéléssel személyesített meg Mickey Rourke, mint ahogyan Downey Jr. Starkot. Bár a visszajelzések alapján Djawadi nem volt baklövés a zeneszerzői posztra, a rendező ezúttal régi barátjához, John Debneyhez fordult segítségért, akivel ezt megelőzően már két alkalommal dolgozott együtt. Debney teljesen új muzsikát készített, amely csupán hangzásbeli párhuzamot mutat elődjének munkájával: "Több okból kifolyólag is más lett ez a zene, mint az előző. Az új score több gitáros részt és kortárs elemet foglal magában, színesebb és sötétebb hangvételű lett elődjéhez képest" – meséli. Az aláfestés sötétsége a gonosz témájához alkalmazott kórus bevonásának köszönhető, az izmosabb főhőstéma pedig a keményebb gitárkíséretből ered, melyről Tom Morello gondoskodott. 





Thor (2011)


zene: Patrick Doyle


A Bosszúállók egyik leghányatottabb sorsú karaktere Thor, a mennydörgést, a villámlást és a vihart uraló hős, hiszen történetének megfilmesítése már a kilencvenes években felmerült, a mozivásznon történő felbukkanására azonban egészen 2011 tavaszáig kellett várni. A gyártó stúdió egy merész húzással Kenneth Branagh-t kérte meg, hogy vállalja el a direktori posztot, ami persze elsőre furcsa lépésnek tűnt, hiszen Branagh Shakespeare nagy mozis mesélőjeként, és nem a nagyszabású, akciódús alkotások rendezéséről volt híres. Patrick Doyle immáron több mint két évtizede Branagh filmjeinek állandó zeneszerzője, és a Thor esetében természetesen ismét ő lett a komponista, bár róla szintén nem az efféle akciódús muzsikák ugranak be az embernek. A zeneszerző azonban bizonyította, hogy bőven birtokában van annak a tudásnak, ami egy ilyen típusú mozihoz szükségeltetik. Saját elegáns, klasszikus stílusát kihangsúlyozó score-t komponált, amihez a leginkább Hans Zimmer zenéiből ismeretes, a főtémát támogató vonós osztinátó megoldást alkalmazott.  





Amerika Kapitány: Az első bosszúálló (2011)
Captain America: The First Avenger


zene: Alan Silvestri


Amerika Kapitány mozis változatát 1997-től próbálták tető alá hozni, a folyamatot közben pereskedés és a Marvel Studios megalapítása tarkította. A direktori posztra eredetileg Jon Favreau-t szemelték ki, de végül Joe Johnstont szerződtették a filmhez – főként a Rocketeer című alkotásának köszönhetően. A film végül a Thor után pár hónappal, szintén 2011-ben debütált a mozikban. A zeneszerző személye sokáig kérdéses volt, a score elkészítésével végül Alan Silvestri lett megbízva. A szerző nem a kompromisszumok embere, így a muzsika nem napjaink akciózenéinek – Hans Zimmer stílusával fémjelzett – trendjét követi, nem úgy, mint a Marvel-hősök többségének aláfestése. Ugyanakkor Silvestri is megpróbált korábbi zenéibe némi modernitást vegyíteni, azonban ezen elektronikus megoldásokat nem igazán lehet dicsérni, de szerencsére ezekre a hetven évvel ezelőtt játszódó Amerika Kapitányban nem is volt szüksége, így a régi, kilencvenes évekbeli, klasszikus Silvestri-hangzás kerülhetett előtérbe. Ez a fanfáros, erős rézfúvós jelenléttel és hősies főtémával rendelkező szimfonikus aláfestés pedig jól illeszkedik a korhoz, és az Amerika Kapitány által képviselt igazságosztó életstílushoz.   





Bosszúállók (2012)
The Avengers


zene: Alan Silvestri


Miután Vasember, Hulk, Thor és Amerika Kapitány mind megkapták már a lehetőséget, hogy képregénykarakterből egy kifejezetten rájuk épülő mozi főszereplőivé váljanak, a Marvel elérkezettnek látta az időt, hogy a hősöket összeterelje a nagy, közös kalandhoz. A Bosszúállók 2012 májusában debütált a mozikban, a nézők pedig vevők voltak a szuperhőscsapat kalandjára, hiszen több mint másfél milliárd dolláros bevételt termelt a film, ami így minden idők harmadik legjövedelmezőbb mozija lett. A zeneszerzői posztot az Amerika Kapitánnyal bizonyító Alan Silvestri kapta meg, aki nem alkalmazta elődei témáit, igaz, az egyes karakterekhez újakat sem írt. Logikus döntésnek tűnt, hogy amikor ennyi fontos szereplő zsúfolódik össze egy moziban, ne kapjon mindenki még csak jelzésértékűen sem külön motívumot, hiszen egy ilyen megoldás akkora zenei káoszt eredményezne, ami párját ritkítaná. Így hát ismerősként egyedül Amerika Kapitány heroikus témáját üdvözölhetjük. Néhány finom utalást azért tesz Silvestri elődei felé is, így például az olykor feltűnő elektronikus, gitáros megoldásokkal jelzésértékűen itt van Djawadi és Debney Vasemberbéli muzsikája, illetve a gyors vonós osztinátók, az erős dobok és a kórus Doyle a Thorhoz íródott aláfestésére utalnak vissza. Az igazságosztó csoporthoz egy új, fülbemászó szuperhősmotívum is született, mely talán a score legnagyobb értéke. 





Vasember 3. (2013)
Iron Man 3


zene: Brian Tyler


2008-ban, az első Vasember-mozi bemutatásakor valószínűleg senki sem sejtette, hogy a kimeríthetetlen karakterszámmal bíró Marvel-univerzum legsikeresebb, legjövedelmezőbb tagja Tony Stark, azaz Vasember lesz. A rendező Jon Favreau és Robert Downey Jr. azonban képes volt valami olyat létrehozni, mely alapvetően szokatlan a képregény-feldolgozások világában, azaz megmutatták, hogy lehet a látványt és az izgalmat humorral fűszerezni úgy, hogy a mozi ne fulladjon erőltetett vicceskedésbe, vagy kínos és sótlan, humorosnak szánt jelenetekbe. 2013-ban Vasember önállóan harmadszorra próbálta meghódítani a nézőket, ám ez a vállalkozás már több szempontból is neccesen indult. A Bosszúállók óriási anyagi sikeréhez és kedvező kritikai fogadtatásához kellett valamilyen formában felnőnie, ám úgy, hogy az első két epizód rendezője helyett már egy új foglalta el a direktori széket. Úgy vélem, napjaink zeneszerzői közül Tyler az, aki annak ellenére, hogy elcsábult a könnyen bevethető, instant elemekkel kevert akciózene felé, mégis megmaradt azon a vágányon, melyen Jerry Goldsmith pályafutása második felében haladt. Sőt meg merem kockáztatni, ha a mester még ma is élne, nem várhatnánk más hangzást tőle, mint amilyet most Tylertől hallunk.





Thor: Sötét világ (2013)
Thor: The Dark World


zene: Brian Tyler


A Marvel-karaktereket felsorakoztató Bosszúállók után újfent önállóan felbukkanó Thor története nemcsak tartalmát tekintve sikerült kalandosra, hanem a zeneszerző személyének megválasztásából eredően is. Az első mozi kíséretéről Patrick Doyle gondoskodott, aki direktor barátja, Kenneth Branagh közreműködésével kóstolhatott bele ebbe a világba, és bizonyíthatta be, hogy ezen a téren is tud kellemes meglepetéseket okozni. A mostani történetet azonban már nem Branagh, hanem Alan Taylor vitte vászonra, s bár 2012 augusztusában Doyle még úgy nyilatkozott, hogy előzetes megbeszélések folynak közöttük a Thor: Sötét világ kapcsán, az alkotók végül nem tartottak ki mellette. Így márciusban Carter Burwell írhatta alá a szerződést, s ez kellően felhívta magára a kritikusok, valamint a filmzenebarátok figyelmét (főként az utolsó két Alkonyat-muzsika színvonalából eredően), májusban azonban mindez egy csapásra szertefoszlott, miután bejelentették, hogy az oly divatos és diplomatikus "kreatív nézeteltérés" miatt távozni kényszerült a projektből. "Nem tűnt úgy, hogy zenéje megfelelően fog majd illeszkedni a látottakhoz. Ha az utómunkálatok hosszabbak, több ideje jutott volna a próbálkozásra és a hibák korrigálására" – nyilatkozta nem sokkal az eset után a Marvel stúdióigazgatója, Kevin Feige, aki június elejére már Brian Tylerrel állapodott meg.   




Amerika Kapitány: A tél katonája  (2014)
Captain America: The Winter Soldier


zene: Henry Jackman


A forgatókönyvírók és Kevin Feige (a Marvel vezetője) az Ed Brubaker jegyezte Tél katonájáról szóló képregényeket szánták a második rész alapjának, s mindezt a hetvenes évek összeesküvés-elméletes filmjeinek, politikai thrillerjeinek zsánerében kívánták feldolgozni, természetesen úgy, hogy a látvány se maradjon alul. Amerika Kapitány esetében nem hozták vissza az első részhez hozzávetőleg jó zenét író Silvestrit, noha a szerző tehetsége és stílusa sokkal jobban passzolt volna a mozi és a történet világához. Helyette eléggé megfejthetetlen okból kifolyólag Henry Jackmanre bízták a score megalkotását. Megfejthetetlen, hiszen Jackman minden túlzás nélkül állíthatóan csupán egy film, az X-Men: Az elsők alá volt képes a feledhetőség jelzőjét elkerülő aláfestést komponálni, s talán a Rontó Ralph chiptune-os főtémája említhető meg még tőle mint zenei teljesítmény. A komponista beállt egy nagyon egysíkú biztonsági munkamódszerre, és mostanra már egészen jól érezhető is, hogy nem képes, pontosabban nem akar ebből kilépni. Ebből kifolyólag teljesen mindegy is, hogy miről szól a film, vagy mi a műfaja, Jackman ugyanazt az elektroszimfonikus, enyhén indusztriális, leginkább a szó legszorosabb értelmében hangi aláfestést gyártja. Vagyis ami egyszer bejött, azon nem változtat, s ehhez sajnos ráadásul társul a tehetség hiánya is, ugyanis amikor cizellálni akarja a score-jait, akkor vagy ezerszer hallott sablonokat használ, vagy más szerző stílusában próbál alkotni valamit.    





A galaxis őrzői (2014)
Guardians of the Galaxy


zene: Tyler Bates


Amikor először hallottam arról, hogy az aktuális Marvel-adaptáció egyik főhőse egy gépfegyveres mosómedve lesz, elsőként arra gondoltam: minden elveszett. A rendezőként eddig csak kisebb alkotásokat jegyző James Gunn valószínűleg az egyetlen helyes utat választotta ahhoz, hogy ezekkel a szedett-vedett hősökkel egy ennyire szórakoztató mozi születhessen, ez pedig az ironikus hangvétel használata. Ugyan a legtöbb, űrben játszódó sci-fi kötelező elemeként ismert űrcsaták is jelen vannak, hogy az akciórajongók ki legyenek szolgálva, A galaxis őrzői legfőbb érdeme, hogy ritkán látott természetességgel olvasztotta be a sztoriba a humort. Zenei ponton azonban kettéválik a történet: amire minden bizonnyal a legtöbben felfigyelhetnek a filmben, az a népszerű betétdalok sora, de ezúttal nincs olyan érzése az embernek, hogy mindössze azért lettek összeválogatva, hogy a soundtrackkel még többet lehessen kasszírozni. Ezúttal a dalok konkrét szerephez is jutnak a filmben, hiszen nem egyszer a szereplők is hallják őket, szakszóval: szinte mind source music. Az instrumentális dallamokért Tyler Bates felelt, aki napjainkban épp a fent már emlegetett Marilyn Manson gitárosaként bukkan fel a banda koncertjein, és meglehetősen vitatott megítélésű filmzeneszerző.    





Bosszúállók: Ultron kora (2015)
Avengers: Age of Ultron


zene: Brian Tyler, Danny Elfman


2015-ben már eddig is számtalan közkedvelt alkotás folytatása vagy továbbgondolása került a mozikba, melyek közül májusra a Mad Max – A harag útja, a Torrente 5. – A kezdő tizenegy, valamint a legjobban várt blockbusterek sorába tartozó a Bosszúállók: Ultron kora jutott. A Bosszúállók univerzumának tizenegyedik mozis felbukkanásához kapcsolódó aláfestés az év egyik legérdekesebb háttértörténetével rendelkezik, melynek főszerepében két A-listás komponista, Brian Tyler és Danny Elfman található – ugyanilyen érdekes párost alkot Marco Beltrami és Philip Glass is az újrainduló Fantasztikus Négyesnél. A sort Tyler nyitotta meg, amikor tavaly márciusban aláírta a szerződést a Bosszúállók folytatásához, amivel párhuzamosan az előző kalandot jegyző Alan Silvestri teljes mértékben kikerült a Marvel-világból, mivel korábban Amerika Kapitány kapcsán is hasonlóképpen járt (a hős önálló története második felvonásához Henry Jackman szolgáltatta a dallamokat). Az alkotók döntése logikusnak nevezhető, hiszen az elmúlt időszak Marvel-mozijait tekintve eddig egyedül Tylernek sikerült minőségi duplázással előállni a Vasember 3.-nak, illetőleg a Thor: Sötét világnak köszönhetően - ráadásul utóbbi muzsikájával párhuzamosan a Marvel-fanfár elkészítésére is őt kérték fel.   





A Hangya (2015)
Ant-Man


zene: Christophe Beck


A karakter megfilmesítésén Edgar Wright (Scott Pilgrim a világ ellen, Haláli hullák hajnala) kezdett dolgozni, aki fiatalkora óta nagy rajongója. A Marvellel a szuperhős-adaptációk sikereinek egyre kibontakozóbb időszakában, 2006-ban állapodott meg erről, barátja, Joe Cornish (Tintin kalandjai) közreműködésével pedig rövidesen három forgatókönyv-tervezettel is előrukkolt. Miután azonban a Disney megszerezte a Marvel Studiost, Wrightnak új főnökei is lettek, akikkel olyannyira nem értett egyet, hogy végül 2014 májusában kreatív nézeteltérésekre hivatkozva kihátrált a projektből. Ily módon került képbe Peyton Reed, aki hasonló alkotást ugyan még nem rendezett, Az igenember, a Szakíts, ha bírsz, valamint a Pokolba a szerelemmel révén azonban már ismertebb direktornak számított. Amíg a projekt Wright neve alatt futott, az aláfestés elkészítése a 2013-ban bemutatott Világvégénél vele dolgozó Steven Price-ra volt bízva, a direktor távozását követő harmadik hónapban azonban Price is hasonló döntésre szánta el magát, s fél éven keresztül nem is lehetett hallani arról, kinek a kezében landol majd a staféta. A csöndet egy idén januári bejelentés törte meg, melyben a Marvel ismertette, hogy a kíséretről Christophe Beck gondoskodik majd. 
 

Doctor Strange (2016)


zene: Michael Giacchino


A Marvel filmes univerzuma 2016-ban újabb állomásához ért, hiszen az Amerika Kapitány: Polgárháborúval a gigászi franchise a harmadik fázisba érkezett. A stúdió másik nagy kiugró sikere a Doctor Strange lett, amellyel új hőst és - szó szerint - új dimenziókat vezetett be a széria életébe. A filmzenerajongók nagyon sokáig reménykedtek abban, hogy a zenéért a Derricksonnal többször is együtt dolgozó Christopher Young fog felelni. Young ráadásul – olyan zseniális horrordarabok mellett, mint a már említett Sinister vagy az Ördögűzés Emily Rose üdvéért – a szuperhősmozik világába is belekóstolt A szellemlovassal, valamint a Pókember 3.-mal, viszont utóbbi filmek negatív visszhangja az ő munkáira is rányomta a bélyeget. Helyette viszont nem kisebb névre esett a készítők választása, mint korunk egyik legjobb klasszicista stílusú zeneszerzőjére, Michael Giacchinóra, aki – a rendezőhöz hasonlóan – gyerekkora óta hatalmas rajongója a képregényeknek. A komponistának 2004-ben pont a zsáner egyik klasszikus darabja, A hihetetlen család aláfestése hozta meg a nagy áttörést, és azóta váratott magára, hogy ismét egy hasonló jellegű filmhez szerezzen zenét. 2011-ben ez majdnem összejött, mivel az Amerika Kapitány: Az első bosszúálló kapcsán sokáig közszájon forgott a neve, végül a befutó a veterán Alan Silvestri lett.    

 

Pókember: Hazatérés (2017)
Spider-Man: Homecoming


zene: Michael Giacchino


2014-ben a Sony több évnyi próbálkozás – és mindössze két film – után ismét befürdött Pókemberrel: az Andrew Garfield nevével fémjelzett szériát látványosan nem tudta merre továbbvinni, a folytatások premierjét folyamatosan tologatták, és ennek tetejébe még a stúdió körüli hackerbotrány is bekavart. Végül a Marvellel közös megállapodásra jutottak, mely szerint a hálószövőt beemelik évek óta bővülő, gigantikus sikerű filmes univerzumukba, ez viszont azzal is együtt járt, hogy Garfieldnak és a rendező Marc Webbnek ajtót mutattak, ezzel egy félkész szériát maguk mögött hagyva, hogy a minden eddiginél fiatalabb Tom Holland ölthesse magára a jól ismert piros-kék kezeslábast az Amerika Kapitány: Polgárháborúban. 2016 novemberében, szinte egy időben a Doctor Strange bemutatójával jelentek meg a pletykák, miszerint a Pókember: Hazatérés zenéjét – az interdimenzionális mágus kalandjaihoz hasonlóan – az Oscar-díjas Michael Giacchino fogja írni, amit utólag a komponista a Twitteren meg is erősített. A Marvel-filmeket rendre éri az a vád, hogy nem elég maradandó a zenéjük, ellenben az általános közvélekedés szerint a Doctor Strange zenéje sikerült a legjobban. Személy szerint azonban ennek kicsit ellent kell továbbra is mondanom, és a közkeletű kifejezéssel élve azt kell mondanom, hogy Giacchino túltolta.    





Fekete Párduc (2018)
Black Panther


zene: Ludwig Göransson


A képregények beköszönő aranykorát okkal az 1960-as évek kezdetére teszik, ugyanis a Marvel nem egy, a mai napig meghatározó, popkulturális figurája ekkor született meg. Ez részben az ikonikus Stan Lee-nek és a rajzoló Jack Kirbynek volt köszönhető, akik jó érzékkel látták meg az akkori társadalmi változásokat Amerikában, és ezeket finoman átemelték a füzetekbe is. Így született meg a fiatalok máig kedvenc szuperhőse, Pókember, vagy a másság, a tolerancia és a kirekesztés kérdéskörét boncolgató X-Men-féle világ is. Náluk kevésbé volt híres az első fekete szuperhős, "civilben" a kitalált afrikai ország, Wakanda uralkodója, T'Challa, vagyis a Fekete Párduc, aki az idő előrehaladtával a Marvel szuperhőseit magába foglaló Bosszúállók csapatának teljes körű tagjává vált. A rendező, Ryan Coogler megválasztásával a filmzenerajongók előtt gyakorlatilag biztossá is vált, hogy állandó komponistája, a mindössze 34 éves, svéd Ludwig Göransson látja el a zenei munkálatokat, és nem is tévedtek. Göransson fiatal kora ellenére is egy igen sokoldalú szerző, aki rapalbumok producereként éppúgy közreműködött már, mint tingli-tangli vígjátékoknál, viszont egy ekkora projekt, amelyben az afrikai kultúrkör kiemelten fontos szerephez jut, nem kis feladat elé állította még őt is.    





A Hangya és a Darázs (2018)
Ant-Man and the Wasp


zene: Christophe Beck


A hősök 2018-ban sem hagyják győzedelmeskedni a gonoszokat: míg az újonnan színre lépők sorát Fekete Párduc, Venom és Darázs alkotják, addig a visszatérők Deadpoolból, Aquamanből, Hangyából és a Bosszúállók csapatából állnak. A Hangya premierjét megannyi negatív jóslat előzte meg annak idején, az alkotógárdának azonban sikerült meghazudtolnia a fanyalgókat, és filmjük korrektül kaszált a pénztáraknál, így a karakter Amerika kapitány: Polgárháború-béli szereplése mellett az önálló kalandjának folytatása sem volt kérdéses. Kevin Feige producer, valamint az első részt is rendező Peyton Reed azzal növelték a tétet, hogy Scott Lang, azaz a Hangya (Paul Rudd) társát, Darazsat (Evangeline Lilly) is bevonták a kalandba, aki szintén a Stan Lee-Jack Kirby páros közreműködésével látott napvilágot, s vált 1963 óta a képregény-univerzum részévé. Rudd mellett visszatért a mentorát, Hank Pymet alakító Michael Douglas, továbbá – a kevésbé ismert színészek mellett - Michael Pena, Judy Greer és Bobby Cannavale is. Szerencsére zeneszerzői fronton sem történt változás (ami jó hír, hiszen a Marvel Studios karakter- és csapatfilmjei között egyaránt nem kevés ellentétes példát találni), így Christophe Beck tovább játszhatott előző munkájának kottájából, mely kellően frissnek és lazának hatott az addigi Marvel-mozik kíséreteihez képest. "Nagy nyomás nehezedett rám, már csak azért is, mert A Hangya folytatásáról van szó. Igyekeztem mindent beleadni, hogy méltó módon vigyem tovább, remélem, sikerült" – nyilatkozta.    





Marvel Kapitány (2019)
Captain Marvel


zene: Pinar Toprak


Carol Danvers, azaz Marvel Kapitány 1968-ban lépett színre először Roy Thomasnak és Gene Colannek köszönhetően. Az újság oldalait első ízben a kilencvenes évek során készült X-Men rajzfilmsorozat egyik epizódja apropójából cserélte képernyőre, majd olyan animációs szériákban tűnt fel, mint például A Föld legnagyobb hősei vagy a Bosszúállók újra együtt. S bár élő szereplős feldolgozása 2019-ig váratott magára, újbóli felbukkanásáig nem sok idő marad a körömrágásra, hiszen a Bosszúállók: Végjátékból ő is kiveszi majd a részét. Az eredetfilmet az Anna Boden-Ryan Fleck páros (Nyomás alatt) írta és rendezte, címszereplőjét pedig az Oscar-díjas Brie Larson (A szoba) személyesíti meg, aki mellett természetesen Samuel L. Jackson és Clark Gregg is látható Nick Furyként, illetve Phil Coulsonként – persze utóbbiakon túl a korábbi Marvel-filmek néhány szereplője még felbukkan a stáblistába csempészett jelenet erejéig, amely ismét a Marvel-moziverzum egy morzsáját rejti. Wonder Woman 2017-es színre lépését Patty Jenkins irányíthatta, s miután kiderült, hogy a harcias amazon sztorijának megrendezését nőre bízták, különféle fórumokon kezdtek találgatni arról, hogy vajon a film zenéje is hasonló utat jár-e be. E kérdés aztán szimbolikussá emelkedett, hiszen a projekt egésze az álomgyár berkein belüli női szerepvállalás ikonjává vált. A tippelők között Rachel Portman neve éppúgy keringett, mint Lisa Gerrardé, Deborah Lurie-é, Laura Karpmané vagy éppen Lolita Ritmanisé, a DC azonban Rupert Gregson-Williams mellett tette le a voksát, a folytatást pedig Hans Zimmerre bízta. A vetélytárs azonban nem kívánta megismételni a történelem eme fejezetét, hanem a várakozásoknak megfelelően női komponistát szerződtetett a Marvel Kapitányhoz.