Alan Silvestri nevének említésekor főként az olyan műveire szokott terelődni a szó, mint például a Forrest Gump, a Vissza a jövőbe-trilógia, A smaragd románca, a Ragadozó, a Dredd bíró, az Egértanya vagy A múmia visszatér aláfestése. Ezen remekművek és a hozzájuk hasonlók mellett azonban más nagy múlttal rendelkező pályatársaihoz hasonlóan Silvestrinek is vannak olyan kompozíciói, amelyek ritkán kerülnek szóba, s akkor is inkább az "ezt már ezerszer hallottuk", "ebben semmi új nincs" vagy a "teljesen átlagos" megjegyzések közepette emlegetik. Akcióscore-ok tekintetében ilyen többek között az Időzített bomba, Az ítélet éjszakája, a Tűzhányó, az Utánunk a tűzözön aláfestése (bár ez utóbbiról már megoszlanak a vélemények), továbbá jelen írásom tárgya, a Visszakézből akcióthriller score-ja is, amely tizenhét évvel ezelőtt született meg, én azonban csupán néhány hete hallottam először. Bár ez is abba a bizonyos "ujjgyakorlat jellegű zenék" kategóriába tartozik (s mint ilyen, pillanatok alatt megmondható róla, hogy ki követte el), hangulatával mégis elsőre megfogott, éppen ezért úgy gondoltam, egy részletesebb bemutatást ez a szerzemény is megér.


A filmben az ambiciózus fiatal zsaru, Nick Styles (az ekkor már Az 54. hadtestben nyújtott játéka révén Oscar-díjas Denzel Washington) kerül szembe a bűnöző Earl Talbot Blake-kel (John Lithgow, akit hasonló szerepkörben láthattunk később a Cliffhanger – Függő játszmában), összecsapásuk, s az azt megelőző macska-egér játékuk helyszínéül pedig Los Angeles utcái szolgálnak. A nem túl eredeti alapokon nyugvó történet (egy rendőrségi razzia során Blake-et elfogják, akinek hét év után sikerül megszöknie, hogy bosszút álljon, amiért lecsaptak rá egyik drogüzletének lebonyolításakor, majd bebörtönözték) Fred Dekker, Manno Meyjes és Steven E. de Souza tollából származik, a rendezői feladatot pedig a Hegylakót is jegyző Russell Mulcahyra bízták.

Az, hogy Silvestri került a zeneszerzői posztra, elsősorban Joel Silver producernek köszönhető, akivel a Ragadozó-filmek, a Roger nyúl a pácban, valamint a Mesék a kriptából néhány epizódja során dolgozott együtt. A score a Varése Sarabande által került kiadásra, amely akkoriban főként félórás kiadványairól volt közismert, amiken olykor egy-két betétdalnak is helyet adtak (mint például a Száguldó erőd filmzenealbuma esetében), ennek eredményeként az instrumentális aláfestésnek még kevesebb tér jutott. Jelen esetben sincsen ez másként: a korong a rapperből olykor színésszé előlépő Ice-T (aki ebben a filmen is feltűnik) előadásában hallható "Ricochet" című számmal indul, s csak ezután a "jól megmondom én a tutit" felvétel után következik a nagyzenekari rész – ennek feljátszásában csakúgy, mint a Ragadozó 2. aláfestése esetében, a The Skywalker Symphony Orchestra működött közre.


Az már a nyitányból ("Main Title") sejthető, hogy ez a mű az úgynevezett underscore kategóriába tartozik. A tételben ugyan felfedezhetőek a főbb motívumok (amik közül leginkább a vonósok osztinátója emelkedik ki), a hangszerelésnek köszönhetően (az ütősök és a fúvósok erőteljes jelenléte) olyan érzése van a hallgatónak, mintha Silvestri kivette volna bármely ismertebb akciószerzeményéből a lágy vonósokat, a fülbemászó témákat, és az így megmaradt vázat a rá jellemző zenei fordulatokkal ötvözve variálta volna a jeleneteknek megfelelően – s ebből adódóan könnyen megjegyezhető, dúdolható motívumokkal nem igazán rendelkezik a mű. Ezt az érzést erősíti tovább a "Gladiator Fight", a "The Escape", valamint a "Blake Gets the Point" (hozzáteszem: ettől még nagyon jó hallgatnivalók), amik közé olyan feszültségteljes trackek ékelődtek, mint a "Showdown" vagy a "Power Out", melyek nemcsak színesítik a score-t, hanem remekül ellenpontozzák az imént említett dinamikus részeket. Mindezt a beszédes című, kellemesen melankolikus hangvételű "Drunken Nick", s a hozzá hasonlóan rövid, katonai indulókat idéző "Nazi Bookstore" (amely olyan jelenethez íródott, amit végül kivágtak a filmből) töri meg.

A kiadványt a Silver Pictures megbízásából készített logo-zene zárja, amit a Varése munkatársai egy másik albumukra, a Voyages: The Film Music Journey of Alan Silvestrire is feltettek – ezen az albumon többek között tárgyfilmünk főtémája is megtalálható.


A Visszakézből score-ja (amelyről több helyen is olvasni, hogy már csak börzéken érhető el, egyes online kereskedésekben azonban tízdolláros áron is hozzá lehet jutni bontatlan formában) nem sok újat mutat azok számára, akik ismerik Alan Silvestri pörgősebb műveit, viszont hangulatával – illetve a zenekar helyenként igen agresszív játékával – könnyen megragadhatja azokat, akik kedvelik a szerző munkásságát. A kiadvány a játékidővel arányos szegénységű körítéssel büszkélkedhet a kilencvenes évekből megszokott Varése-dizájnjával.