„A zeneszerzés egyfajta természetes szeszély. Az alkotói folyamatok közül leginkább ezt szeretem csinálni. Különös dolog történt velem, amikor elkezdtem filmzenét szerezni. Olyasvalamit éreztem, amit előtte soha: a megfelelő helyen vagyok.”


Zeneszerző, karmester, zongorista és producer. Howard rendkívül sokoldalú művész, és bár a kilencvenes évek folyamán is számos remek zenét tett le az asztalra, személye a széles publikum előtt rejtve maradt. A tehetségéhez méltó helyét az ezredfordulót követően kezdte elfoglalni köszönhetően nagyrészt M. Night Shyamalan mozijainak, Christopher Nolan két Batman-kalandjának, illetőleg Az éhezők viadala- és a Legendás állatok-szériáknak. A sokoldalú művész mindig alázattal veti bele magát a munkába, rátermettségét pedig jól szimbolizálja, hogy akkor is maradandó dallamok kerülnek ki a kezei közül, ha olyan szoros határidővel rendelkező gigavállalkozáshoz hívják, mint Peter Jackson King Kongja.

Howard négyéves korától járt zongoraórákra (családjában a muzsikusi vonalat nagyanyja képviselte, aki a Pittsburgh Symphony koncertmestere, illetve hegedűse volt), iskolaéveit pedig a Thacher Schoolban, a Music Academy of the Westben, valamint a University of Southern Californián töltötte. Képzése terén utóbbi intézetnél állt be változás, ekkorra ugyanis már annyira ráunt a billentyűkre, hogy más instrumentumok, illetve műfaj felé kezdett nyitni. Ennek eredményeként friss diplomásként csatlakozott a Mama Lion rockbandához, mellyel két lemezt rögzítettek, majd miután a tagok új néven, Heavy Cruiserként folytatták tovább, ő is maradt, s újabb albumot jelentettek meg. Ezt követően session zenésznek állt, és a zenei világ elit tagjai közé került: olyan előadókkal lépett színpadra, mint Diana Ross, Ringo Starr vagy Harry Nilsson. A kiugrási lehetőség 1975-ben jött el, amikor is meghallgatásra ment Elton Johnhoz, kinek oldalán a nyolcvanas évek elejéig turnézott, segédkezett a „Don't Go Breaking My Heart” és a „Sorry Seems to Be the Hardest Word” vonós kíséreteinek létrehozásában, továbbá négy stúdióalbumánál ült zongora vagy épp szintetizátor mögé.

Karmesterként, hangszerelőként és billentyűsként vette ki részét a Toto negyedik albumánál, Riccardo Cocciante Sinceritájánál, dolgozott Eric Clapton, Cher, Julio Iglesias, Barbara Streisand, Olivia Newton-John és Randy Newman mellett, koncertezett a Crosby, Stills and Nash formációval, miközben eddigre már JNH, illetve James Newton Howard and Friends címmel két saját koronggal büszkélkedhetett. Pályafutásának ezen szakasza a nyolcvanas évek közepétől lassan kezdett lezárulni, menedzsere ugyanis egyre többször szerzett lehetőséget számára kisebb volumenű filmeknél, melyek révén fokozatosan tudott érvényesülni Hollywoodban. Howard kezdettől fogva színes pályán mozgott, hiszen akciófilmet (Saigon – A tiltott zóna, Egy lépés a halál) éppúgy vállalt, mint drámát (Az ígéret földje), krimit (Az ötödik sarok), ám a fő csapásirányt a vígjátékok jelentették (Főhivatal, Vadmacskák, A nagy csapat), s ez utóbbi műfaj hozta meg számára az első nagyobb sikerfilmet is, a Micsoda nő!-t. Egy évvel később a Barbra Streisand és Nick Nolte főszereplésével készült Hullámok hercegének komponistája lett, s miután ezzel megszerezte első Oscar-jelölését, sorra kezdtek érkezni a komolyabb felkérések.

A könnyed hangvételű filmek (Dave, Szép kis nap!, Space Jam – Zűr az űrben, Junior, Álljon meg a nászmenet!) ugyan még megmaradtak, de olyan mozikkal keveredtek, mint az Összeomlás, a Vírus, az Életben maradtak, A szökevény, a Waterworld – Vízi világ, a Wyatt Earp, a Legbelső félelem, az Egy igaz ügy vagy Az ördög ügyvédje, melyek kellő mértékű lehetőséget biztosítottak számára ahhoz, hogy bizonyítsa rátermettségét, és megmutassa, hogy nem csak a játékos score-t igénylő műfajban van helye. Legyen szó jazzes, elektronikus vagy épp kórussal támogatott, grandiózus nagyzenekari műről, a többszörös Oscar-jelölt szerző neve a kilencvenes évek második felére már minőségi garanciát jelentett a filmesek körében. 1999-ben debütált Shyamalan Hatodik érzék című mozija, amely újabb fontos állomása lett munkásságának, szerencsére nemcsak szakmai szempontból: a direktorral kialakult kollaborációi újabb felvonásainak (A sebezhetetlen, Jelek, A falu) hála a közönség körében is egyre ismertebbé vált. Mindezek mellett időnként visszatért a könnyűzenei iparba, hogy producerként, társszerzőként és billentyűsként segítsen be mások mellett Rod Stewartnak, Wynonna Juddnak, Peter Citerának és a Chicago rockcsapatnak. 

A mindig is színes palettán mozgó komponista munkássága az ezredfordulót követően animációs alkotásokkal (Dínó, Atlantisz: Az elveszett birodalom), valamint népszerű mesék élő szereplős feldolgozásaival (Pán Péter, Nanny McPhee és a nagy bumm, Hófehér és a vadász, Demóna, A diótörő és a négy birodalom) gazdagodott tovább, melyek mellett az aktuális trendnek számító szuperhősfilmek is megjelentek (Zöld darázs, Zöld Lámpás, a Hans Zimmerrel közösen jegyzett Batman: Kezdődik! és A sötét lovag). Az évtizedek során markáns, sajátos hangzásvilágot kidolgozó komponistával kapcsolatos érdekesség, hogy bár ő maga tud vezényelni, saját műveinek felvételeinél csak kezdetben állt pódiumra, ma már ezt a feladatot, amikor csak teheti, Pete Anthonyra bízza – ezen szokásán mindössze a James Newton Howard Live in Concert elnevezésű turnéján változtatott. 
 

Kulics László
2020.09.05.
 

Teljes filmográfia: 
 





  Kapcsolódó anyagok


A Batman-filmek zenéi
Moziszériák, tévésorozatok

A Bourne-filmek zenéje
Moziszériák, tévésorozatok

M. Night Shyamalan és James Newton Howard
Kollaborációk, életutak

Sportfilmek zenéje - II. rész
Kollaborációk, életutak

Stephen King-adaptációk zenéi
Kollaborációk, életutak

Wolfgang Petersen filmjeinek zenéje
Kollaborációk, életutak