Erika Holzer író számos munkája között bújik meg az 1993-as Eye for an Eye című kötet, mely nem sokkal megjelenése után filmes adaptációként is igyekezett teret hódítani. A moziváltozatot az Éjféli cowboyt és a Maraton életre-halálrát jegyző veterán direktor, John Schlesinger vitte vászonra, a Szemet szemért azonban a vártnál laposabban teljesített: épphogy sikerült behoznia a gyártási költségeket. A Sally Field, Kiefer Sutherland és Ed Harris főszereplésével leforgatott projekt gyorsan feledésbe merült a James Newton Howard által készített kísérettel egyetemben, s utóbbi vélhetőleg a jövőben is így maradt volna akkor, ha a La-La Land Records nem állapodott volna meg a Paramount Picturesszel. "Meglepődtem, amikor megtudtam, hogy van olyan James Newton Howard-zene a kilencvenes évek második feléből (amikor a komponista meglehetősen termékenynek számított), amely sosem került kiadásra. A Szemet szemértről sosem hallottam, ami azonban leginkább meglepett – Sutherland jellegzetes alakítása mellett –, hogy zenéje egyszerre hatásos és szolid" – nyilatkozta a CD egyik producere, Dan Goldwasser.


Howard sem ez előtt, sem ezt követően nem dolgozott együtt Schlesingerrel, aminek oka abban rejlik, hogy a rendező nagyon ritkán munkálkodik többször ugyanazzal a komponistával, meglátása szerint ugyanis ebben az iparágban nem a hosszú távú kollaboráció a fontos, hanem az, hogy minden film esetében a műfaj legjobbjával működjön együtt. Ennek eredményeként dolgozott már John Barryvel A sáska napja, Elmer Bernsteinnel a Mulató a sztrádán, Michael Small-lal a Maraton életre-halálra, Richard Rodney Bennett-tel a Jenkik, Hans Zimmerrel a Csendes terror kapcsán, és még sorolhatnánk. A Szemet szemért egy érzelmi szempontból igen erős szálon (a lányát elveszítő anya elkeseredettségéből táplálkozó bosszúvágy) futó thriller, melyhez hasonlókon Howard korábban A szökevény, az Egy igaz ügy, valamint az Összeomlás révén dolgozhatott.

A La-La Land korongja nemcsak egy ez idáig periférián tartott, remek zenét mutat be, hanem azt is jól példázza, mennyire fontos egy ilyen jellegű mozi esetében az, hogy score-jának tételei kronologikus sorrendben helyezkedjenek el. A történet a McCaan házaspárról szól, akiknek lányát, Julie-t megerőszakolják, majd megölik. Az esettel a Sutherland által megformált Doobot vádolják, a tárgyalás végén azonban szabadon engedik, mire az anya (akit Field alakít) bosszút esküszik, és mindent igyekszik elkövetni annak érdekében, hogy tervét véghezvigye. Bár a történet meglehetősen klisés – hiszen abból az elképzelésből táplálkozik, mely szerint egy feldühített szülő képes arra, hogy saját kezébe vegye az igazságszolgáltatást –, előnye, hogy néhány bűnvádi eljárással kapcsolatos jogi hézagra mutat rá. Mindezt pedig remekül visszaadja művével Howard, aki egy olyan tematikus muzsikával követi nyomon az eseményeket, amely nem harsány, érzelemgazdagsága révén azonban pillanatok alatt képes túlnőni az adott jeleneten.


A korong a "Main Title"-lel indít, ahol megismerhetjük McCaanék témáját, az elsősorban zongorára és klarinétra íródott dallamsort, melynek hallatán készítője egyből beazonosítható. Szintén kellemes hallgatnivalót tartogat számunkra a "Birthday Preparations", melyet egy erős váltás, a Julie halálához készült "Rape and Murder" követ. A gyilkosság után a nyitányban még felhőtlenséget, kiegyensúlyozottságot sugalló melódiák komorabb motívumokkal vegyülve már a fájdalmat közvetítik az "Overnight at Dolly's / Where's Julie?"-ban, a "Julie's Pillow"-ban, valamint a "Dirty Pillow / We Got Him"-ben, a nem várt végkimenetelű tárgyalást kísérő "Courtroom / Case Dismissed / Still in Bed" után pedig Howard már nemcsak a megtört anyát jeleníti meg, hanem az elszántat is, aki szembeszáll az elkövetővel, aki szintén nem hagyja magát. A thrillerek esetében bevett receptnek számító fagyos, sejtelmes elemek mellett a komponista egy kis ritmikus szekciót, szintis elemet és elektromos gitárt is belecsempészett művébe, melyhez hasonlót ezt megelőzően többek között A szökevényben hallhattunk tőle. Ilyenre építkezik a "Following Doob / Marking Territory", a "Training Montage / Backyard / Karen Is Followed", a "Trashing Apartment", valamint az "End Credits" is.

E CD már az első hallgatás során magával ragadott atmoszférájának, a nyitányban hallható főtémának, annak szívbemarkoló variációinak, illetőleg az imént felsorolt négy tételnek köszönhetően, nem utolsósorban pedig nagyban hozzájárult a 2014-es év lemezmegjelenéseinek pozitív megítéléséhez. S tette mindezt úgy, hogy Howard munkásságának egészét tekintve e muzsika akár amolyan ujjgyakorlatnak is nevezhető, hiszen akkoriban számtalan ehhez hasonló mű került ki a szerző kezei közül, Howard egyik fő varázsa azonban számomra abban rejlik, hogy a kilencvenes évek során mindig képes volt szerzeményeibe belecsempészni egy olyan kis adalékot, amitől unalomkeltés nélkül tudta hozni ezt a stílust – s ez manapság nagyon hiányzik nekem.


2014-ben számtalan olyan, eddig ki nem adott muzsika látott napvilágot, melyre régóta vártak a rajongók. Ide sorolható többek között David Arnold Shaftje, John Debney Lair című számítógépes játékhoz készült darabja vagy Ira Newborn Csupasz pisztoly-trilógiához íródott műve is, ám ezek mellett idén volt néhány olyan meglepetés is, mint a Szemet szemért aláfestése, amely a film viszonylagos ismeretlensége okán merült eddig feledésbe, ami sajnos bevett szokás Hollywoodban akkor, ha egy mozi nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. E kíséret egyszerre foglalja magában James Newton Howard tehetségét, valamint a kilencvenes évek thrillerjei hangulatának egyik jellegzetes vonalát, mindezek tetejében pedig egy igényes, nem tolakodó előadásmóddal bíró, hatásos thrillermuzsika.