Batman, a Bob Kane rajzoló és Bill Finger író által kitalált DC Comics-féle képregénykarakter napjainkra az egyik legismertebb szuperhős lett. Első megjelenése az amerikai kiadó egyik elődje, a National Publications Detective Comics című kiadványának 1939. májusi számában volt. Batman titkos alteregója a milliárdos Bruce Wayne, aki gyermekként, miután szülei rablógyilkosság áldozataivá váltak, megesküdött rá, hogy életét a bűn elleni küzdelemre teszi fel. Felnőttként erejét és ügyességét, valamint nyomozói képességeit s tudományos jártasságát felhasználva, denevéres, sötét ruhájában őrködik éjszakánként városa, Gotham City utcái felett. Kalandjai során számos ellenségre tesz szert, akik közül sokan a klasszikus képregényi főgonosz archetípusát jelentik, úgymint Joker, Pingvin, Macskanő vagy Kétarc. Ám szövetségesek is támogatják a bűn elleni harcában, köztük Robin, hűséges komornyikja, Alfred és Gotham városának egyik rendőrfelügyelője, James Gordon. Az évtizedek alatt a különböző alkotók révén más és más tónust kapott Batman, és ugyanez a változás volt megfigyelhető a filmes feldolgozásaiban is. A hatvanas évek sorozata, a Tim Burton rendezte filmek, a Joel Schumacher-mozik, az animációs tévés szériák és a Christopher Nolan-féle trilógia rendre más világban mutatja be a szárnyas igazságosztót. 

Legelőször a negyvenes években, egy-egy tizenöt részes filmsorozat formájában találkozhattak a nézők a képregényhőssel, ekkor már ott loholt mellette Robin is (ezek 1943-ban és 1949-ben készültek). 1966-ban egy filmmel indult el hódító útjára Batman, majd ebből ruccant át a tévé képernyőjére, ahol az évtized kedvelt sorozatának alakja lett. Az 1980-as évek végén fogalmazódott meg a Warner stúdióban a gondolat, hogy filmre vigye Bruce Wayne történetét, bár a megfilmesítés küzdelme már 1979-ben kezdetét vette. Alapanyagnak az 1986-os Az első év (Batman) képregényt vették, mely a műfaj egyik megújítójának, Frank Millernek a nevéhez fűződik. Ebben a művében az ötvenes-hatvanas évek könnyedebb hangvételű, gyermetegebb Batman-koncepciójától teljesen elszakadva visszanyúl a gyökerekhez, és a karakter nyomasztó, szorongásokkal teli, groteszk atmoszféráját mutatja be. Rendezőnek már 1986-ban leszerződtették az akkor még igencsak kezdőnek számító Burtont, ám húzásuk bejött, hiszen alkotását sokan minden idők legjobb szuperhősfilmjének tekintik. Az általa rendezett második rész után a Denevérember egy új filmes irányt vett, amit a stábból sokan nehezen viseltek, a magát a címszereplőt megformáló Michael Keaton is otthagyta a produkciót – az élet pedig őt igazolta. A nagyon vegyes, de inkább negatív kritikákat kapó Mindörökké Batman után azonban olyan következett, amire senki sem számított, hiszen a Batman és Robin kis híján örökre száműzte a karaktert a vászonról. Schumacher a negyedik mozi kapcsán így nyilatkozott: "Azért lett ilyen a film látványvilága, mert megtehettem, így meg is tettem". Bár a pénzügyi siker nem maradt el, azonban a mozi kiérdemelte a minden idők legrosszabb szuperhősfilmje címet, na és számos Arany Málna-jelölést is. 

A Warner azonban nem akarta e csúfos leszereplés után sem elengedni kiváló fejőstehenét, így 2003 elején Christopher Nolan rendezőt és David S. Goyer írót megbízták, hogy kezdjenek el dolgozni a Batman: Kezdődik! forgatókönyvén. Iránymutatásul pedig azt szabták, hogy az új Batmannek realistábbnak, sötétebbnek, emberibbnek és valóságosabbnak kellett lennie. Nolan víziója végül további két részt eredményezett, és főként ennek köszönhetően a hétrészes Batman-széria összesen 1 896 944 859 dollár bevételt termelt Észak-Amerikában, amivel a harmadik legnagyobb bevételt hozó filmes sorozat lett az országban. 



Batman (1966)


zene: Nelson Riddle


A hatvanas évek Batman-sorozatát egy színes, szélesvásznú technicolor csoda indította útjára. A hatvanas évek Batmanje minden nyilvánvaló hibája ellenére valóságos kultuszjelenség, és a sorozat által képviselt stílus, ha máshonnan nem, hát a különféle paródiákból biztos ismerős, és ezekhez képest még Joel Schumacher elképzelései is komorak... A kor Batmanjének zenei világa sokáig maradt kiadatlan, elsősorban a problémás produkciós körülmények miatt. A tényleges zenét Nelson Riddle, a hatvanas évek elejének egyik legfelkapottabb televíziós komponistája írta, aki hihetetlen sebességgel, egyszerre több párhuzamosan futó sorozaton is dolgozott, igaz, hogy a Batman-sorozat azért még őt is alaposan lekötötte. A film mellett több mint harminc epizódhoz írt zenét. Szinte tématúltengést kapunk, hiszen négy főgonosznak minimum négy téma dukál, plusz van egy ráadás, ami a közös tervet jelképezi. Így Batman zeneileg is alaposan alulmarad. Az album ezután egy darabig az alapozásnál marad, de akik szeretik a változatos témákat, azoknak ez untig elég. 





Batman (1989)


zene: Danny Elfman


Tim Burton 1989-es Batman-filmjének jelentősége mára túlnőtt a produkció tényleges érdemein, s bár elkészülte óta számos kritikával illették már, a képregény-adaptációk újbóli felvirágoztatására gyakorolt hatása vitathatatlan. Danny Elfman kísérőzenéje szintén hasonló szerepet tölt be a filmzenék világában: bár egyesek szerint túlértékelt, nem csupán stílusteremtő lett, hanem rengeteg új rajongót szerzett a műfajnak. Főtémája – melybe a karakter összes jellemzőjét (úgymint a sötétség, a titokzatosság és a hősiesség) belesűrítette a szerző – igazi sláger lett, filmbeli sikere pedig két okra is visszavezethető: míg számos képregénymoziban a zeneszerzők szerencsétlen módon összemossák a főtémát és az akciózenét, addig Elfman mértékkel használta a Denevérember motívumait. A legtöbb jelenethez önálló, a képsorokhoz alkalmazkodó akciózene íródott, a Batman-téma fanfárjai pedig csupán a hős felbukkanása, valamint az eltűnései során csendülnek fel. Az azóta már kultikussá vált fanfárral kapcsolatban annak idején így nyilatkozott a szerző: "Egy egyszerű témát komponáltam, amelyet aztán különböző hangulatba ültettem át a romantikustól kezdve a hősiesen át az ünnepélyesig".   





Batman visszatér (1992)
Batman Returns


zene: Danny Elfman


A Burton közreműködésével újra szárnyra kapott Denevérember színrelépését követően három évvel ismét megjelent az embléma a mozivásznakon, és a DC kedvenc hőse újfent Gotham polgárainak védelmére kelt. Ellenfelei azonban megszaporodtak, s még ambiciózusabbak és hatalomra vágyóbbak voltak, mint legismertebb ellenlábasa, Joker. "Minden fontosabb karakter önálló témát kapott, melyek kitalálásakor azt is szem előtt tartottam, hogy akkor is helytálljanak, amikor mindegyiknek egy tételen belül kell jelen lennie" – meséli a komponista. Elfman a folytatáshoz készült művében az előzőhöz képest több különböző motívummal is operált egyszerre, a már jól ismert Batman-téma mellett ugyanis Pingvin, Macskanő és Shreck is önálló dallamokat kaptak, így jelen kompozícióját legrövidebben a karakterközpontú tematikussággal lehetne jellemezni. Mindez pedig az alkotás képi világának és a szereplők viselkedésének megfelelően egy, az elődhöz képest színesebb és színpadiasabb hangzásvilággal párosul, ezáltal pedig a Batman visszatér nemcsak a film, hanem az aláfestés tekintetében is több újdonsággal szolgál a rajongók számára. 





Mindörökké Batman (1995)
Batman Forever


zene: Elliot Goldenthal


A sikerszéria folytatása nem volt kérdéses, a stábtagok között azonban teljes vérfrissítés történt: a direktori széket Joel Schumacher foglalhatta el, a hős szerepében pedig Val Kilmer tetszeleghetett, aki egy teljesen másfajta Bruce Wayne-t formált meg, mint Keaton. S persze mindezzel egy újabb és merészebb látványvilág párosult, amely már nem a képregénnyel, hanem inkább a hatvanas években készült színes-habos tévésorozattal vált rokoníthatóvá. "Ha Burtonnel dolgoztam volna együtt, akkor úgy gondolom, Elfman vonalát követtem volna. Itt azonban egy új rendezőről, egy új Denevéremberről, egy új Batmobilról és több más újdonságról van szó, ezáltal ez egy teljesen új film, s én mindvégig így is tekintettem rá" – nyilatkozta a sötét lovag harmadik kalandjának komponistája, Elliot Goldenthal. A szerző egy, a saját stílusvilágának megfelelő zenét készített a hős számára, mely bár nem rendelkezik oly népszerű és örökérvényű vezérmotívummal, mint Elfmané, a film alatt remekül betölti a szerepét, és tökéletes balanszot tart az olyan merészebb zenei megoldásokkal, mint a tánczenei ihletésű momentumok. 





Batman és Robin (1997)
Batman & Robin


zene: Elliot Goldenthal


A Burton-Elfman pároshoz hasonlóan a Schumacher-Goldenthal duó is két Batman-filmet jegyeznek, a Mindörökké Batman után ugyanis két évvel ismét Gotham lovagjának szentelték idejüket, melynek eredménye az újraélesztett franchise legnagyobb bukása, a Batman és Robin lett. Az abszolút gyermeteg történetet csak tetézték a csili-vili díszletek, melyekkel sikerült túllőni azon a bizonyos határon, ami után Batman (akit ezúttal az akkori időszak ügyeletes szívtiprója, George Clooney személyesített meg) küzdelme a gonoszokkal nevetésbe fullad. Ezt tetézi továbbá, hogy számos jelenet visszaköszön az előző alkotásból is, s ez viszont már az aláfestő muzsikára is rányomja a bélyegét, a folytatások esetében megszokott főtéma-átemeléseken túl ugyanis ezúttal teljes részegyezések figyelhetőek meg a két score között. S bár emellett azért jó néhány érdekes és színvonalas tétel íródott a film számára, a producerek mindössze a betétdalos album kiadása számára biztosítottak zöld utat, ezáltal pedig a film egyetlen értékelhető pontja is süllyesztőbe került. 





Batman: Kezdődik! (2005)
Batman Begins


zene: Hans Zimmer; James Newton Howard


Hosszú szünetet követően 2005-ben Christopher Nolan rendező keltette újból életre a kultikus képregényhőst. Joel Schumacher csillogó-villogó képi világa után Nolan víziójában, a Batman: Kezdődik!-ben ismét sötétségbe borult a város, ami kifejezetten jót tett a történetnek. Christian Bale személyében új megformálója akadt a Denevérembernek, de a további szerepekbe is kiváló, ismert nevek kerültek, mint ahogyan a zeneszerző posztjára is. Két igen nagy komponistát sikerült szerződtetni, ugyanis James Newton Howard és Hans Zimmer kapta a megbízást, két ilyen kaliberű zeneszerző együttműködésére pedig alig akad példa. Az egyik interjúban Howard a következőt nyilatkozta: "Hans felelt a sötét hangulatért, én pedig az eleganciáért". A két szerző a korábbiaktól merőben eltérő Batman-zenét írt, az elektronikus hangzás sokkal erősebben van jelen, mint az elődöknél, és sokkal modernebbre, fiatalosabbra hangolták az igazságosztó hős muzsikáját. A score három fő pillére az acélosság, a drámaiság és a pörgés lett. 





A sötét lovag (2008)
The Dark Knight


zene: Hans Zimmer; James Newton Howard


Három évvel később érkezett a mozikba Nolan Batman-trilógiájának második darabja A sötét lovag, mely az előző rész sikerét is túlszárnyalta. A zeneszerzői posztokon nem történt változás, hiszen ismét Zimmer és Howard lett megbízva a gothami szuperhős zenéjének megalkotásával. Mivel egy folytatás zenéjéről van szó, így természetszerűleg magán hordozza az előző rész jellegzetességeit. Zimmer feladata továbbra is a sötétebb tételek és az akciódús jelenetek aláfestésének elkészítése volt, míg Howardnak főleg a szebb pillanatok, illetve a Kétarccá váló Harvey Dent témájának kidolgozása jutott feladatul. Ugyan a német komponista zenei jegyeit sokkal jobban magán viseli a score, ennek ellenére a legerőteljesebb momentumok nem az ő nevéhez fűződnek. A Batman: Kezdődik! zenéje esetében hallható három fő pillérből A sötét lovagnál csak a drámaiság maradt meg, míg a másik két jelző helyett az őrület és a karcosság lett a fő jellegzetesség. Az album csúcspontja Howard nevéhez fűződik, ez a Harvey Dent-téma, melyben a reményé és a pátoszé a főszerep. 





A sötét lovag: Felemelkedés (2012)
The Dark Knight Rises


zene: Hans Zimmer


Egy olyan, minden szempontból szinte hibátlan elődöt követően, mint A sötét lovag, annyira gigantikus mértékű elvárások övezték Christopher Nolan trilógiájának lezárását, hogy azoknak szinte egy rendező sem lett volna képes megfelelni. A zeneszerzői posztot itt már csak Hans Zimmer töltötte be, és hivatalos magyarázat nem látott napvilágot Howard hiányának okáról. A kihagyhatatlan és jellegzetes denevérszárny-csapkodós effekt több tételnek is az alapja lett, de egy nagy és egy kisebb újdonsággal is szolgált a szerző. A Bane-hez köthető motívumnál a pulzáló dobütemek hátterében hallható, arab nyelvű "deshi bashara" kántálás igen jellegzetes eleme lett a filmnek. Ez végigvonul a szerzeményeken, hol ebben a formában, hol csak ütemek által felidézve, az egyik szcénában pedig egyenesen a jelenet résztvevői skandálják, és pontosan ekkor nyer magyarázatot szerepe. A másik fontos pont a Macskanő, Selina Kyle témája, amely rendkívül jól érzékelteti a közelgő vihar érzését. Az akár egy thrillerben is sikerrel bevethető motívum magányos zongorája és csörgődobszerű hangjai révén lett igen feszült.





Batman Superman ellen – Az igazság hajnala (2016)
Batman v Superman: Dawn of Justice


zene: Hans Zimmer, Junkie XL


A hősöket alakító Ben Affleck (aki Batman gúnyája előtt Daredevilét is magára ölthette) és Az acélemberben Clark Kentként már bizonyított Henry Cavill főszereplésével bemutatott mozit Zack Snyder rendezte, aki korábban olyan képregény-adaptációkhoz adta nevét, mint a 300, a Watchmen – Az őrzők, illetve Az acélember. A DC Comics közkedvelt jótevőinek összecsapásában a 2017-es Az Igazság Ligája előfutáraként olyan további karakterek jelennek meg hosszabb-rövidebb ideig a vásznon, mint Wonder Woman (Gal Gadot), Flash (Ezra Miller), illetve Aquaman (Jason Momoa), az ellenfelek közül pedig Zod tábornok (az ő legyőzésének körülményeiből ered a Batman és Superman közötti konfliktus), valamint Lex Luthor kerülhetett bele Chris Terrio és David S. Goyer forgatókönyvébe. "Hivatalosan is kiszálltam a szuperhősbizniszből. Nagyon nehéz volt számomra az, hogy mindig új nyelvet találjak ki" – jelentette ki március végén a BBC Hard Talk című műsorában a mozi komponistája, Hans Zimmer. Ha ez igaz lesz, akkor a Batman: Kezdődik! mellett a Batman Superman ellen – Az igazság hajnala is fontos mérföldkőnek számít majd a szerző munkásságában: míg előbbi a hősök világába történő belépőjét jelenti, addig utóbbi a kilépés szimbólumává válik. A film muzsikáját Zimmer a Junkie XL-ként és Tom Holkenborgként egyaránt alkotó holland elektronikus zenésszel karöltve készítette el.





Az Igazság Ligája (2017)
Justice League


zene: Danny Elfman


A DC univerzumát erősítő Igazság Ligájának tagjai 1960 novemberében álltak össze először, s habár e formáció a képregények világában éppúgy közkedvelt, mint rajzfilmsorozat-hősökként, mozis felbukkanásukra meglehetősen sokáig kellett várni - még ahhoz képest is, hogy a konkurens Marvel már 2012-ben vászonra küldte saját, hasonló struktúrájú bandáját, a Bosszúállókat. Az Igazság Ligája tömérdek negatív kritikában részesült, ráadásul a filmzenei háttér szempontjából sem mondható unalmas alkotásnak. A zeneszerző-história gyökerei közel másfél évre, 2016 júniusáig nyúlnak vissza, amikor is Deborah Snyder producer lerántotta a leplet arról, hogy a Liga kalandját Tom Holkenborg aláfestése kíséri majd. Ez nem számított nagy meglepetésnek, hiszen a Junkie XL néven is alkotó zenész Az acélember esetében kiegészítő szerzőként, a Batman Superman ellen – Az igazság hajnalánál pedig társszerzőként vette ki a részét a DC-hez köthető mozis kalandok sorából. A Snyder házaspár családi tragédia okán történt kihátrálását követően Zack Snyder direktori székét Joss Whedon foglalhatta el, nem sokkal később pedig arról kezdtek cikkezni, hogy a cserét követő megannyi módosítás a meglévő zenére is hatással lesz. Arra azonban senki sem mert gondolni, hogy nem Holkenborgtól vagy más Remote Control Production-tagtól kérnek majd segítséget, hanem egy olyan szerzőt fogadnak fel, aki merőben eltérő stílust képvisel. Whedon ezért a Bosszúállók: Ultron koránál vele dolgozó Elfmanhez fordult segítségért.





Batman (2022)
The Batman


zene: Michael Giacchino


Mivel a DC erőszakos univerzumépítgetése – vagy szebben fogalmazva: útkeresgélése – egyre feltűnőbb romokat hagyott maga után, a lehető legjobb választás volt Reevestől (ahogy Todd Phillipstől is a Joker esetében), hogy nem akart semmilyen korábban elejtett fonalat felvenni, ezért nem a legutóbb a viharos sorsú Az Igazság Ligájában látott Ben Affleckkel a főszerepben folytatta az éjszakai égboltra világított szimbólum láttán csatába induló karakter történetét. Ehelyett inkább saját ötletét filmesítette meg, amelyben a denevérember még ugyan fiatal, ám annál megkeseredettebb egyéni tragédiája és a Gotham városának bűnözői ellen folytatott vég nélküli harc miatt. A direktor sikerrel járt, a Hetediket és A hollót megidéző komor atmoszféra már a legelején beszippantja a nézőt. Ehhez azonban szükség volt Michael Giacchino zenéjére is, akinek közreműködése formabontó módon került bejelentésre 2019 októberében. A művész David Arnolddal adott közös koncertet a londoni Royal Albert Hallban, amikor is megjelent a színpadon Reeves, aki – mintha csak egy leánykérésről lenne szó – fél térdre ereszkedve kérte meg Giacchinót arra, hogy legyen a következő filmje komponistája, ő pedig igent mondott. Ez persze senkit nem lepett meg, mert a Batmanhez teljesen kézenfekvő választás volt napjaink egyik legsikeresebb zeneszerzője, hiszen nem történt más, mint hogy ötödjére is azzal a rendezővel dolgozott együtt, akivel már – a stáblistazene erejéig – a Cloverfield, továbbá az Engedj be! és két A majmok bolygója-film esetében is.

 

Gregus Péter
Kulics László
2022.04.17.