John Debney

  • születési név: John Cardon Debney
  • feltűnik még: John Denby
  • született: 1956. augusztus 18. Glendale, Egyesült Államok
  • iskola: California Institute of Arts
Megosztás:
Hivatalos oldala

John Debney

„Mivel vizuális típus vagyok, idővel ráébredtem, hogy forgatókönyvet olvasni jó dolog, de nem biztosít kellő inspirációt. Az ötletek akkor kezdenek igazán a felszínre törni bennem, ha látom a produkciót. Ez valószínűleg gyerekkoromra vezethető vissza, mert már akkor nagyon szerettem a filmnézést.”


Debney korszakának egyik legkeresettebb komponistája, akit nemcsak sokoldalúsága révén kedvelnek, hanem híresen jó együttműködő képessége miatt is. Komolyzenei tudását éppúgy képes vegyíteni a jelenkor zenei irányzataival, mint a tradicionális elemekkel, mégis eltékozolt tehetségként is szokás beszélni róla, mert számos esetben kap, illetve vállal el rangon aluli megbízatást. Azt, hogy mennyire jó dallamalkotó, és milyen ügyesen tud bánni a zenekarral, nemcsak drámák, akciófilmek és thrillerek bizonyítják, hanem megannyi vígjáték is, melyekhez nemegyszer szerez a film színvonalán messze túlmutató score-t.
 
A szerző mindennapjai már születésétől fogva a filmek körül mozogtak, lévén apja, Louis a Disney stúdió ismert producere volt. Debney már hatéves korában gitározott, s később amellett, hogy középiskolai rockbandákban játszott, szívesen lépett fel a diáktársai által színpadra vitt musicalek valamelyik karaktereként. Mivel ekkoriban még nem érezte biztosan, melyik utat választja, a California Institute of Arts dráma és zenetagozatára egyaránt beiratkozott, de az első szemesztert követően már utóbbi képzésre kezdte helyezni a hangsúlyt. Diplomájával a kezében rögtön a Disney-nél találta magát, ahol Buddy Bakernek segédkezett a floridai Disney Word élménypark látványosságaihoz szánt zenék elkészítésénél. Hollywoodi debütálása a híres tévésorozat-komponistának, Mike Postnak (Esküdt ellenségek), valamint Hoyt S. Curtinnek, a Hanna-Barbera rendezőpáros állandó zeneszerzőjének köszönhető, akik közbenjárására megannyi sorozatból, független és tévéfilmből vehette ki a részét. Ezek közül olyanok köszöntek vissza a hazai csatornákon, mint például a Star Trek – Az új nemzedék, a Scooby-Doo, a kölyökkutya, a SeaQuest – A mélység birodalma, a Star Trek: Deep Space Nine, A Jetson család, A vak ítélet és A félelem hálójában.
 
Első jelentős projektje a Disney Hókusz pókusza volt, melyet követően sorra kezdtek megnyílni előtte az ajtók: rátermettségét, sokoldalúságát a Fehér Agyar 2: A fehér farkas mítosza éppúgy bizonyítja, ahogyan a Kis óriások, a Hirtelen halál, A kincses sziget kalózai, a Megúszni egy gyilkosságot és A bestia, ám hiába szállított hozzájuk remek dallamokat, a filmek fogadtatása miatt munkái háttérbe szorultak. A stúdió kezdettől fogva sok vígjátékkal látja el, de más helyekről is keresik hasonlóakkal, így Debney egyikévé vált Hollywood legmegbízhatóbb vígjáték-zeneszerzőinek. Az Amerikai Zeneszerzők, Szövegírók és Kiadók Egyesületének elismerését, az ASCAP-díjat is legtöbbször ilyenekért ítélték oda neki: Hanta Boy, Bigyó felügyelő, Kutyák és macskák, Neveletlen hercegnő, Kémkölykök, A minden6ó, Gorilla bácsi, Csodacsibe, Evan, a minden6ó, Hannah Montana: A film, Maci Laci, Valentin nap, Csak szexre kellesz, Jégkorszak: A nagy bumm. A felsoroltak és több tucat hasonló mozi által ihletett score-jai önállóan hallgatva kellemes kikapcsolódást biztosítanak (bár többször is rutinszerű megoldásokkal tarkítottak), a film alatt viszont eltűnnek, a betétdalok mellett csak a rajongók figyelnek fel rájuk.
 
Azt, hogy Debney mennyivel többre érdemes, először a hihetetlenül nagyot bukó A kincses sziget kalózainál mutatta meg igazán, ahol grandiózus kalandzenével kísérte a látottakat. Tehetségének A Kennedy-űrközpont jelentkezik című drámával adott újabb nyomatékot, majd elképesztően sötét, kórussal támogatott zenét komponált az Ítéletnaphoz, csodálatos dallamokat szállított a Szitakötőhöz, és újabb remek kalandzenével jelentkezett A skorpiókirályhoz. A nagy kiugrás a Mel Gibson által rendezett, 2004-es A passióval jött el, mely – mivel magánemberként mélyen vallásos – hatalmas megtiszteltetés volt számára. Munkáját Oscar-jelöléssel jutalmazták, műve pedig The Passion of the Christ Symphony címmel kelt önálló életre, s a római premiert követően egyéb helyeken is felcsendülhetett (hasonló stílusú score-t írt később a The Stoning of Soraya M.-hez). Gibson alkotása egy csapásra ismertté tette, a hasonló jellegű produkciók azonban elmaradtak, a könnyed filmeké maradt a főszerep.
 
Állandó alkotótársai közül kettő vált meghatározóvá számára: Robert Rodriguez, akivel a Kémkölykök, a Sin City – A bűn városa, valamint a Cápasrác és Lávalány kalandjai mellett a különc filmes által producerként jegyzett Ragadozóknál működött együtt, illetve Jon Favreau, akinek olyan projekteket köszönhet, mint A dzsungel könyve, a Vasember 2. és az Orville sorozat. Debney előszeretettel vezényli muzsikáit, a kilencvenes évek során pedig számos klasszikus újrafelvételénél, illetve válogatásalbum létrejötténél volt a Varése Sarabande segítségére (The Towering Inferno: Great Disaster Classics, Somewhere in Time, Amazing Stories, Titanic: The Classic Film Scores of James Horner, Back to the Future Trilogy, The 7th Voyage of Sinbad, Superman: The Movie, The English Patient and Other Arthouse Classics). Az ő nevéhez fűződik a Touchstone Pictures logójának témája, és néhány tétel erejéig a Bolondos dallamok – Újra bevetésennél éppúgy besegített, mint a Sam Raimi-féle Pókember második és harmadik felvonásánál, illetve A múmia – A sárkánycsászár sírjánál.
 

Kulics László
2020.08.24.
 

 

lemez

Kritikák

A Filmzene.neten szereplő anyagok idézése a forrás feltüntetésével lehetséges.

Süti tájékoztató