Amikor egy folytatás muzsikáját más emberre bízzák, a legfontosabb kérdés az szokott lenni, hogy az új komponista miként viszonyul majd az előző részek muzsikájához: átemeli-e a már ismert témákat, esetleg csak néhány hangjegy erejéig, átirat formájában utal rájuk, vagy egy teljesen új koncepcióval áll elő úgy, hogy maximum hangzásvilágbeli idomulást alkalmaz. Debney utóbbit választotta, ami mellett további két zenei vonatkozású párhuzam maradt fenn: a gitárjátékról szintén az első részben cameo szerepben is feltűnő Tom Morello gondoskodott, a betétdalokat pedig az AC/DC-től válogatták be, akiknek ezúttal lényegesen nagyobb tortaszelet jutott, melynek eredményeként egy külön soundtrack album is készült az ide választott dalaikból, továbbá egy új videoklip a népszerű "Shoot to Thrill" című számukhoz. Azonban bármennyire is fontos szerep hárult az AC/CD-re, nem került sor a soundtrack és a score közötti összeolvadásra, Debney tehát önálló témákkal állt elő, nem alkalmazott olyan dallamátemelést, mint például az ezt megelőző év nagy kasszasikere, a Transformers: A bukottak bosszúja esetében Steve Jablonsky, aki egyik tételében a Linkin Park dalából idézett.

Debney majd' kétórányi zenét készített a filmhez, melyet a mozipremier után három hónappal jelentetett meg a Columbia (ezzel minden bizonnyal az AC/DC-kiadvány előnyben részesítése volt a céljuk), addig csak a film alatt, illetve néhány tétel erejéig a hivatalos honlapon volt lehetőség betekintést nyerni a komponista munkájába. A várakozásért cserébe azonban egy igen korrekt játékidőt kaptunk, amely a gonosz témájának bemutatásával, az "Ivan's Metamorphosis"-szal veszi kezdetét. Vanko zenei ábrázolásakor szerzőnk a rosszfiúk személyiségjegyeire vonatkozó receptnek megfelelő sötét és fenyegető hangulat megteremtése mellett a karakter származását is figyelembe vette, így színrelépésekor egy vegyeskórus kezd oroszul énekelni. Ezen koncepció eredményeként egy korrekt, markáns antihős-téma született, ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni a "Senate / Ivan Creates Drones"-t, a "Jailhouse Talk"-ot, valamint az "Ivan Escapes"-t sem, melyek remek példák arra, hogy Debney nemcsak egyetlen Vanko-témában gondolkodott, hanem a személyéből eredő fenyegetettség szélesebb mértékű zenei ábrázolásában is. Mindezzel szemben természetesen a Vasember-dallam áll, mely Djawadiéhoz hasonlóan gitárjátékra támaszkodó, kórussal támogatott heroikus fanfár lett. A komponista elképzelése az volt, hogy a szuperhőstémát (mely teljes egészében kibontva az "I Am Iron Man" tételben hallható) akkor szólaltatja meg először, amikor Stark Vasemberként, harcra készen jelenik meg a vásznon, így felbukkanása a "Monaco" című tételig várat magára. Ez az album egyik legerősebb része, ahol Debney zseniálisan és hibátlanul lavíroz a két karaktertéma között, ezáltal pedig rendkívüli módon erősíti a már önmagában is látványosra sikerült versenypályás jelenetsort. Hasonlóan ütős akciótétel csendül fel a "House Fight V1"-ban, továbbá a végső összecsapások alá íródott "Black Widow Kicks Ass", "Iron Man Battles the Drones" és "Ivan's Demise / The Kiss" tételekben, ám ezek már sokkal inkább magára az akcióra építkeznek, mintsem az abban részt vevő felekre.