Hirtelen halál (1995)

Sudden Death
violinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcs
Megosztás:

A nyolcvanas évek tömérdek nagy reményű akciósztárt hozott a konyhára, ám jó részük a következő évtizedben – különböző okokból kifolyólag – lassan lemorzsolódott. Steven Seagal éppúgy ide tartozik, mint Chuck Norris, Dolph Lundgren vagy Jean-Claude Van Damme. Ahogyan a süllyedését elnyújtó Bruce Willisnek, illetve a felszínen maradt Sylvester Stallonénak és Arnold Schwarzeneggernek, úgy nekik sem magasztos tartalommal rendelkező forgatókönyvre vagy shakespeare-i monológokra volt szükségük ahhoz, hogy egy-egy filmet sikerre vigyenek, hanem akciójelenetek tömkelegére, melyek persze rendkívül jól álltak nekik. Az egykor népes rajongótáborral – melynek magam is részese voltam – rendelkező verőlegények évek múltán feledésbe merültek, az általuk életre keltett hősökhöz hasonlóak azonban bizonyos szinten átformálódva ugyan, de a mai napig jelen vannak a vásznon.

c debney sudden death 01
Van Damme pályafutásában az 1995-ös Hirtelen halál számít a fent említett szempontból fordulópontnak: ekkortól kezdett megcsappanni iránta a moziba járók érdeklődése, s ugrottak meg a DVD-megjelenésre szánt alkotások filmográfiájában. A belga akciósztár mellett olyan színészek tűnnek fel a Peter Hyams rendezte alkotásban, mint Powers Boothe (Tombstone – Halott város), Raymond J. Barry (Összeomlás), Dorian Harewood (Acéllövedék), Kate McNil (Ők) és Brian Delate (A remény rabjai). A Karen Baldwin, valamint a számos Rendőrakadémia-felvonást, a Haláli fegyvert, illetőleg A Dumbo-hadműveletet is jegyző Gene Quintano tollából származó történet egy tipikus, mondhatni, klasszikus VHS-akciófilm: szögegyszerű alaptörténet, kiszámítható cselekmény és jól kivitelezett akciójelenetek jellemzik, melyek természetesen Van Damme jellegzetes harcmodorához lettek igazítva. Ez azonban nem volt elég ahhoz, hogy a film jó fogadtatásban részesüljön, és tovább rontott megítélésén, hogy a Drágán add az életed! gyenge másolataként emlegették – hozzáteszem: joggal.

A történet középpontjában a biztonsági őrként dolgozó egykori tűzoltó, Darren McCord áll, akinek megformálását először Stallonénak, majd Schwarzeneggernek és Willisnek ajánlották fel, s miután mindegyikőjük nemet mondott, érkezett Van Damme, aki helyzeti előnyét kihasználva két dolgot tett: magára faragtatta a forgatókönyvet, majd elérte, hogy az Időzsarunál vele dolgozó Hyams üljön a rendezői székbe. Utóbbi azért számított előrelépésnek, mert a kezdeti fázisban már felkeresték ezzel a filmest, ám ő visszautasította, mondván, túl gyengék az alapok. Vélhetőleg később azt kívánta, bárcsak másodjára is becsukta volna az ajtót, bár akkor elképzelhető, hogy John Debney nem mutathatta volna meg, mire képes az akciófilmek terén.

c debney sudden death 02
Hyams ezt megelőzően olyan komponistákkal dolgozott, mint Jerry Goldsmith (Földi űrutazás), Bruce Broughton (Bűntény a támaszponton), John Barry (Hanover Street), Mark Isham (Időzsaru), valamint David Shire (2010: A kapcsolat éve), ezúttal azonban nem régi kollaborátorainak valamelyikét kérte fel a score megírására, hanem John Debney-t, aki ekkoriban kezdett bekerülni Hollywood fősodrába. „Élénken emlékszem az első találkozásunkra. Nagyon nehezen találtam meg az irodáját, mert azon kevesek közé tartoztam, akik bár Los Angelesben születtek és nőttek fel, ám a nyugati oldalt nem ismerték. Ráadásul aznap szakadt az eső, s ezek okán nehezen találtam meg az irodáját. De nagyon jó találkozás volt. Mindenről beszélgettünk: baseballról, filmzenékről, és beszélt azokról a zeneszerzőkről is, akikkel addig dolgozott, elmesélte néhány történetét Goldsmithről, ami nagyszerű volt. Őszintén megvallva, azt gondoltam akkor, hogy ha végül nem is kér fel a Hirtelen halálhoz – ami akkor még távolinak tűnt –, már így is megérte nekem ez a találkozó. De szerencsére később visszahívott, és megkaptam a munkát” – mesélte Debney. A páros együttműködése olyan jól alakult, hogy ezt követően a direktor még kétszer, A bestia című horror, valamint a Schwarzenegger főszereplésével forgatott Ítéletnap apropóján fordult hozzá segítségért.

Míg Hyams a szereplők, illetve a stábtagok irányításával foglalatoskodott, addig Debney egy olyan dinamikus nagyzenekari akcióscore-t tett le az asztalra, amely napjainkban is könnyűszerrel megállná a helyét bármely hasonló jellegű produkció alatt, holott huszonöt éve született. Debney karrierje elején nagyon sokat segédkezett a Varése Sarabandénak klasszikus filmzenéket bemutató albumok, illetve válogatáskorongok tartalmának újbóli feljátszásában, ami különleges lehetőséget biztosított számára, hiszen részletekbe menően tanulmányozhatta pályatársai stílusát. Az itt szerzett tapasztalata érződik egyebek mellett a Hirtelen halál score-ján is, hiszen egy olyan, a kilencvenes évekre jellemző akciózenei zsánerbe illeszkedő kíséretet adott ki a kezei közül, amely Broughton, Goldsmith és Alan Silvestri műveivel említhető egy lapon.

c debney sudden death 03
Eme aláfestés azért különleges számomra, mert akkor találkoztam vele, amikor még csupán nyiladozóban volt kíváncsiságom a filmzenék irányába. Nem tudtam, kicsoda az a John Debney (holott korábban láttam már A Jetson család egész estés változatát, és kedveltem a SeaQuest – A mélység birodalmát is, csak a zenéikre akkor még nem figyeltem), ám ezzel olyannyira megfogott, hogy a moziból kijőve kutatni kezdtem a lemezboltokban a score után. Bár mára már kicsit árnyalódott a véleményem, annak idején ez egyike volt számomra a nagybetűs akciózenéknek, melyet ha kazettán vettem volna meg, akkor ma elmondhatnám, hogy rongyosra játszottam. Könnyen megjegyezhető témáival éppoly könnyedén varázsolt el, mint az energikus előadásmóddal és a részletesen kidolgozott zenekari hangzással.

c debney sudden death 04
A Varése Sarabande korongja nem tart lépést a történet kronológiájával, ám ez nemcsak abban merül ki, hogy véletlenszerű sorrendben kerültek rá a trackek, hanem hogy a különféle pontokon található részletek lettek összefűzve. Már a legelején, a „Main Title / Kitchen Fight” esetében is ez figyelhető meg: a McCord sikertelen mentőakcióját aláhúzó, s egyúttal nyitányként szolgáló „Main Title” a negyvenedik perc körül látható konyhai összecsapás alatt felcsendülő tétellel került összevonásra. E döntés ütős indítást eredményez a kiadványnak, s ez, valamint a későbbi társítások („Choppers / Scaling the Dome”, „Race Against the Clock / The Abduction”, „Chopper Explodes / Resolution”) amiatt nem befolyásolják a zenehallgatás élményét, mert nincs klasszikus értelemben vett íve a score-nak. Bár Debney hős- (ez hallható a „Main Title”-ben), gonosz- (elnyújtott vonós- és rezesszólamok érzékeltetik a Boothe alakította Joshua Foss jelenlétét), család- (amely gyakorlatilag a hősmotívum szelídebb változata) és akciótémákat egyaránt komponált, ezek az első perctől kezdve teljes valójukban vannak jelen, nincs fejlődésük, ráadásul aszerint variálódnak, hogy épp mi látható a filmben.

Az alig félórás játékidő szinte folyamatosan pörög, alig van módunk arra, hogy kiszakadjunk a dinamikusságból. Mindössze a „Seeing Tyler”, valamint a „Chopper Explodes / Resolution” második felében érhető tetten, miként fordította le Debney a zene nyelvére McCordnak a gyermekei iránti szeretetét, ezt leszámítva azonban az ütőhangszerek, a mély és határozott zongorahangok, továbbá a gyors vonósszólamok közreműködésével diktál feszes tempót a szerző, amire a filmnek szüksége is van, néhol ugyanis megbicsaklik a lendület. A kiadvány legkiemelkedőbb tételeinek a „Finding the Bombs”-t, a „Locker Room Chase”-t, a „Choppers / Scaling the Dome”-ot, a „Race Against the Clock / The Abduction”-t és a „Rooftop Battle”-t tartom, melyeket máig előszeretettel hallgatok újra. Nagyon szeretem a bennük található igényes dallam- és tempóváltásokat, a gazdag megszólalást, valamint a gördülékenységet.

c debney sudden death 05
John Debney Hirtelen halálhoz készült aláfestése negyed évszázad elteltével is közel áll a szívemhez, ugyanakkor minél inkább elmélyedtem a filmzenék világában és Debney munkásságában, annál jobban kezdtem érezni azt, hogy itt nem a szerző önállósága került előtérbe, hanem az, hogy miként tudott megfelelni Hyams instrukcióinak, elvárásainak. Ennek persze pozitív hozadéka is van: a komponista amellett, hogy saját útját járja, könnyedén képes idomulni a rendezők, producerek elvárásaihoz, ezen oldalaira pedig egyaránt számos példát találunk pályafutásában.

 

Kulics László
2022. 10. 28.



 

Tracklista:
  1. Main Title / Kitchen Fight (5:31)
  2. Finding the Bombs (2:29)
  3. Seeing Tyler (0:59)
  4. Locker Room Chase (2:28)
  5. Choppers / Scaling the Dome (4:01)
  6. Race Against the Clock / The Abduction (6:36)
  7. Countdown (0:44)
  8. Rooftop Battle (5:26)
  9. Chopper Explodes / Resolution (2:02)
Az album a Spotify-on:

Megosztás:

További értékelések

Bíró Zsolt
violinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcs
A Filmzene.neten szereplő anyagok idézése a forrás feltüntetésével lehetséges.

Süti tájékoztató