A Factory 5, valamint a Sony Computer Entertainment America kollaborációjaként megszületett Lair egy olyan, természeti katasztrófától sújtott fantáziavilágba kalauzolja el a játékosokat, melynek középpontjában sárkányokon repkedő lovagok és egy kettészakadt társadalom áll. Az egyik oldalon a számkivetettnek is tekinthető mokaiokat találjuk, akik kiszáradt, kopár területen élik élelemben szegény mindennapjaikat, s ez a legfontosabb kiindulópontja annak, hogy támadást intéznek a zöld területen lakó, technikailag jóval fejlettebb, vallásosabb társadalomban élő asyliaiak ellen. 

A számítógépes játék 2007 második felében jelent meg a piacon, ám minthogy én egyáltalán nem játszom ilyenekkel, a premiernek mindössze a John Debney-nek köszönhető aláfestés okán tulajdonítottam fontos szerepet. Sajnos azonban e score eleinte csupán hetvenpercnyi játékidővel bíró, digitális változat keretén belül volt elérhető, mely mellett csakhamar egy duplalemezes bootleg is felbukkant a különféle fájlcserélőkön, a hivatalos, fizikai formátum azonban ez év áprilisáig váratott magára. A La-La Land Recordsnál 2013 februárjában vetődött fel annak lehetősége, hogy egy limitált példányszámú album révén tető alá hozzák a rajongók által az egyik legjobban várt Debney-score CD-változatát (hasonlóan korrekt lépést köszönhettünk nemrég az Intradának is a Hókusz Pókusz kapcsán, melynek a szintén Debney-hez köthető filmzenealbuma az aláfestés népszerűsége ellenére is húsz évet váratott magára). A Lair-korong egyik producere és művészeti vezetője, Dan Goldwasser az ötlet felmerülését követően naplóírásba kezdett, melyből kiderül, hogy tavaly márciusban kapta meg a csomagot Debney-től, amelyben az addig elérhetőként számon tartott digitális változat anyaga mellett egy plusz zenéket tartalmazó, illetőleg a kezdeti demókat és egy koncertfelvételt magában rejtő lemez is lapult. Ebből az összesen több mint százhatvan percnyi anyagból került aztán ki jelen gyűjtemény tartalma, melynek első, rendkívül informatív borítóval rendelkező változata december végére állt össze. Aki az előző két verziót ismerve megpróbálja tracklista alapján összevetni a tartalmat, kissé félrevezetődhet, némely tétel esetében ugyanis az új kiadvány apropójából a Sony néhány címet átkereszteltetett.


A Heart of Darkness, a The Lost World: Jurassic Park, illetőleg a Medal of Honor óta kitüntetett figyelem irányul a számítógépes játékok aláfestéseire, aminek eredményeként egyre jobban ügyelnek a fejlesztők arra, hogy a különféle kihívásokat és feladatokat támasztó pályák teljesítése közben ne csak a látvány legyen nívós, hanem a muzsika is. A Factory 5 és a Sony munkatársai történetileg és a látványt tekintve egyaránt grandiózus vállalkozásba vágták fejszéjüket, amihez egy erőteljes muzsikára volt szükségük, amivel – Richard Kraft ügynök hathatós közreműködésével – Debney-t bízták meg. "A Sony illetékesei egy olyan nagy volumenű kalandscore-t képzeltek el, mely markáns témákon alapul, emellett tradicionális színezettel is bír, s mindezt egy filmzeneszerző közreműködésével kívánták elérni" – mondta Debney, aki egy interjú alkalmával azt is elmesélte, hogy az alkotók kezdettől fogva egy olyan műben gondolkodtak, amely inkább moziszerű, mintsem az addig ismert játékokhoz hasonló. Bár a komponista nem volt jártas az ilyen jellegű kíséretek terén, bevallása szerint a Medal of Honor-zenék óta maga is nyitottá vált az ilyen megkeresésekre, s az itt előirányzott stílussal kapcsolatosan olyan ajánlóleveleket tudott felmutatni, mint a filmzenebarátok körében örökzöldnek, nem mellesleg pedig a Debney-filmográfia egyik etalonjának számító A kincses sziget kalózai aláfestése, illetőleg A Skorpiókirály és a Zathura – Az űrfogócska score-jai. 

A szerző két és fél órányi muzsikája amellett, hogy rendkívül témacentrikus, különböző motívumok segítségével érzékelteti a feleket, illetve azok olyan fontosabb karaktereit, mint az asyliaiak oldalán kezdő, idővel azonban a mokaiokkal szimpatizáló Rohnt ("Rohn's Theme"), a vallási vezetőt, Divinert ("Diviner's Theme"), illetve Rohn barátját, Lodant ("Lodan"). "Először egy két és fél perces trailerzenét készítettem, mely agresszív, nyers, ütősökkel tűzdelt darab volt, s ez elnyerte a tetszésüket. Így aztán ebből kiindulva dolgoztam tovább megannyi fémes hangra, ütősökre és síró hangú fúvósokra támaszkodva – az így kapott hatást úgy tudnám leírni, mintha Basil Poledouris Conanja találkozna Jerry Goldsmith stílusjegyeivel" – nyilatkozta a szerző, ám a kritikusok és a rajongók annak is gyakorta hangot adtak a különféle fórumokon, hogy Debney egy másik ikonjának, John Williamsnek stílusjegyei is kiérződnek művéből (utóbbi megállapítás a "Breaking the Ice", a "Diviner Battle", illetőleg a "Bridge of the Ancients / The Ice" esetében figyelhető meg). A kilencvenfős zenekar és a hozzá tartozó kórus egy hihetetlenül energikus és színes muzsikát keltett életre (elég példaként említeni az olyan tételeket, mint a "Lair Main Title", a már említett "Diviner's Theme", a "Bridge Battle", a "Love Theme", a "Firestorm", az "Elegy", a "The Search for Water / Deadman's Basin" vagy a "Battle for Asylia"), a népcsoportok élőhelyeit szimbolizáló tételek pedig az Örményországból származó duduk; az indiai fuvola, a bansuri; az erhu nevű pengetős hangszer, valamint Lisbeth Scott és Tanja Tzarovska vokáljának köszönhetően hasonlóan eklektikusak, mint A passió szintén Debney jegyezte kísérete. Az itt hallható énekek egy része "haházás", vannak azonban olyanok is, melyek szöveggel rendelkeznek: mindegyik Scottnak köszönhető, aki utóbbiak apropóján egy sajátos nyelvet hozott létre e játék számára a héber, a szanszkrit, valamint az arámi nyelvek ötvözésével – ilyenek hallhatóak többek között a "Darkness Theme"-ben és a "Lair Main Menu"-ben.


A komponista számára nemcsak alkotói szabadságot, hanem elegendő időt is biztosítottak a játékprogram fejlesztői, egyéb munkái miatt azonban néhány tétel erejéig mégis segítségül hívta Kevin Kaskát, akivel a Varése Sarabande által kiadott 1998-as Superman-album készítésekor találkoztak először, s azóta számtalan Debney-műből vette ki részét hangszerelőként. A muzsika a londoni Abbey Road Studios falai között elevenedett meg egy rendkívül szűk intervallumon belül: "A zenei felvétel elég vadra sikerült. Két teljes napunk volt rá Londonban, és úgy vélem, ezzel új rekordot állítottunk fel. Egyszer elpróbáltuk a darabokat, de már azokat is rögzítettük, nemcsak a második, illetve esetenként a harmadik alkalmakat, majd ezekből szemezgettünk a végső változat számára" – emlékezett vissza Kaska, aki hozzátette, hogy a szólókat, a kórust, illetőleg a vokálokat azonban nem ekkor, hanem külön időpontokban vették fel, s utólag illesztették bele a Londoni Filharmonikusok hangsávjába. 

A magam részéről John Debney kalandzenével kapcsolatos munkásságának méltatása mindenképpen ezzel a kísérettel kezdődik, így kifejezetten nagy öröm volt számomra, amikor kiderült, hogy a La-La Land megjelenteti a soundtracket, amely a valóságban csupán alig százpercnyi score-t tartalmaz, az utolsó tételek ugyanis olyan, a játékban nem hallható kuriózumokat rejtenek, mint a demók ("Lair Battle Variation #1 – The Hero", "Rohn Theme – The Quest"), az előzetes zenéje ("Lair Trailer"), illetve az International Film Music Conference 'City of Ubedá' filmzenefesztivál keretén belül 2007 nyarán felcsendült "Lair Concert Suite". Nem mondom, hogy nem rendelkezik kisebb hibákkal, ám a Lair ezek mellett is egy korrekt, lendületes és sallangmentes zenei élményt képes biztosítani a hallgató számára. 

A kiadvánnyal kapcsolatban egyetlen szívfájdalmam van csupán: a kiadó munkatársai úgy képzelték el, hogy az első száz megrendelő dedikálva kapja majd kézhez az albumot, ám ezen szándékukat szinte az utolsó pillanatban kénytelenek voltak visszavonni. "A korábban bejelentettel ellentétben nem lesz elérhető dedikált példány a Lair albumából. Bár Debney-nek minden szándéka megvolt erre, váratlanul el kellett utaznia, így nem tudta a keddi megjelenésig aláírni a füzeteket" – állt egy nappal a kiadás előtt a La-La Land közleményében. Igaz, a felek három héttel később gondoskodtak kárpótlásról, mégpedig nem is akármilyenről, ugyanis közönségtalálkozóval egybekötött dedikálást hirdettek meg a Creature Features székhelyén, Burbankben.