„Az elmúlt tizenöt évben ki tudtam alakítani egy hangot, ami tetszik nekem. Franciaországból származom, de dolgoztam már Angliában és Spanyolországban is, és nem fogom életem elmúlt tizenöt évét eldobni, csak mert most Hollywoodba jövök.”


Francia édesapja és görög származású édesanyja az Egyesült Államokban, a Berkley Egyetemen ismerkedtek meg. Házasságkötésük után fiuk, Alexandre Michel Gerard Desplat már Párizsban látta meg a napvilágot, ötévesen már zongorázott, és hamarabb tanult meg fuvolázni és trombitálni, mint írni. Később a Le Conservatoire de Paris-ban a modern zenék két úttörőjének, Claude Baliffnak és Iannis Xenakisnak zeneanalízis osztályán tanult, majd az USA-ban Jack Hayes lett a mestere, akitől a hangszerelés tudományát sajátította el. Későbbiekben dél-amerikai és afrikai művészek, zenetanárok közreműködésével fejlesztette, gazdagította tudását, és a komponálás mellett előadói képessége is csiszolódott. Fiatal kora óta nagy kedvencei voltak a filmzenék, főként John Williams, Bernard Herrmann, Nino Rota, Georges Delerue, Maurice Jarre, illetve Jerry Goldsmith munkáit kedvelte. 

Pályája eleje igazi útkeresés volt. Eleinte dalszerzőként dolgozott, Charlotte Gainsbourg, Catherine Ringer, Eric Morena és Karl Zero számára írt dalokat, sőt már ismertebb szerzőként, a kilencvenes évek végén a Westlife nevű fiúbandának komponált dala, a „We are One” listavezető is volt Nagy-Britanniában. Jelentős mennyiségű reklámzene is kikerült a kezei közül, de showműsorokhoz is készített aláfestést. Első filmzenéjét ugyan már 1985-ben megírta, de még egy évtizedet várnia kellett, hogy igazán alkalmazott filmzeneszerző legyen, közben rövidfilmekhez, rajzfilmsorozathoz, kisebb televíziós alkotásokhoz komponált. Színpadi produkciók zenéivel is foglalkozott, 1989-ben balettzenét írt (Le Sirocco Bleu), de e műfajban leginkább a Comédie Francaise előadásai alá, főként Jacques Mornas rendezéseihez szerzett kompozícióiról ismeretes. Első, nagyobb nyilvánosságot kapó mozihoz íródott filmzenéje az 1991-es Family Express volt, ezt azonban pár évig nem követte hasonló nagyságú felkérés. Aztán 1994-ben következett be az igazi áttörés, ekkor szerzett először zenét ugyanis egy Jacques Audiard-filmhez, ez volt a Férfiak mélyrepülésben, azóta pedig a rendező kivétel nélkül Desplat-hoz fordul zenéért. Első César Awards-jelölt műve is egy Audiard-filmhez, a Csinálj magadból hősthöz született. 

Korai műveiben főként a jazz elemei és a kamarazenék sajátosságai keveredtek, stílusukban pedig az olasz filmzenék jellegzetességei ötvöződtek, különböző latin és franciás hangulatú muzsikákkal. De a modern, újító zenei irányzatok nagymesterei, például Bartók Béla, Dimitrij Sosztakovics vagy éppen Philip Glass is hallhatóan nagy hatással voltak műveire. Ugyanakkor alkotásai sem skatulyázhatók be egyetlen stílusba sem, hiszen akár egy művén belül is képes úgy váltogatni a zenei kifejezésmódokat, hogy műve egységes, de mégis egyedi legyen. Talán erre a különleges hangzásvilágra figyelhetett fel Peter Webber rendező, aki Desplat-nak az első nemzetközileg is igazán jelentős megbízatást adta. Ez volt a 2004-es Leány gyöngy fülbevalóval, melynek zenéje hatalmas elismerést, többek között Golden Globe-, Európa Filmdíj- és BAFTA-jelölést hozott a komponista számára.

Ami pedig ezután következett, az gyakorlatilag páratlan a filmzene-történelemben. Desplat alig pár év alatt lett szinte a „semmiből” az egyik legkedveltebb és legfoglalkoztatottabb komponista. Nagynevű rendezők keresték ajánlataikkal, és ő a felkéréseket rendre nagyszerű zenékkel hálálta meg, ez pedig az elismerések gyarapodásában is megmutatkozott. 2006-ban a Sziriánáért újabb Golden Globe-jelölést érdemelt ki, rá egy évre pedig a Színes fátyolért már magát a díjat is megkapta. Stephen Fears A királynőjéhez komponált zenéje kritikusi díjak sokaságát söpörte be, ezért kapott többek között Európa Filmdíjat, BAFTA-jelölést és az első Oscar-nominációját is. Azóta dolgozott már Ang Lee-vel az Ellenséges vágyakon, Chris Weitz-cel Az arany iránytűn, de hazája rendezőit, régi alkotótársait se hagyta cserben. Harmadik César Awards-jelölését már díjra váltotta a Halálos szívdobbanásért, ráadásul ezért a művéért Berlinben Ezüst Medvét is kapott. 2008-ban David Fincher Benjamin Button különös élete című filmjéhez komponált muzsikája ismét nagyot szólt, így díjak, elismerések sokaságával – köztük újabb Golden Globe-, és Oscar-jelöléssel is – gazdagodott. A komponista jövője biztosítottnak látszik, mivel egyrészt francia, másrészt komoly hollywoodi sikerfilmek vannak kilátásban számára az elkövetkezendő években is. Desplat szakmán belüli elismerését jelzi, hogy mesterkurzusokat tart a Sorbonne-on és a Royal College of Musicon.
 

Gregus Péter
2014.09.07.
 

Teljes filmográfia: 
 





  Kapcsolódó anyagok


A Harry Potter-filmek zenéi
Moziszériák, tévésorozatok

A Twilight-saga zenéi
Moziszériák, tévésorozatok

David Fincher filmjeinek zenéje
Kollaborációk, életutak