Stephen Frears életrajzi filmje a világ egyik leghírhedtebb "operaénekesének" életébe enged bepillantást. Florence Foster Jenkinsszel volt egy nem is olyan aprócska probléma, énekelni ugyanis aligha tudott. Ennek ellenére, lévén Amerika egyik leggazdagabb családjának sarja volt, igen meghatározó alakja lett a komolyzenei világnak, bizonyos operakedvelői körök pedig rajongtak is érte, bár ez nyilván inkább a vagyonának, s nem a tehetségének szólt. Pénzből rengeteg, tehetségből szinte semmi sem jutott neki, énekhangja egyenesen fülsértő volt, a ritmust sem ismerte, mindezt a színpadon lélegzetelállító kosztümökkel és díszletekkel próbálta kompenzálni. Frears filmjében a dívát Meryl Streep formálja meg igencsak lehengerlő alakítással. A színésznőről köztudott, hogy nagyon jól énekel, és a mozi esetében e képességére szükség is volt, hiszen Jenkins énekhangját is utánoznia kellett. Talán ez a legparádésabb része az alakításának, hiszen ilyen hamisan énekelni nem lehetett könnyű. 


Mindezt az albumon is hallhatjuk, s bár helyenként kifejezetten taszító a kornyikálása, de mégis külön színfoltja a CD-nek az, amit Streeptől hallunk. Egy ária hamis és normális verzióban is hallható, ez esetben különösen nagy a kontraszt. A komolyzenei részekkel keveredve került a korongra Alexandre Desplat score-ja, ám itt ez nem zavaró, sőt. Igazodván a húszas-harmincas évekhez, az aláfestést leginkább a jazz stílusjegyei járják át, abból is leginkább a korra jellemző elemek (big band, szving, blues), bár a hatvanas évek könnyed liftzenés, lounge világa is megidéződik. Desplat sajátos stílusjegyei kissé háttérbe szorulnak, noha néhány tételben kiegészítő jelleggel felbukkannak repetitív, mély tartományú búgó hangjai és gyors osztinátói. A score-t nagyfokú könnyedség járja át, a habkönnyű jelző tökéletesen illik rá, ám ez nem a minőség jelzője. A részletek tökéletesen kidolgozottak, nem kevés az egyediség sem, és amikor a jazz helyét a zongora vagy a nagyzenekar veszi át, akkor a mély érzelmek is teret kapnak. A komponista ugyan már korábban is bemutatta a jazz terén képviselt jártasságát, ám ennyire élvezetesen még korábban soha, ebből kifolyólag nem lennék meglepve, ha a jövő évi Oscar-gálán e művével ott lenne a jelöltek között. 


Kiemelkedő trackek: Florence Foster Jenkins, Florence and Whitey, McMoon, For Toscanini, Going to Kathleen's, St. Clair's Blues, Carnegie Hall, For the Love of Music