„A filmkészítés rengeteg dologból áll: a forgatókönyv megírásából, a színészek mozgásából és játékából, a vágásból. Mindezek azt jelentik nekem, hogy a zenének is ezekre kell támaszkodnia. Amikor egy munkát elkezdek, mindig van olyan elem, amit látok ugyan, de nincs vele kapcsolatosan belső indíttatásom. Olykor megtörténik. Csak a jó dolgokat próbálom meglátni, és a végén csak az egészet nézem. Pontosan tudom, hogy minek kell majd elhangoznia. A film megmondja nekem.”


Howard Shore 1946. október 18-án született a kanadai Torontóban, s már fiatalon a zene felé fordult, tanulmányait pedig részben a bostoni Berklee zeneiskolában folytatta. Későbbi munkásságától kissé elütő módon először a Lighthouse nevű népszerű könnyűzenei csapatban szaxofonozott, majd kisebb jelenetek aláfestő zenéit komponálta különböző kanadai színházak előadásaihoz. Néhány évi muzsikálás után első filmes munkája egy rövid zenei betét megírása volt a Saturday Night Live című tv-műsorhoz, melynek sikere után zenei rendezője lett a produkciónak 1975-ben. 

Első igazi filmes megbízatása gyermekkori jó barátjához, David Cronenberghez fűződik, aki azóta már kultikussá vált filmjéhez az 1978-as Rabidhoz kérte fel Shore-t zeneszerzőnek. Ezt több közös munka is követte olyanok, mint a Porontyok, az Agyfürkészők vagy a Videodrome. Korai filmzenéiben sikerült rátalálnia meghatározó stílusjegyeire, amik remek hátteret adtak a horrorfilmek és thrillerek sötét, valóságtól elrugaszkodott világának. A kezdeti, alacsony költségvetésű filmek viszonylagos sikere megalapozta Shore és Cronenberg további együttműködését, s olyan alkotásokat hoztak tető alá, mint A légy, a Két testben egy lélek és a Meztelen ebéd. Ezek az alkotások is mutatják a szerző vonzódását a különleges témákhoz és meglepő helyzetekhez, ami visszaköszön szokatlan, kihívások éltette munkastílusában is. Pályafutásának korai szakaszában kapott megbízásai – főleg a Cronenberggel közös projektek – roppant fontosak voltak zenei fejlődésében. Az alacsony költségvetésű horrorfilmek jó terepet szolgáltattak a valóság és az álomvilág egybemosására, ami rengeteg művészi szabadságot nyújtott a filmek alkotóinak, de nem neki. Így Shore ezt az időszakot kísérletezéssel töltötte, kipróbált számtalan irányzatot, stílust, technikát és lassan kifejlesztett egy olyan egyéni hangvételt, ami sok filmjében hallható. A hagyományos nagyzenekari hangzást egyesítette divatos stílusokkal, világzenei elemekkel, elektromos hangszerekkel és számítógépes effektusokkal. Interjúiban Shore ezekre alapozva gyakran vall ösztönös közeledéséről a zenéhez, ami döntően a Cronenberggel folytatott együttműködése folyamán alakult ki.

Azonban Shore nem csak Cronenberg háziszerzője, más rendezőkkel is sikeresen alkotott maradandó zeneműveket. Ilyen A bárányok hallgatnak, a He7edik, vagy a horrorműfajból kissé kilógó Ed Wood, amit a Danny Elfmannal összevesző Tim Burton bízott rá. Sokoldalú szerzőként ezt a vonalat követve a könnyedebb műfajban is kipróbálta magát, amiből a Mrs. Doubtfire című alkotás született meg – nyilvánvaló csodálattal fordult az ilyen kihívások felé, ahol megmutathatta szerteágazó tehetségét és kiléphetett a horrorszerző-skatulyából. Ezt a vonalat később a Segítség, felnőttem! vagy a nemrég bemutatott Vonzások és állatságok révén is tovább folytathatta, mindeközben pedig különösen emlékezetes, fájdalmas és méltóságteljes zenét komponált a Philadelphia című drámához. 

A vitathatatlanul felfelé ívelő karrier ellenére sokak megdöbbenéssel fogadták Shore kiválasztását A Gyűrűk Ura-filmek zenei világának megalkotására. Ez a meglepetés tovább folytatódott akkor, amikor visszanyúlva a cronenbergi gyökerekhez a megdöbbentő látványvilágnak és a hátborzongató képi varázsnak méltó hátteret kölcsönzött, ami nagyon is illett Tolkien nagyívű eposzához. A rég várt megfilmesítés első részeként bemutatott A Gyűrű Szövetsége – folytatva Shore parádés jártasságát a különleges zenei formákban – kelta dallamvilágot idéz. Számos erőteljes, misztikus elem és főként a jól alkalmazott kórushangzás segítette Shore-t hozzá ahhoz, hogy hazavihesse első Oscar-szobrát. A következő két rész, A Két Torony és A király visszatér szintén figyelemreméltó alkotások, melyek maradéktalanul teljesítik az első rész felállította mércét. Mindehhez még az is hozzátesz, hogy a filmek egyenként három óra hosszúságúak, melyekhez a szerző külön-külön is kimagasló zenét komponált anélkül, hogy a túlzott önismétlés hibájába esett volna. Ennek jutalmaként, a trilógia lezárásával begyűjthette második Oscar-díját is. 
 

Szabó Csaba
2005.09.02.
 

Teljes filmográfia: 
 





  Kapcsolódó anyagok


A Hobbit-trilógia zenéi
Moziszériák, tévésorozatok

A Twilight-saga zenéi
Moziszériák, tévésorozatok

Beszámolónk a The Lord of the Rings Symphony koncertről
Beszámolók

David Cronenberg és Howard Shore
Kollaborációk, életutak

David Fincher filmjeinek zenéje
Kollaborációk, életutak

Hannibal zenéi
Moziszériák, tévésorozatok

Martin Scorsese filmjeinek zenéje
Kollaborációk, életutak