A történet valós eseményeken alapul. A Burghölzli elmegyógyintézetbe, az ismert pszichiáterhez, Carl Junghoz (Michael Fassbender) egy orosz női beteget szállítanak be. Sabina Spielrein (Keira Knightley) múltjában súlyos titok lappang, aminek felderítésére Jung a friss pszichoanalízis módszerét veti be, azonban a gyógyító folyamat során beleszeret ifjú páciensébe. Az orvos-beteg kapcsolatot gátló tabu falai végül ledőlnek, mivel sem a nős Jung, sem pedig a szexuálisan túlfűtött Sabina nem tud parancsolni az érzelmeinek. A képbe ekkor lép be Sigmund Freud (Viggo Mortensen), aki a fiatal pártfogoltjában, Jungban látja életművének továbbvivőjét. Azonban Jung, az időközben a pszichológia iránt egyre fogékonyabb Spielrein kisasszony hatására, kételkedni kezd Freud téziseiben, ami persze a mesternek nem tetszik. Kettejük kapcsolata pedig akkor indul el végzetesen a lejtőn, amikor Freud és Sabina Spielrein túlságosan közel kerül egymáshoz.

Ebben a moziban részleteiben szinte minden jó, mivel hiteles színészi játékot és a történethez illő visszafogott operatőri munkát kapunk, valamint korhű jelmezeket, illetve látványt is, de valahogy ezek sehogy sem állnak össze kerek egésszé, ami leginkább a darabos történetvezetésből fakad. Maga a forgatókönyv nem túl izgalmas, ugyanis hiába lettek jól megírva a két tudós közti párbeszédek, azonban ahhoz, hogy ezek tartósan lekössék az embert, szükségeltetik az is, hogy a néző alapból érdeklődjön Freud és Jung iránt, a filmnek ugyanis ezt nem sikerül felkeltenie. Ettől a Veszélyes vágy alapvetően egy unalmas színdarab-adaptáció marad, és bár Cronenberg kinyitja a teret és kiviszi a szereplőit a szabadba is, így nemcsak a poros dolgozószobák mélyén zajlanak a verbális csaták, a film ettől sajnos még nem lett eseménydúsabb, sőt a nézők többsége már a játékidő felénél garantáltan beleun a monotonitásba. A színészeket nem érheti panasz, mivel meglehetősen jók, bár Keira Knightleynál még az elején azért valamelyest rezeg a léc, nehéz ugyanis eldönteni, hogy a nyitó jelenetben látható, hisztérikus kitörésekben megnyilvánuló mentálisbeteg-ábrázolása reális-e, viszont tény, hogy látványos, és nála legalább az is elmondható, hogy karaktere fejlődik, ami az alakításának is jót tesz. Emellett a trióból Mortensen nyújt még emlékezeteset, visszafogott játéka miatt nem érdemtelenül lett Golden Globe-ra jelölve. Összességében azonban a filmet ők sem tudják megmenteni, így leginkább az álmosító egyhangúsága marad meg emlékként róla.