A komponista Howard Shore lett, aki hat Középfölde-mozit követően manapság már a kisebb produkciókat részesíti előnyben, a Spotlightnak pedig pontosan egy ilyen, a bombasztikusság látszatát is mellőző score-ra volt szüksége. A fél órát alig meghaladó hosszúságú, egy-két perces trackekből álló művet egy tíztagú zenekar játszotta fel, melyben a billentyűs hangszerek éppúgy képviseltették magukat, mint a hegedű, elektromos és basszusgitár, ütőhangszerek, harmonika, franciakürt vagy hárfa. Ezek közül kiemelt hangszerként a zongorát hallhatjuk, de fel-felbukkan egy Hammond-orgona jellegzetes hangja is, az eredmény mégsem válik tolakodóan retróssá. Az aláfestés mindvégig csendes és visszafogott, ugyanakkor a háttérben lappang benne egyfajta feszültség is. Shore egy intimebb megközelítésű zenében gondolkodott, amelyben nem az egyes szereplők kaptak külön-külön motívumot, hanem a szerkesztőség tagjait – a filmhez hasonlóan – egy teljes egésznek tekintette. A fenti hét pont elsősorban a szerzemények rövidségének szól, hiszen ilyen időtartamokkal nem nyílott lehetősége a művésznek arra, hogy igazán maradandót alkosson, mindenesetre kompozíciói nemcsak a jeleneteket szolgálják ki rendkívül jól, de a soundtrackként hallgatás is sokak számára bizonyulhat élménynek.

A végére egy apró érdekesség: Howard Shore ezzel a zenéjével beérte Hans Zimmert egy különleges rekord tekintetében. Azaz az élő, de nagy eséllyel a már elhunyt komponisták közül is csupán ők ketten azok, akik négy esetben is készítettek score-t olyan alkotásokhoz, melyek elnyerték a legjobb film Oscar-díját.