A kétezres évek egyik, ha nem a legmeghatározóbb filmszériája A Gyűrűk Ura-trilógia volt. S bár maga a történet a folytatásra már nem igazán ad lehetőséget, de előzményfilmként szóba jöhetett J.R.R. Tolkien A hobbit című meseregénye. Bár a szintén Középföldén játszódó sztori nem olyan epikus kifutású, mint A Gyűrűk Ura, de hasonlóan izgalmas és mozgalmas cselekményű regény. Peter Jacksonék ennek adaptálásában látták meg a lehetőséget arra, hogy egy újabb kalandra invitálják a nézőket Középfölde varázslatos világába. Az új trilógiával kapcsolatosan a leggyakoribb kifogás az szokott lenni, hogy ez egy rövid regény, így semmi nem indokolja a moziváltozat trilógiává bővítését. Igazából ez a vád egyáltalán nem helytálló, hiszen a három részt tekintve fél óránál több felesleges, erőltetett jelenetet nemigen találunk. A hobbit regényként egy nagyon cseles könyv, hiszen Tolkien teljesen más indíttatásból és más szempontok szerint írta meg. Elnagyolt dolgokat, fél mondattal elintézett helyszín- vagy karakterleírásokat, itt ugyanis a történeten volt a hangsúly, a cselekmény emiatt pedig nagyon tömör. Így hiába sokkal vékonyabb regény A hobbit A Gyűrűk Uránál, a történések száma szinte alig marad el nagyobb testvérétől. Ráadásul egy remek ötlettől vezérelve Tolkien egyéb írásaiból is szemezgettek Jacksonék, így téve izgalmasabbá a hobbitos trilógiát. A 2012-ben debütált, Váratlan utazás alcímű nyitány elég vegyes fogadtatásban részesült, bár anyagilag busásan megtérült. A Smaug pusztasága már korrigálta valamelyest a kissé könnyedebb hangvételt, a harmadik rész azonban megint felemásra sikerült, így a nagy előd által elért dicsőség nem lengte be A hobbit-trilógiát. Középföldés kaland elképzelhetetlen lenne Howard Shore és az általa megalkotott hangzásvilág, zenei univerzum nélkül, így természetesen mindhárom rész esetében ő lett a zeneszerző. Ugyanakkor a második epizódnál történt valami bővebben ki nem fejtett dolog, ugyanis a korábban közreműködő londoni zenekart lecserélték, Shore pedig a hangszerelés és vezénylés nem elhanyagolhatóan fontos feladatait átengedte másnak. Ennek ellenére három kifejezetten élvezetes, nagy ívű és összetett muzsikát produkált, melyek méltó folytatásai A Gyűrűk Ura felejthetetlen dallamainak.



A hobbit: Váratlan utazás (2012)
The Hobbit: An Unexpected Journey


zene: Howard Shore


Amikor kiderült, hogy J.R.R. Tolkien háromkötetes Gyűrű-trilógiájának megfilmesítése után a jóindulattal is csak egyetlen kötetnyi vastagságú, hatvan évvel korábban játszódó előzmény, A hobbit is ugyanannyi epizóddal jut el a mozikba, szinte mindenki egy emberként hördült fel. Valóban megvolt annak a veszélye, hogy a stúdió – csakis a legnaivabbak számára nem egyértelmű – pénzhajhászása okán Zsákos Bilbó ifjúkori kalandjai valamiféle vég nélküli bandukolásba ültetett, ráérősen kifejtett alibicselekménnyel súlyosbított formában kerülnek a mozikba, de szerencsére a kezdeti kavarodást követően végül mégiscsak rendezőként visszatérő Peter Jackson rácáfolt az aggodalmakra. Könnyű dolga nem volt, mivel nem tehette meg, hogy az eredetileg gyerekeknek íródott művet ilyen stílusban forgassa le, mert ezzel éles lett volna a kontraszt a régi és az új trilógia között. Ezért hát horrorfilmes gyökereit megtartotta, és ahogy azt már megszoktuk, az újabb első rész mozgalmasabb pontjain is hullanak a fejek és a végtagok, s mesébe illő sterilitás helyett, aminek mocskosnak kell lennie, az ezúttal is az. Alapesetben magától értetődött volna Howard Shore felbukkanása is. Csakhogy a komponista hiába nemcsak a zeneszerzői poszton, de még cameo szerepben is felbukkant Jackson első olyan mozijának egyik jelenetében, amellyel a direktor visszatért a hobbitoktól vett búcsút követően, a King Kong aláfestését végül James Newton Howardnak kellett elkészítenie rekordgyanús idő alatt, míg a soron következő Komfortos mennyországhoz Brian Enót kérte fel Jackson.   





A hobbit: Smaug pusztasága (2013)
The Hobbit: The Desolation of Smaug


zene: Howard Shore


Kilenc évvel A király visszatér bemutatója után egy új kaland erejéig a nézők visszatérhettek Középföldére. A J.R.R. Tolkien A hobbit című meseregényéből készült trilógia első része azonban nem igazán aratott olyan egyértelmű sikert, mint anno A Gyűrűk Ura három epizódja, így aztán jogos aggályok merültek fel a 2013 decemberében érkező folytatást illetően. Peter Jackson azonban igyekezett megnyugtatni mindenkit, hogy a Váratlan utazás alcímű első filmben kritizált bohókásabb megközelítésnek már nyoma sem lesz a Smaug pusztaságában. Ígéretét pedig valóra is váltotta, hiszen e moziban tényleg már az elején belecsapunk a közepébe, a kaland és a feszített tempó pedig az utolsó képkockáig jelen van. Az új trilógiával kapcsolatosan a leggyakoribb kifogás az szokott lenni, hogy ez egy rövid regény, így semmi nem indokolja a moziváltozat trilógiává bővítését. Igazából ez a vád egyáltalán nem helytálló, hiszen a három részt tekintve fél óránál több felesleges, erőltetett jelenetet nemigen találunk – már az is furcsa, hogy eleve hogy akarták ezt mindössze két részben lerendezni. A hobbit regényként egy nagyon cseles könyv, hiszen Tolkien teljesen más indíttatásból és más szempontok szerint írta meg. Elnagyolt dolgokat, fél mondattal elintézett helyszín- vagy karakterleírásokat, itt ugyanis a történeten volt a hangsúly, a cselekmény emiatt pedig nagyon tömör. Így hiába sokkal vékonyabb regény A hobbit A Gyűrűk Uránál, a történések száma szinte alig marad el nagyobb testvérétől. Ráadásul egy remek ötlettől vezérelve Tolkien egyéb írásaiból is szemezgettek Jacksonék, így téve izgalmasabbá a hobbitos trilógiát.  





A hobbit: Az öt sereg csatája (2014)
The Hobbit: The Battle of the Five Armies


zene: Howard Shore


J.R.R. Tolkien fizikailag vékonyka, ám történetének tartalmát tekintve vaskos regénye, A hobbit kétrészes adaptációja a kétezres évek végén merült fel, akkor még Guillermo del Toro rendezésében. Mint ismert, a mexikói rendező végül időegyeztetési problémák miatt Középfölde filmes atyaúristenére, A Gyűrűk Ura-trilógiát rendező Peter Jacksonra hagyta a produkciót. Jackson pedig annyira fellelkesült a forgatás alatt, hogy felvázolta egy plusz epizód lehetőségét is. A pótforgatás költségét a stúdió – a remélt nagy bevétel lehetőségét megérezve – lazán összedobta, így miközben még javában zajlottak az első két rész munkálatai, Jacksonék összerakták a záró film történetét. Az első, a Váratlan utazás alcímű mozi esetében volt hiba bőséggel, ám ezeket a második epizóddal, a Smaug pusztaságával korrigálták a készítők. A koncepció ugyan jó volt, hiszen ki lehetett volna hozni Tolkien regényéből egy jól működő trilógiát, ám az első két részt egy furán összetákolt, helyenként egyáltalán nem is működő lezárás követte, egy olyan epizód, mely joggal váltott ki fanyalgást még a hardcore rajongókból is. A harmadik rész (Az öt sereg csatája) forgatókönyvét illetően az elképzelés teljesen helytálló volt, hogy Smaug legyőzését követően a Magányos Hegy gyomrában rejlő mértéktelen mennyiségű kincsért induló harcot kibővítsék, majd ezt követően nyomon kövessük Zsákos Bilbót a hazafelé úton a Megyébe. Azonban az idő hiánya és Jackson – a hegy gyomrában rejlő kincsekhez hasonlóan mértéktelen – önbizalma oda vezetett, hogy Az öt sereg csatája kusza, logikai bukfencek és képtelenebbnél képtelenebb szituációk tárháza lett. A filmnek egy ideig lineáris cselekménye van, ami még nagyjából működik is, majd átveszi a teret az egymással párhuzamosan lezajló események sora, ahol gyakorlatilag megbukik Jackson – meg úgy kompletten az egész stáb. A Gyűrűk Urában még működött mindez, sőt sikerült is összekapcsolni az egymástól jelentős távolságokra történő eseményeket, Az öt sereg csatájában azonban ez már nem jött össze.   

 

Gregus Péter
2017.01.14.