The Lord of the Rings Symphony (2003)
- zene: Howard Shore
- vezényel: Ludwig Wicki
- kiadás éve: 2011
- kiadó: Howe Records
- játékidő: 115:51
Bár a mozitörténelem során számtalan felejthetetlen muzsika született már, igen kevés példát találni arra, hogy egy komponista számára a szakmai, valamint a közönségsikeren túl több is megadatik, s művére évekkel később is különleges figyelem hárul, vagy egy Broadway-adaptációnak köszönhetően, vagy úgy, hogy élőzenei kísérettel vetítik le a filmet, esetleg úgy, hogy szimfónia készül belőle. Utóbbira az elmúlt évek során Basil Poledourisnak nyílt lehetősége a Conan, a barbárhoz szerzett muzsikája révén, John Debneynek A passió okán, valamint Howard Shore-nak A Gyűrűk Ura-trilógia miatt. Az említett szerzők közül ezen kategóriában a legnagyobb sikert Shore könyvelheti el magának, holott amikor annak idején kiderült, hogy J.R.R. Tolkien adaptációjának zenéjét Peter Jackson őrá bízza, a legtöbben fanyalogtak, és értetlenül álltak a direktori döntés előtt. Ez persze abból a szempontból érthető volt, hogy egy olyan komponistára esett a választás, akit leginkább David Cronenberg és David Fincher nem minden esetben közönségbarát filmjei révén ismert meg a publikum. Nos, azóta már tudjuk, hogy Shore igenis jó döntés volt: megannyi elismerő kritika, rangos díj és a nem csekély példányszámban eladott filmzenealbumok árulkodnak arról, hogy mennyire jó volt Jackson megérzése.
Az egyenként háromórás filmek aláfestésének elkészítése nem kevés munkaidőt emésztett fel annak idején (a trilógia záró részének például csak a zenei felvételei százhetven órát tettek ki), amely munkaidő a rendezői változatok megjelenésével tovább nőtt, hiszen az elkészülteken felül, részenként közel félórányi zenére volt még szükség. A töretlen sikerre alapozva John Mauceri karmester javaslatot tett Shore számára, hogy készítsen szimfóniát világsikerű művéből. E kezdeményezéshez csatlakozott Jonathan Schultz producer is, akivel Shore A két torony zenei felvételei során ismerkedett meg és kötött barátságot. Miután láttak benne fantáziát, Shore és Mauceri az elképzelést valósággá változtatták: a rendelkezésre álló mintegy tizenkét órányi zenéből egy hatfelvonásos művet készítettek, melynek ősbemutatójára a film egyik forgatási helyszínén, a Középfölde színteréül szolgáló Wellingtonban került sor 2003 novemberének végén. Napjainkig bezárólag pedig számos országban színpadra álltak már a The Lord of the Rings Symphony: Six Movements for Orchestra and Chorus-ra keresztelt darabbal, melynek hatos felosztására Tolkien hat könyvének megfelelően került sor. Sikerét remekül tükrözi azon tény, miszerint az író történetéhez fűződő Alan Lee-John Howe-féle illusztrációk vetítésével színesített koncertsorozat világszerte teltházas közönség előtt zajlott.
A darab sikere ellenére azonban megjelenése egészen 2011-ig váratott magára, addig pedig azok számára, akik nem tudtak részt venni a koncerteken, mindössze a trilógia harmadik részének díszdobozos változata mellé kiadott ötvenperces, "így készült..."-jellegű dokumentumfilm árulkodott arról, milyen is lett a szimfónia-változat. A kiadatlanság oka minden bizonnyal jogi eredetű, ám a Shore által nemrég alapított Howe Recordsnak köszönhetően azonban (más, eddig kiadatlan Shore-műhöz hasonlóan) szerencsére elérhetővé vált ez a kiváló és mindenképpen elismerésre méltó darab. A felvételek Svájcban készültek Ludwig Wicki karmester, a 21st Century Symphony Orchestra & Chorus, valamint Kaitlyn Lusk vokalista közreműködésével. Wickihez és zenészeihez az elmúlt évek során nemcsak ezen szimfónia előadása köthető A Gyűrűk Ura-vonalon, hanem a trilógia élőzenével történő bemutatása is hozzájuk fűződik, így teljes mértékben tapasztaltnak számítanak a Shore-féle zene, valamint a Tolkien által létrehozott nyelvi világokban.
Shore két Oscar-díjjal jutalmazott trilógiája ezen adaptációval úgy kapott újból szárnyra, hogy az összes, a zene és történet szempontjából egyaránt fontos mozzanatot magában foglalja, így idézve fel Frodóék megannyi kalanddal s persze viszontagsággal kísért történetét. A hat részen belüli tételek mesterien lettek egybefűzve, így tulajdonképpen szvitekre bontva tárja elénk Shore és Mauceri a muzsikák velejét. A teljes filmzenék játékidejének redukálása, illetve a főbb vonalak megtartása okán a The Lord of the Rings Symphony leginkább ahhoz hasonlítható, mintha egy fejezet lenne a "Kötelező olvasmányok röviden" kötetben, ugyanakkor a kompozíció anélkül is képes hiányérzet nélküli, maradandó élményt biztosítani hallgatója számára, hogy szükség lenne mellé a teljes zenei anyag ismeretére is.
A muzsika tökéletes hangminőséggel bír, a zenekar csodálatosan játszik és a hangkeverésre sem lehet panaszkodni, a mindezt tartalmazó korongok pedig egy széthajtható, igényes, papír alapú tokba kerültek bele, amelyhez egy tizenhat oldalas, információkban gazdag füzet jár – a mű e hosszú idő után tehát méltó megjelenést kapott.
Jómagam sem a film, sem pedig az aláfestése körül kialakult őrületet nem értettem (annak ellenére, hogy Shore-t akkor már egyéb szerzeményei okán jó ideje kedveltem), s bár Jackson produkciója továbbra sem ragadott magával, a The Lord of the Rings Symphony megismerése hozzájárult ahhoz, hogy az addig általam nem igazán kedvelt kompozíciót megszeressem. Miután a szimfóniát hallottam, azt vártam, hogy mikor áll elő valamelyik kiadó ezzel az anyaggal, így én a Howe Records korongját egy abszolút hiánypótló és űrt betöltő kiadványnak vélem, melynek tartalma az első pillanattól az utolsóig csodálatos és lenyűgöző.
Az egyenként háromórás filmek aláfestésének elkészítése nem kevés munkaidőt emésztett fel annak idején (a trilógia záró részének például csak a zenei felvételei százhetven órát tettek ki), amely munkaidő a rendezői változatok megjelenésével tovább nőtt, hiszen az elkészülteken felül, részenként közel félórányi zenére volt még szükség. A töretlen sikerre alapozva John Mauceri karmester javaslatot tett Shore számára, hogy készítsen szimfóniát világsikerű művéből. E kezdeményezéshez csatlakozott Jonathan Schultz producer is, akivel Shore A két torony zenei felvételei során ismerkedett meg és kötött barátságot. Miután láttak benne fantáziát, Shore és Mauceri az elképzelést valósággá változtatták: a rendelkezésre álló mintegy tizenkét órányi zenéből egy hatfelvonásos művet készítettek, melynek ősbemutatójára a film egyik forgatási helyszínén, a Középfölde színteréül szolgáló Wellingtonban került sor 2003 novemberének végén. Napjainkig bezárólag pedig számos országban színpadra álltak már a The Lord of the Rings Symphony: Six Movements for Orchestra and Chorus-ra keresztelt darabbal, melynek hatos felosztására Tolkien hat könyvének megfelelően került sor. Sikerét remekül tükrözi azon tény, miszerint az író történetéhez fűződő Alan Lee-John Howe-féle illusztrációk vetítésével színesített koncertsorozat világszerte teltházas közönség előtt zajlott.
A darab sikere ellenére azonban megjelenése egészen 2011-ig váratott magára, addig pedig azok számára, akik nem tudtak részt venni a koncerteken, mindössze a trilógia harmadik részének díszdobozos változata mellé kiadott ötvenperces, "így készült..."-jellegű dokumentumfilm árulkodott arról, milyen is lett a szimfónia-változat. A kiadatlanság oka minden bizonnyal jogi eredetű, ám a Shore által nemrég alapított Howe Recordsnak köszönhetően azonban (más, eddig kiadatlan Shore-műhöz hasonlóan) szerencsére elérhetővé vált ez a kiváló és mindenképpen elismerésre méltó darab. A felvételek Svájcban készültek Ludwig Wicki karmester, a 21st Century Symphony Orchestra & Chorus, valamint Kaitlyn Lusk vokalista közreműködésével. Wickihez és zenészeihez az elmúlt évek során nemcsak ezen szimfónia előadása köthető A Gyűrűk Ura-vonalon, hanem a trilógia élőzenével történő bemutatása is hozzájuk fűződik, így teljes mértékben tapasztaltnak számítanak a Shore-féle zene, valamint a Tolkien által létrehozott nyelvi világokban.
Shore két Oscar-díjjal jutalmazott trilógiája ezen adaptációval úgy kapott újból szárnyra, hogy az összes, a zene és történet szempontjából egyaránt fontos mozzanatot magában foglalja, így idézve fel Frodóék megannyi kalanddal s persze viszontagsággal kísért történetét. A hat részen belüli tételek mesterien lettek egybefűzve, így tulajdonképpen szvitekre bontva tárja elénk Shore és Mauceri a muzsikák velejét. A teljes filmzenék játékidejének redukálása, illetve a főbb vonalak megtartása okán a The Lord of the Rings Symphony leginkább ahhoz hasonlítható, mintha egy fejezet lenne a "Kötelező olvasmányok röviden" kötetben, ugyanakkor a kompozíció anélkül is képes hiányérzet nélküli, maradandó élményt biztosítani hallgatója számára, hogy szükség lenne mellé a teljes zenei anyag ismeretére is.
A muzsika tökéletes hangminőséggel bír, a zenekar csodálatosan játszik és a hangkeverésre sem lehet panaszkodni, a mindezt tartalmazó korongok pedig egy széthajtható, igényes, papír alapú tokba kerültek bele, amelyhez egy tizenhat oldalas, információkban gazdag füzet jár – a mű e hosszú idő után tehát méltó megjelenést kapott.
Jómagam sem a film, sem pedig az aláfestése körül kialakult őrületet nem értettem (annak ellenére, hogy Shore-t akkor már egyéb szerzeményei okán jó ideje kedveltem), s bár Jackson produkciója továbbra sem ragadott magával, a The Lord of the Rings Symphony megismerése hozzájárult ahhoz, hogy az addig általam nem igazán kedvelt kompozíciót megszeressem. Miután a szimfóniát hallottam, azt vártam, hogy mikor áll elő valamelyik kiadó ezzel az anyaggal, így én a Howe Records korongját egy abszolút hiánypótló és űrt betöltő kiadványnak vélem, melynek tartalma az első pillanattól az utolsóig csodálatos és lenyűgöző.
Kulics László
2012. 03. 04.
2012. 03. 04.
Tracklista:
CD1
CD2
CD1
- The Fellowship of the Ring - Movement One (The Prophecy - Concerning Hobbits - The Shadow of the Past - A Shortcut to Mushrooms - The Old Forest - A Knife in the Dark) (11:25)
- The Fellowship of the Ring - Movement Two (Many Meetings - The Ring Goes South - A Journey in the Dark - The Bridge of Khazad-Dum - Lothlorien - Gandalf's Lament - Farewell to Lorien - The Great River - The Breaking of the Fellowship) (34:04)
CD2
- The Two Towers - Movement Three (Foundations of Stone - The Taming of Sméagol - The Riders of Rohan - The Black Gate Is Closed - Evenstar - The White Rider - Treebeard - The Forbidden Pool) (18:15)
- The Two Towers - Movement Four (The Hornburg - Forth Eorlingas - Isengard Unleashed - Gollum's Song) (10:28)
- The Return of the King - Movement Five (Hope and Memory - The White Tree - The Steward of Gondor - Cirith Ungol - Andúril) (15:26)
- The Return of the King - Movement Six (The End of All Things - The Return of the King - The Grey Havens - Into the West) (26:12)
Az album a Spotify-on:
