Szerkesztőségünk ezúttal Tina Guóval készített interjút. A több önálló albummal is rendelkező csellista sok szimfonikus zenekarral dolgozott már együtt, és olyan komponistákkal, mint Hans Zimmer, John Powell vagy John Debney, pályája során pedig számtalan film (többek között az Eredet, az X-Men: Az elsők, A titánok harca, a Sherlock Holmes és a Vasember 2.) zenéjénél volt jelen előadóként. A 2013-as Havasi Symhonic rendezvényen is fellépő, idén májusban pedig Hans Zimmer koncertsorozatának közreműködőjeként ismét hazánkba látogató művésznőt eddigi munkásságáról és további terveiről kérdeztük.




Mindenekelőtt gratulálunk, hogy szeptemberben neked ítélték oda az Artist of the Year díjat. Van még célod, amit el szeretnél érni?

Köszönöm! Hálás vagyok, hogy a zene világán belül ennyiféle területen szerezhettem tapasztalatokat: klasszikus koncerttermektől kezdve az őrjöngő metálklubokon át megállás nélkül pörögni két éven keresztül, miközben az életed el kell, hogy férjen egy bőröndben! Nagyon szeretném ezt tovább folytatni, növelni a tudásomat egyéb műfajokban, és együtt zenélni annyi emberrel, amennyivel csak lehet. 2016 izgalmas évnek ígérkezik, rengeteg koncert és fellépés vár rám, és tudom, hogy sokat fogok tanulni ezekből.


Mesélnél nekünk arról, hogyan kerültél kapcsolatba a zenével, milyen út vezetett ahhoz, hogy végül előadóvá váltál?

Szüleim tanult zenészek, szóval egyértelmű volt, hogy én is a zenei pályán indulok el. Háromévesen kezdtem zongorázni, hatévesen hegedülni, és végül hétévesen a cselló mellett kötöttem ki. Gondolkodtam annak idején, hogy esetleg üzletasszony leszek, vagy orvos, de végül annyi időt töltöttem el gyakorlással (ráadásul teljes ösztöndíjjal folytathattam a zenetanulást), hogy maradt a cselló. Szóval azt hiszem, egyszerre volt a pályaválasztásomnak praktikus és zenei/művészeti oka is. 


A tradicionális kínai hangszeren, az erhun is játszol, azonban a neved a csellóval forrt egybe. Miért az erhu szorult a második helyre?

Az erhuval pár évvel ezelőtt ismerkedtem meg, amikor egyszer megkérdezték tőlem, hogy tudok-e rajta játszani (persze, hogy nem tudtam!), mert a Golden State Pops Orchestras egyik koncertjéhez szükség lenne egy erhuszólistára. A mottóm az, hogy mindig mondj igent – úgyhogy találtam az interneten egy erhut, megrendeltem, másnap kiszállították, és két héten át minden este órákon keresztül gyakoroltam rajta. Szerencsére a koncerten a szólam, amit játszanom kellett, nem volt olyan bonyolult, úgyhogy hálás vagyok, amiért lehetőségem nyílt egy új hangszer megismerésére.


Nehéz eldöntened, hogy melyik dalodhoz készüljön videoklip?

Nem szoktam ezen nagyon gondolkodni, ahogy épp jónak gondolom, vagy jön valami hirtelen inspiráció. Természetesen minden zenémhez jó volna klip. Nagyon mókás állandóan átöltözgetni közben.


Honnan jött az ötlet, hogy a "Twin Bees - Flight of the Bumble Bee" klipjében (amely itt tekinthető meg) a nem létező ikertestvéreddel adj elő egy duettet?

Ez csak úgy jött, arra gondoltam, vicces lenne. Két részletben vettem fel, és rögtön utána össze is vágtam a nappaliban. Mindenféle ütemjel nélkül rögzítettem, és a legnagyobb részén stimmel is a két szólam, bár a végén kicsit azért szétcsúszik. De mivel a tempó elég gyors, szerencsére talán nem lehet annyira észrevenni.


Olyan filmzeneszerzőkkel dolgoztál már együtt, mint Hans Zimmer, John Powell, John Debney, Brian Tyler, Bear McCreary. Hogyan csöppentél a filmzenék világába?

A főiskolán kezdődött néhány osztály vizsgafilmjénél, később a koncertjeim, illetve különféle ajánlások révén néhány zeneszerzőhöz eljutott a hírem. Ezenkívül a videóimnak, illetve a Facebookon való folyamatos jelenlétemnek köszönhetően végül egyre rendszeresebbé váltak a felkérések az elmúlt évtizedben.


Hogyan zajlanak általában a szólóid zenei felvételei, amikor közreműködsz egy filmzenében? Külön rögzítik a te részedet, vagy a zenekarral együtt játszod fel a magad részét?

Legtöbbször külön, bár néha nagyon jó lenne az egész zenekarral együtt játszani! De sokkal egyszerűbb így felvenni az egyes részeket, és a végén rákeverni a teljes anyagra.


Melyik film vagy zene áll a legközelebb a szívedhez?

Az Egy gésa emlékiratai zenéje csodálatos, de nagyon szeretem a Szárnyas fejvadász szerelmi témáját is. Annyira romantikus... Azonnal beleszerettem, amint először meghallottam. Annyira összetett, érzéki, szexi, szimplán tökéletes.


Számos népszerű filmzenei témát feldolgoztál már, például John Carpenter klasszikusát, a Halloween főtémáját, de a "The Rains of Castamere" is terítékre került a Trónok harcából. Mi alapján választod ki, hogy milyen zenét adsz így elő?

Nagyon szeretem a Trónok harcát, és egy barátom ajánlotta, hogy dolgozzam fel azt a témát, s mellé feljátszottam a főtémát is. A Halloweent pedig a férjem ajánlotta, amikor megkérdeztem tőle, milyen videót csináljak októberre, főleg a halloween miatt is. Hogy éppen mit választok, az teljesen esetleges. Van, hogy mások javasolnak valamit, van, hogy adott pillanatban épp nagyon érdekel egy téma.


Számos önálló albumod jelent már meg. Hogyan tudod összeegyeztetni a szólókarrieredet azzal, hogy különféle filmzenéknél működsz közre, illetve más művészek turnéin vendégszerepelsz?

Mindig azt csinálom, amit éppen az időm enged. Ha otthon vagyok, és nem valami turnén, akkor megpróbálok komponálni és felvenni. Los Angelesben rengeteg alkalmi felkérésem van, de amikor épp nem más zeneszerzők vagy művészek mellett dolgozom, akkor megvan a szabadságom és időm arra, hogy a saját zenémmel foglalkozzam. Az időzítés mindent megold, és hiszek abban, hogy ha találsz magadnak valami célt, akkor az univerzum mindig megadja majd hozzá a megfelelő alkalmat / időt / megoldást. Nagyon szeretem ezt az állandóan változó időbeosztást, amit a különféle projektjeim okoznak. Hamar megunom, ha sokáig ugyanazt kell csinálnom, ezért váltogatom folyamatosan a saját dolgaimat, gyakorlom a klasszikus zenét, együtt játszom más művészekkel, hangfelvételeket készítek, élő koncerteket; ez a tökéletes, mindig változó egyensúly.


Nem is olyan régen felléptél Budapesten a Havasi Symphonic rendezvény keretén belül. Hogyan kaptad ezt a felkérést?

Havasi Balázs egy korábbi budapesti koncerten hallott játszani (egyébként szintén a Budapest Sportarénában), amikor a Cirque du Soleillel léptünk fel a Michael Jackson: The Immortal World Tour keretén belül. Azután írt egy e-mailt, és meghívott, hogy játsszak az ő koncertjén is. 


Hogy érezted magad nálunk? Jutott időd egy kis városnézésre?

Néhányszor voltam már Budapesten, és fantasztikus város! Szeretnék több mindent látni, eddig talán összesen olyan három hetet lehettem ott. Emlékszem, egyik alkalommal véletlenül a szállodában hagytam a töltőmet, és amikor hat hónap után egy másik turné kapcsán visszamentem, a töltő ott várt egy borítékban, rajta a nevemmel. Teljesen véletlen, de komolyan mindenki, akivel Budapesten találkoztam, csodálatos, barátságos és kedves volt. Nagyon várom már, hogy idén Hansszal újra visszamenjek.


Tehát koncertkörútra indulsz Hans Zimmerrel. Várhatóan mikor kezditek el a felkészülést az eseményre?

Március végén, már nagyon várom! Most még nem kaptam semmilyen kottát, de biztos vagyok benne, hogy a próbaidőszak kezdetére minden elő lesz készítve.


Zimmer a Live on Tour trailerjében arról beszél, hogy ő sokáig tartott az élő fellépésektől. Benned van még feszültség egy-egy koncert előtt, vagy már teljesen hozzászoktál?

Egy élő fellépés előtt én is ideges vagyok; az adrenalin, az izgalom, a várakozás dolgozik bennem, de ha nem vagyok ideges egy előadás előtt, az rossz jel, mert azt jelenti, hogy egyáltalán nem is érdekel. Általában ahogy felmegyek a színpadra, és elkezdek játszani, az idegesség szépen elszáll. 


Szólózenészként a tiéd az abszolút főszerep. Könnyebb a teher a válladon, amikor sok zenész vesz körül, mint például amikor Bear McCrearyvel a Csillagközi romboló zenéjéből adtatok elő egy koncerten részleteket?

Azt gondolom, hogy más zenészekkel együtt dolgozni hihetetlenül érdekes és izgalmas dolog, mert teret enged többféle variációnak és összjátéknak. Szeretem a Csillagközi romboló zenéjét, és sosem fogom elfelejteni azokat a felvételeket, amelyeket a BSG zenekarral játszottunk!


Naponta átlagosan mennyi időt töltesz a cselló mögött?

Nem eleget! Talán egy-három órát az időbeosztásomtól függően, és négyet-ötöt, amikor egy nagyobb klasszikus koncertre készülök, vagy épp rövid idő alatt kell igen sok zenét megtanulnom.


Elvállalnád egy egész estés mozifilm zenéjének megírását?

Igen, nagyon jó lenne! Írtam már zenét néhány előzeteshez, saját projektekhez/albumokhoz, rövidfilmekhez, és voltam asszisztens egy nagy filmnél is, de nagyszerű lenne, ha egyszer egy teljes filmzenét írhatnék.


A "Forbidden City" című számod videoklipjét részben te rendezted. Vannak filmrendezői ambícióid is, vagy ez csak egy kitérő volt?

A "Forbidden City" óta eltelt öt évben minden videómat magam rendeztem. Ian S. Takahashi fantasztikus operatőr, nagyon jó volt vele dolgozni. A "Queen Bee" klipemnél találkoztunk először. Egyébként mindent saját magam intézek és szervezek, ami a munkámhoz köthető. Szívesen rendeznék másoknak is filmeket, vagy például segíteni a zenészeknek / művészeknek az üzleti ügyeik intézésében – soha ne mondd, hogy soha!


A legtöbb énekes vagy ismert szólózenész a pályája során előáll egy karácsonyi albummal, a te esetedben ez az A Cello Christmas volt. Nem tartottál attól, hogy ez az album elveszik majd a rengeteg karácsonyi lemez között?

Sohasem úgy írok zenét, hogy azzal foglalkozzak közben, el lehet-e majd adni, vagy hogy más, hasonló művésszel versenybe tudok-e szállni, mert ez elég stresszes, ráadásul egyáltalán nem természetes környezete az alkotásnak. Számomra a zeneszerzés egy személyes felfedezőút és kifejezési forma, s ha az embereknek tetszik, az megtisztelő, és büszke vagyok rá, ha pedig nem, az is jó, mert egyébként is magamnak írtam őket. Minden zenét eljátszottak már tökéletesen minden hangszeren és műfajban, szóval a legjobb, ha a zeneszerzés tiszta folyamatára összpontosítunk csupán. Ha van rá lehetőség, hogy hirdesd vagy eladd, az nagyszerű, de néha csupán csak saját magunk szórakoztatására zenélünk. A karácsonyi zenékre visszatérve, ebben az ünnepben az a legszebb, hogy újra és újra, minden évben aktuálissá válik.


Napjainkban rendkívül népszerű a crossover stílus, melynek egyik világhírű képviselője Lindsey Stirling hegedűs, akinek feldolgoztad "Crystallize" című dalát. Ezek szerint nem tekintesz konkurenciaként rá és a hasonló művészekre?

A világ elég nagy, és van benne hely mindenki számára. Lindseynek fantasztikus a munkája, és a YouTube-os fejlődése és reklámjai tényleg nagyon bejöttek. Van néhány közös rajongónk is, de a karrierem szempontjából ez inkább előny, mintsem verseny. Minél többen szeretik a vonóshangszereket, nekünk annál jobb. Imádom a "Crystallize"-t! Szeretnék belőle én is videoklipet csinálni, de még nem találtam ki, hogyan.


Filmzenék gyakori közreműködőjeként hátra tudsz még dőlni, hogy csupán az élmény kedvéért filmzenéket hallgass? 

Igazából rengeteg időt töltök a zene világában, úgyhogy néha jó a munkámtól teljesen különböző darabokat hallgatni (a Rammstein a kedvenc együttesem, de nagyon szeretem a régebbi, klasszikus R&B számokat is), vagy egyszerűen csak csendben maradni, főleg, hogy egész nap elárasztja a fejemet mindenféle dallam. Szeretek tévézni, filmeket nézni, miközben figyelem, mennyire közvetíti az aláfestés a látottakat. Ez egy gyönyörű művészeti ág, és boldog vagyok, hogy nap mint nap részese lehetek.


Tina Guo munkáiról bővebben a tinaguo.com címen tájékozódhatnak az érdeklődők.

2016. január 09.