„Örülök annak, hogy űrhajókhoz és robotokhoz írhatok zenét. Ám ha valamilyen oknál fogva ezt a jövőben nem tehetném, akkor olyan munkát szeretnék, amely mellett világot láthatok. Nem sok időd jut ugyanis az utazásra akkor, ha tévésorozatokhoz komponálsz.”


Mivel Bear McCreary csupán a kétezres évek eleje óta van jelen a szakmában, az abban eltöltött időszak okán még nem nevezhető veteránnak, a minőségi, közönségsikert arató tévésorozatok szempontjából azonban napjaink egyik legtapasztaltabb komponistájaként szokás számon tartani. A Csillagközi romboló-folyam révén ismertté vált művész munkásságát Primetime Emmy-szobor (a Da Vinci démonaihoz íródott score-jának köszönhetően) éppúgy jellemzi, mint ASCAP-elismerések (The Walking Dead, Eureka) vagy az International Film Music Critics Award díjai (Tökéletes célpont, Csillagközi romboló).

Az ír és örmény felmenőkkel egyaránt rendelkező McCreary 1979 elején látta meg a napvilágot a University of Hawaii tanára, Jay McCreary, valamint Laura Kalpakian írónő gyermekeként, s bár a szerző Floridában született, gyermekéveit a Washington állambeli Bellinghamben töltötte. A zongoraórák mellett autodidakta módon tanult meg harmonikán játszani, felsőfokú tanulmányait pedig a USC Thornton School of Music padjaiban folytatta, ahol többek között Elmer Bernstein tanítványa is volt. A veterán komponistától azonban nemcsak órákat vett, hanem az 1963-as A nap királyaihoz készített score-jának újjáélesztésében is részt vállalt, így az ő keze szintén benne van abban, hogy a premier után majd' négy évtizeddel elérhetővé vált J. Lee Thompson kalandfilmjének aláfestése. „Sokat tanultam ebből. Elmer vázlatai teljes egészében fennmaradtak, így én a hangszerelő és a másoló feladatát láttam el. Vázlatai olyanok voltak, mint egy múltbéli emlék, hiszen manapság nagyon kevesen dolgoznak már úgy papíron, ceruzával, ahogyan ő tette” – nyilatkozta McCreary, aki amellett, hogy folyamatosan törekedett önálló karrierje beindítására, testvére zenekarának, a Young Beautifulnak is forgatott, illetve producerelt videoklipeket. 

A szerző 2002-től fogva tevékenykedik aktívan Hollywoodban, igaz, az első két esztendő során csupán rövidfilmekhez, valamint a motorosok világáról szóló The 5 Coolest Things című ötrészes minisorozathoz szállíthatott kíséretet. Az első nagyobb lehetőség a Csillagközi romboló-széria kapcsán jött el számára, amit úgy megragadott, hogy egy csapásra berobbant vele a köztudatba. „Jókor voltam jó helyen” – felelte lényegretörően egy interjú alkalmával McCreary arra a kérdésre, hogy miként került a projektbe. Személye mindhárom Csillagközi romboló-folyamváltozat (az első után útjára indított Caprica, valamint a Csillagközi romboló: Vér és króm is) esetében közös pontnak számít, ám a Jerry Goldsmith, Bernard Herrmann, Danny Elfman és persze Bernstein munkásságáért egyaránt rajongó művész eleinte csupán Richard Gibbs kiegészítő szerzőjeként vette ki belőlük a részét. Gibbs pilot epizódot követő távozása után a producerek oldaláról ugyan elsőre nem tűnt kézenfekvőnek, hogy McCrearyt tegyék meg utódnak, ám adtak neki egy lehetőséget, s az ifjú tehetség már az első szezon nyitórészének muzsikájával bizonyította rátermettségét. „Rendkívül izgalmas és kreatív megbízatás volt a Csillagközi romboló-sorozat, mert lehetővé tette számomra, hogy úgy fejlődjek, mint egy igazi művész” – összegezte az űreposszal kapcsolatos munkáját a szerző. Ezen ugródeszkát követően olyan sorozatokhoz írt még egyedi, jellegzetes kíséreteket, mint például a már említett Da Vinci démonai, a Terminátor – Sarah Connor krónikái, a Constantine, Az ellenállás városa, a Fekete vitorlák vagy A SHIELD ügynökei. Mindezzel párhuzamosan magánemberként is megtalálta számításait: feleségül vette Raya Yarbrough énekesnőt, kinek neve a Csillagközi romboló aláfestésénél közreműködő vokalistaként csenghet ismerősen, ugyanakkor szinte nincs olyan McCreary-projekt, amelynél párja ne működött volna közre.

Míg McCreary a tévésorozatok világát úgy hódította meg, hogy a napjainkban készülő szériák légszínvonalasabbjai, legnagyobb költségvetéssel bírói között válogathat, mozifilmes felkéréseit már nem annyira jellemzik ezek a szavak. A mozivásznon történő debütálást a 2010-es Step Up 3D jelentette, amit olyan tévéfilmek előztek meg, mint a Pihenő a pokolban (melyhez modern megközelítésű westernmuzsikát komponált akusztikus és elektromos gitárral, mély basszussal és érdekes hangon megszólaltatott hegedűvel) és a Halálos kitérő 2. című horror-thrillerek. Dolgozott még többek között a Horror az autósmoziban horror-vígjátékon (amelyhez egy rendkívül igényes, szintipopos megoldásokkal fűszerezett muzsikát szállított), Az Európa-rejtélyen, illetőleg a Salma Hayek főszereplésével forgatott Everlyn is. 

A filmek mellett idővel a számítógépes játékok miliője is megérintette: az ő dallamai csendülnek fel, miközben a Dark Voiddal, a Socom 4: U.S. Navy Sealsszel, a Moon Breakersszel és a Defiance-szel játszunk. „Az ilyenekhez történő komponálásnak éppúgy vannak előnyei, mint hátrányai. Bizonyos szempontból könnyebb, mivel nem képsorokra kell írni, ugyanakkor pont emiatt nehéz, hiszen nem láthatod az eseményeket. Éppen ezért igazán jó játékzene csak abban az esetben születhet, ha előtte mindent fejben elképzelsz” – vélekedik.

Bear McCreary amellett, hogy interjúkat ad, saját blogot is szerkeszt, melyet a Csillagközi romboló harmadik évadjával kapcsolatos munkáival egyetemben indított el: „Különösebb cél nélkül kezdtem neki” – meséli: „Aztán egyre több figyelmet fordítottam rá, és rájöttem, hogy ez jó dolog. A Tökéletes célpont óta már zenéket is felteszek, amit jó mókának találok. Örömmel tölt el, hogy betekintést nyújthatok műveim kulisszatitkaiba azok számára, akiket érdekel ez a fajta világ”. 
 

Kulics László
2015.02.14.
 

Teljes filmográfia: 
 





  Kapcsolódó anyagok


A Battlestar Galactica zenéi
Moziszériák, tévésorozatok

A Terminátor-filmek zenéi
Moziszériák, tévésorozatok