„Ebben a szakmában a legfontosabb, hogy kedves legyél, és tudd kezelni, megoldani a problémákat. Én azonban úgy gondolom, hogy ha valaki filmzeneszerző, akkor annak a filmhez kell zenét írnia.”


A brit származású művész rendkívül összetett pályafutással büszkélkedhet, ám a James Bond-kalandoknál és a Roland Emmerich-filmeknél történő közreműködései olyan sikert hoztak számára, melyek minden egyéb ténykedésénél jobban összefonódtak vele. Az egyebek mellett Emmy, BMI és Grammy elismerésekkel jutalmazott művész olyan neves muzsikusokkal, formációkkal dolgozott már együtt, mint például Björk, Mel C, Shirley Bassey, a Massive Attack vagy a Pulp, továbbá tagja a szakma egyik legnagyobb európai szövetségének, a British Academy of Songwriters, Composers and Authors társaságnak.
 
„Otthon egyfolytában szólt a rádió, én pedig mindig is szerettem volna részt venni az ott hallott zenékben vagy akár a filmekben. Mindig azt gondoltam, hogy zenész, színész vagy hasonló leszek” – nyilatkozta Arnold, aki fiatalkorától kezdve előszeretettel foglalkozott a zenével, és ismerkedett meg a különféle hangszerekkel, stílusokkal. Elmondása szerint számára teljesen természetes volt, hogy ezek foglalkoztatják, így mindig rácsodálkozott azon iskolatársaira, akik nem voltak fogékonyak a dallamokra, híján voltak a ritmusérzéknek: „Olyannak láttam őket, mint akik nem tudnak járni” – fogalmazott. A szerző ifjú korától kezdve játszott iskolai zenekarokban, majd klubokban, kocsmákban és koncerttermekben lépett fel, az évek múlásával pedig figyelme egyre inkább a filmzeneszerzésre kezdett fókuszálni, amiben nagy szerepe volt egy barátjának, Danny Cannonnak. A direktor alacsony költségvetésű diákfilmjeihez kért tőle zenéket, néhány kisebb munka után pedig jött a Harvey Keitel főszereplésével forgatott Egy lövés a fejbe, öt a testbe, mely nemcsak első nagyjátékfilmjük, hanem sikerük is lett (ebben az izlandi énekesnő, Björk által előadott „Play Dead” című dal is közrejátszott). Ami pedig ezután jött, az már-már mesébe illő: Los Angelesbe utazott, hogy Cannon oldalán promotálják alkotásukat, a tengerentúlon azonban nem sokan voltak kíváncsiak rá, ám a kevesek között ott volt a Carolco producere, Mario Kassar, akinek olyannyira megragadta a figyelmét a film, hogy hamarosan rábízta a Csillagkaput. Emmerich mozija közönségsiker lett, amiben nagyban közrejátszottak Arnold elképesztő dallamai is, így a komponista a rombolásmániás direktor következő projektjéből, A függetlenség napjából sem maradt ki, ami még nagyobbat szólt. Harmadik vállalkozásuk, a Godzilla azonban már mérsékelt sikerű fogadtatásban részesült, s a páros ezt követően külön utakon kezdett járni.
 
A szétválást követően Emmerich alkotásainak népszerűsége csökkenni kezdett, Arnold ázsiója azonban egyre fényesebben ragyogott. Ennek fő oka, hogy a James Bond-témákon alapuló Shaken and Stirred: The David Arnold James Bond Project albuma hallatán maga John Barry ajánlotta be őt Barbara Broccolinál, mint a 007: A holnap markában lehetséges zeneszerzőjét. A munkát megkapta, s ezt követően további négy Bond-kalandhoz (A világ nem elég, Halj meg máskor, Casino Royale, A Quantum csendje) írhatott score-t, ami nagy megtiszteltetés volt számára, hiszen mind Barry munkásságáért, mind az ügynök kalandjaiért gyerekkora óta rajongott. Ezekkel párhuzamosan olyan rendezőkkel dolgozhatott együtt, mint Danny Boyle (Az élet sója), John Singleton (Shaft, Halálosabb iramban), Michael Apted (Most már elég, A szabadság himnusza), Frank Oz (A stepfordi feleségek), Peter Hyams (A muskétás), Ben Stiller (Zoolander, a trendkívüli) és Edgar Wright (Vaskabátok), akiknek különféle stílusokban komponálhatott muzsikákat.
 
A kétezres évek végétől a nagyobb költségvetésű filmeket a sorozatok kezdték felváltani pályáján, és bár időnként elvállalt egy-egy mozit (az Ébredj velünkre éppúgy rábólintott, ahogyan a Paulra vagy a Narnia krónikái: A Hajnalvándor útjára is), idejét inkább a brit szériáknak szentelte (Repülj velem!, Jekyll & Hyde, Sherlock, Drakula és társaik). Ennek oka, hogy némileg besokallt Hollywoodtól: „Ez az egész arról szól, hogy minél több emberrel ismerkedj meg, s miközben rátalálsz a saját hangzásvilágodra, olyan csapatjátékossá válj, akit mindenki szeret” – fogalmazta meg tapasztalatát Arnold, aki mozgóképes projektjei mellett zenei producerként és dalszerzőként egyaránt tevékenykedik. Mások mellett David Holmes, k.d. lang, a Garbage, LTJ Bukem, a Propellerheads, Iggy Pop, Damien Rice, a Pulp, Chrissie Hynde, David McAlmont, Aimee Man és George Michael oldalán is dolgozott, a 2012-es nyári olimpiai, illetve paralimpiai játékok zenei igazgatójává nevezték ki, koncertezni kezdett, sikerfilmjei közül pedig A függetlenség napját és a Casino Royale-t mutatták már be élő zenei kísérettel. 
 

Kulics László
2020.08.05.
 

Teljes filmográfia: 
 





  Kapcsolódó anyagok


A három testőr
Zenék egy témára

Beszámolónk a harmadik ubedai International Film Music Conference eseményeiről
Beszámolók

Roland Emmerich és David Arnold
Kollaborációk, életutak

Őfelsége zeneszerzője - David Arnold a Bond-zenékről
Interjú

Sherlock Holmes
Zenék egy témára

Sportfilmek zenéje - I. rész
Kollaborációk, életutak