A Csillagkaput követően Emmerich számára kézenfekvőnek tűnt, hogy a zeneszerzői székbe újfent Arnoldot ültesse, s míg előző együttműködésük aláfestését az európai és az afrikai zenei hangzásvilág házasítása jellemezte, addig A függetlenség napja score-jának ismérvei a patriotizmus, illetve a rezesekkel erőteljesen megtámogatott akcióstílus lettek. A zene irányvonalának meghatározásakor Arnold nemcsak felnőttként közelítette meg a filmet, hanem igyekezett egy olyan tinédzser szemszögéből is vizsgálni, akinek ez lesz majd az első nagyobb mozis élménye, s mást lát majd bele, mint az idősebb generáció tagjai. Az alkotás egészéből a végső összecsapást megelőző, visszavágásra buzdító elnöki beszédet jelölte meg kulcsfontosságú momentumként, s e köré kezdte felépíteni szerzeményét. "Ennél a jelenetnél ébredtem rá arra, hogy a zenének egyfajta nemességre van szüksége" – mesélte a komponista, aki hibátlan lelkesítő hangulatot biztosít a "The President's Speech" címre keresztelt tétellel. Ez azonban nemcsak Pullman monológjával karöltve hatásos, hanem önállóan is azt sugallja, hogy tettre készek vagyunk, és csak az adott jelre várunk, hogy cselekedhessünk. Az itt alkalmazott motívumot vette elő akkor is, amikor a karakterek érzéseit kellett érzékeltetnie, ezért ennek variációi csendülnek fel a "Cancelled Leave"-ben, valamint az "Aftermath"-ban, melyek közül utóbbiban egy másik, az űrlények első támadását követő felocsúdás ihlette motívum is felbukkan. Hasonlóan megindító tónusokra építkezik a "Marilyn Found", az "Area 51 / The Big Tamale / Formaldehyde Freak Show" eleje, illetőleg az "El Toro Destroyed" is.

Arnold tisztában volt azzal, hogy a drámai vagy éppen fennkölt pillanatok lágyabb igényű megközelítése mellett nem egy klisékből építkező, szimpla akciózenére van szükség, hanem valami olyasmire, ami még markánsabbá varázsolja a robbanások tömkelegével teletűzdelt, folyamatosan pörgő akciójeleneteket. Ennek eredményeként rendkívül nagy szerephez juttatta a pátoszosságot (ezzel párhuzamosan pedig a trombitaszólók garmadáját is), de szerencsére nem esett át velük a ló túlsó oldalára, nem lépett rá a giccsesség felé vezető útra. A szerző mindezen felül azt is igyekezett szem előtt tartani, hogy művében mindegyik fontosabb szereplőt érzékeltesse valamilyen úton-módon – ezt nem minden esetben önálló téma bevetésével oldotta meg, hanem inkább a főbb motívumok áthangszerelésével. Így az Egyesült Államok elnöke (a már említett "The President's Speech" mellett a "The Death of Marilyn / Dad's A Genius" felvezetése köthető hozzá), a Randy Quaid által alakított iszákos pilóta, Russell Casse (a "Mysto Bridge / Satellite Collision / Destroyers Disengage / Russell Casse - Pilot" tétel utolsó része, illetve a "Hide! / Russell's Packin' / The Day We Fight Back" ad neki hős veterán textúrát), valamint a csatába induló vadászpilóták éppúgy rendelkeznek saját hangvételű megközelítéssel, mint Hiller kapitány: "Az ő témája egyszerű, romantikus, ugyanakkor nemes is" – írta körül Arnold, aki jellemzését a "Cancelled Leave"-ben és a "Wedding"-ben fordította dallamokra.