„Mielőtt nekikezdenék egy zene megírásának, számtalan skiccet vetek papírra. Lejegyzetelem, hogy a zenészek mit csináljanak – a vonósok ezt csinálják, te azt csináld –, elkészítem az anyag szabad vázlatát.”
Steve Jablonsky remekül kamatoztatta mindazt, amit a Remote Control Productions gyakornokaként, kisegítőjeként annak idején látott. Mindez azonban sikerekhez éppúgy vezetett, mint megosztottsághoz: munkáinak egy része teljesen kiszámítható, mondhatni, programzene, ami a filmzenerajongók szemében megosztó személyiséggé tette őt, ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni vele kapcsolatban a tényt, miszerint azon kevés pályatársa közé tartozik, akit az átlagnéző megjegyzett. A Transformers-folyamhoz és a Született feleségek-szériához kapcsolódó műveivel többek közt John Williams, Ennio Morricone, James Horner és Hans Zimmer mellett ő is rendkívüli mértékben járult hozzá ahhoz, hogy e műfaj a hétköznapok beszédtémájává váljon.
Jablonsky a University of California informatika szakára felvételizett, de az első évet követően kurzust váltott, hogy zeneszerzést tanulhasson. Ezt követően ifjú álláskeresőként kopogtatott Zimmer stúdiójának ajtaján, próbálkozását pedig siker koronázta, ugyanis Harry Gregson-Williams maga mellé vette segítőként. Ennek eredményeként az iskolapadból alighogy szabadult komponistajelölt máris az álomgyár sűrűjében találta magát: olyan alkotásokon kezdett el dolgozni, mint A hó hatalma, a Csenő manók, az Armageddon, a Z, a hangya, A közellenség, a Csibefutam, a Tigris színre lép, idővel pedig nemcsak neki, hanem Trevor Rabinnak (Háborgó mélység), Zimmernek (Pearl Harbor – Égi háború), James Newton Howardnak (Dínó), Klaus Badeltnek (Ned Kelly – A törvényen kívüli) és Marco Beltraminak (Terminátor 3. – A gépek lázadása) is segítségére lehetett.
Gyakornoki és kisegítői évei alatt barátságot kötött Michael Bayjel, aki rendezőként és producerként egyaránt számtalan alkalommal fordult hozzá. Első moziját, A texasi láncfűrészest is neki köszönheti, amelyet aztán A sziget és a Transformers követett, s bár már az előbbi kapcsán is elkezdték emlegetni a nevét, az Autobotok és az Álcák első összecsapásához készült műve tette igazán világhírűvé – utóbbi score megjelentetését a rajongók kezdték szorgalmazni egy netes petíció elindításával. A Transformers-franchise számos felvonása mellett olyan Bay-produkciókat jegyez, mint a Pain & Gain, a Tini Nindzsa Teknőcök 2. – Elő az árnyékból, a Péntek 13., a Rémálom az Elm utcában, A rettegés háza, az Országúti ámokfutó, valamint A texasi láncfűrészes mészárlás: A kezdet. Bár a Transformershez készült muzsikájával Jablonsky örökre bevéste magát a filmzenevilág történelemkönyvébe, a Remote Control Productions azon tagjai közé tartozik, akik nem tudnak elszakadni a társaságra jellemző, egyszerű elemekből felépülő, populáris hangzásvilágtól (a csapat hosszú ideje élvonalba tartozó tagjai közül talán ő az egyetlen, aki ilyen szinten ragaszkodik hozzá), aminek hatására szerzeményei remekül helytállnak a képsorok alatt, alapvetően azonban nem feltétlenül hatnak az újdonság erejével. A sikerekkel párosuló rajongói megosztottság tehát ennek tudható be, ugyanakkor amellett sem szabad szó nélkül elmenni, hogy vannak olyan projektek, melyeknél sikeresen rácáfolt arra, hogy kizárólag ezen a vonalon képes érvényesülni. A Gőzfiú című anime ihlette kalandzenéje éppúgy figyelemre méltó, mint a Született feleségek score-ja, a The Sims 3 számítógépes játék könnyed hangvételű muzsikája vagy a Pain & Gain és a Mélytengeri pokol ihlette művei.
Az egyszerű harmóniák éppúgy Jablonsky kézjegyévé váltak, ahogyan az elektronikus megoldások és az élő zene professzionális módon történő elegyítése, melyek napjaink blockbustereinek ideális közreműködőjévé emelték. A Bay-alkotásokon felül olyanoknál működött közre, mint például a Csatahajó, a Végjáték, a Felhőkarcoló vagy a Bloodshot, de az ő dallamai hallhatóak többek között egyes Command & Conquer- és Gears of War-felvonások, valamint a Prince of Persia: The Forgotten Sands videojáték alatt is.
Kulics László
2020.06.27.