Országúti ámokfutó (2007)

The Hitcher
violinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcsviolinkulcs
Megosztás:
Nyilván ezt a rövid értékelést nem nekem kellene megírnom, aki oly elfogultan szoktam nyilatkozni a Rutger Hauer főszereplésével készült Az országút fantomjáról, pláne Mark Isham hozzá komponált fantasztikus muzsikájáról. Egy szívemhez ilyen közel álló klasszikus modernkori sémákat követő, otromba feldolgozása eleve hendikeppel indult, még ha minden elismerésem is a tehetségét olykor döbbenetesen rossz produkciókban (íme) eltékozló Sean Beannel szemben. Michael Bay produceri ténykedésének számomra talán egyetlen értékelhető momentuma eddig a texasi mészárlás újrája volt, s azon elképzelése, hogy régi kasszasikereket egészestés produkciók tekintetében kezdő stábokkal forgasson le ismét, egyszerre lehet csábító és visszataszító gondolat. Az országút fantomja annak idején sok lelkes filmszakember munkájától vált minőségi mozivá, de ezekből a 2007-es másolatra csupán az új operatőrnek, James Hawkinsonnak sikerült valami közelítőt elérnie. A történet (hogy legyen benne némi változatosság az eredetihez képest) inkább egy könnyed tinihorrorra hasonlít, a Bean által alakított John Ryder pedig nem élvezetből gyilkoló pszichopata, inkább valami családját tragikusan elveszített, tébolyult apa benyomását kelti, ettől pedig egyáltalán nincs az az érzésünk, hogy az elhagyatott sivatag bármelyik pillanata veszélyt hordozhatna (nem úgy a Hauer által megformált karakter révén). Az erőteljes kamionos jelenet beáldoztatott a hatásvadászatnak, de még az ilyen "keményebb" képsorok sem váltanak ki még csak erőtlen katarzist sem. Ha létezik felesleges remake, hát ez a film mindenképpen azok közé tartozik. Hazai bemutatóról egyelőre nincs hír, de szerencsésebb esetben el fogja kerülni a mozikat, az esetleges érdeklődők számára pedig marad a külföldön már megjelent DVD.
 
c jablonsky hitcher 01
Meglepő, hogy bár Bay minden egyes projektje egyfajta vizsgamunkának minősül az összeállított stáb részéről, mégis a zeneszerző, Steve Jablonsky személye állandónak tekinthető. Ez – most már egyre inkább az az érzésem – hiba, mert emberünk egyetlen hangjegyéből sem érezni a minimális erőfeszítést sem, pedig esetleg egy, a többiekhez hasonlóan pályakezdő egy ilyen lehetőségért valószínűleg kezét-lábát törné. A zene hangulatának egységét (ha egyáltalán van neki) olyan förtelmes rocknóták törik meg, amelyekből Amerikában minden sarkon találunk egy marékkal, s jelen helyzetben kizárólag a trend követése céljából kerülhettek a filmbe. Egyetlen helyen éreztem ilyen dalt kiemelkedőnek: abban a jelenetben, ahol Ryder apránként kiszedi a Jim Halseyt üldöző rendőrautókat, majd a helikoptert a sorból, a Nine Inch Nails egy lassú tempójú, a helyzetet némiképp komolytalannak feltüntető muzsikája ("Closer") kíséri. Ez a dal (mely már a Hetedikben is felcsendült) zenei ötlet szempontjából mindenképpen kiváló, más kérdés, hogy az egyébként komolynak aligha vehető filmet (hiába a remek alapanyag) ez a rész méginkább temeti. A betétdaloktól elkülönülve fantáziátlan elektronikus séma-aláfestéssel találkozhatunk, amely annyira elvész a háttérben, hogy az sem tűnne fel, ha épp nem szólna semmi (és most hagyjuk azt az izgalmas gondolatot, hogy milyen plusz feszültséget nyújthatott volna ennek a feldolgozásnak, ha történetesen szinte egyáltalán nem szerepelt volna benne zenei aláfestés). A végső finálé alatt pedig szinte arcpirító, ahogy a Pearl Harbor – Égi háború vagy a A Da Vinci-kód zárójeleneteire emlékeztető, teljesen tipikus zimmeri muzsika csendül fel, mely nagyzenekarias monumentalitás addig szinte egyáltalán nem volt jellemző a score-ra, így ez az ötlettelen befejezés pláne szembetűnővé válik.

Óriási szerencse, hogy nem került szóba semmilyen hivatalos megjelenés, mert valószínűleg még jobban ízekre tépném (s velem együtt gondolom, számos más, filmzenékkel foglalkozó portál), így egyet-kettőt aludva a történtekre egyszerűen annyival elég nyugtáznom, hogy egyáltalán semmilyen formában nem célszerű Az országút fantomja ezen változatával foglalkozni.

 
Tihanyi Attila
2007. 05. 09.
Megosztás:
A Filmzene.neten szereplő anyagok idézése a forrás feltüntetésével lehetséges.

Süti tájékoztató