Amióta Michael Bay letette a névjegyét Hollywoodban a Bad Boys – Mire jók a rosszfiúk?-kal, nemcsak sikert sikerre halmozott, hanem új irányt is mutatott az akcióműfaj számára. 2007-re leforgatta a Hasbro-játékfigurákon alapuló Transformerst, mellyel nemcsak a tinédzsereket nyerte meg, hanem két óra erejéig képes volt a felnőttekből is gyerekeket varázsolni. A robotok sikere ellenére Bay ezt követően teljesen más irányba kívánt elmozdulni, a stúdió azonban nem engedte, így további két történetet kellett tető alá hoznia, melyet követően Shia LaBeouffal együtt bejelentette, hogy elég volt. Levezetésképpen vászonra vitte a Pain & Gaint Mark Wahlberg és Dwayne Johnson főszereplésével, melyet eredetileg az első alakváltós kaland után szeretett volna megvalósítani. A Paramount és a Hasbro azonban nem mondott le ilyen könnyen az aranytojást tojó tyúkról, s a pletykák szerint olyan direktorok kerültek szóba, mint Roland Emmerich (A függetlenség napja), Joe Johnston (Amerika Kapitány: Az első bosszúálló), Stephen Sommers (A múmia) és David Yates (Harry Potter és a Főnix Rendje). A folyamatos tárgyalások azonban végül ahhoz vezettek, hogy Bay rábólintott a Transformers: A kihalás korára, főszereplőnek pedig magával hozta Wahlberget. S bár a premiert követően a rendező újfent hátrálásba kezdett, a Transformers 5. erejéig ismét beadta a derekát: "Hihetetlen érzés olyan filmeket készíteni, amelyek nézők százmillióit szórakoztatják, de egy idő után már a jóból is megárt a sok. Ideje továbblépni. Már csak egyet csinálok" – nyilatkozta.

A Transformers: A kihalás kora forgatókönyvéért – az előző két folytatáshoz hasonlóan – Ehren Kruger felelt, aki a cselekményszálat négy évvel a harmadik felvonást követően vette fel, s gombolyította tovább úgy, hogy az egy új trilógia első fejezetévé válhasson. A kétszázmillió dollárt felemésztett alkotásban a már ismert robotkarakterek mellett többek között a Dinobotok, valamint az Álcák vezére, Megatron reinkarnációja, Galvatron is vászonra léptek. Az előkészületek során kiszivárogtatott információkból többek között az is kiderült, hogy a forgatókönyv megalkotása során igyekeztek mérsékelni a gyermeteg humort, Wahlberg mellett pedig Stanley Tucci (Az éhezők viadala), Jack Reynor (Macbeth), Nicola Peltz (Az utolsó léghajlító) és Titus Welliver (Az Argo-akció) került a kamera elé. A hírek azt sugallták, hogy a stúdió és az alkotógárda komolyabban próbálnak hozzáállni a projekthez (melyet története okán egyfajta rebootként is definiálhatnánk), a végeredmény ismeretében azonban elmondható, hogy nem igazán bírtak kilépni az előző kalandok árnyékából, sőt, bár az alkotóknak ezúttal is sikerült visszatermelniük a befektetett összeget, a folyam eddigi leggyengébb részével rukkoltak elő.


A rendező természetesen ismét Steve Jablonskyhoz fordult segítségért, aki hat hónappal a premier előtt még igencsak szűkszavúan és bizonytalanul válaszolt arra a kérdésre, hogy ezúttal mit várhatunk tőle: "Még nem igazán tudtunk találkozni Michaellel a negyedik Transformers-film okán, de úgy hallottam, hogy valami új dolgot szeretne, amire én készen állok. Azt hiszem, ez egy... nem is tudom, hogy hívhatjuk-e rebootnak, de az biztos, hogy új szereplőket ismerhetünk majd meg. Meglátjuk, hogy a főtéma, amelyet majd hallunk, új lesz-e vagy sem. Még semmiben sem vagyok biztos." Az első egyeztetésre 2013 decemberében kerítettek sort, ám ekkor mindössze néhány kockát láthatott a szerző, így a tényleges munkálatok pár héttel később vehették kezdetüket, s akkor is úgy, hogy a rendelkezésére bocsájtott kópia híján volt a CGI-nak, így sok múlott a megbeszéléseken, mivel azok híján Jablonsky döntően panorámaképekre és csodálkozó-rohangáló emberekre támaszkodhatott volna. "Michael egy zseni, mert minden a fejében van, és pontosan el tudja magyarázni, hol mi is fog történni" – mesélte ezzel kapcsolatban a komponista, akinek Jacob Shea, Joseph Trapanese, David Fleming és Michael Yezerski voltak segítségére. 

A zenei felvételek májusban vették kezdetüket, s a munkafolyamatok során a dubstep/elektro house műfajokon belül dalszerzőként, valamint producerként ismert Skrillex is segítette Jablonsky munkáját. "Eljött a stúdiómba, lepakolt, és egy hetet töltött el velem a keverőszobában" – emlékezett vissza Jablonsky. "Ez idő alatt derült ki számomra, hogy ő maga is nagy Transformers-rajongó, ezért izgatott volt a közös munka végett. Magával hozta egy barátját, Eddie Jefferyst is, akivel kipakolták a laptopjaikat, majd miután megmutattam nekik a filmet és néhány témámat, elmentek a városba, hogy hangokkal kísérletezgethessenek. Nagyon erősen jelen van Skrillex munkája, mindenki tudni fogja, mikor hallja őt" – tette hozzá. A két zenész közreműködése leginkább az Álcákkal, valamint a két rivális robotcsapaton kívül álló Vesztegzárral kapcsolatos jelenetek aláfestéseinél kerül előtérbe ("Galvatron Is Online", "Your Creators Want You Back", "That's a Big Magnet"). A változások sorát gyarapította az is, hogy a hivatalos betétdalért ezúttal nem a Linkin Park, hanem a 2008-ban alakult rockzenekar, az Imagine Dragons felelt. A csapat a "Battle Cry" című felvételét először Baynek mutatta meg, aki teljesen a hatása alá került: "Ez igazán tökéletes ehhez a mozihoz". Ezt követően megmutatta Jablonskynak is, aki szintén el volt ragadtatva tőle, így csakhamar nekiálltak, hogy átformálják a film igényeinek megfelelően, amit néhány nap alatt véghez is vittek a Remote Control Productions stúdiójában. A Transformers: A bukottak bosszújánál alkalmazott gyakorlathoz hasonlóan nemcsak a szám dallamát illesztették a score-ba (mint például a "His Name is Shane and He Drives" és a "Leave Planet Earth Alone" esetében), hanem a női vokált, illetve a dalszöveg egy részét is ("Honor to the End").


A negyedik robotkalandhoz kapcsolódó aláfestés azonban nemcsak a Jablonskyhoz csatlakozó muzsikusok révén szolgál újdonsággal, hanem a komponista fantáziájának köszönhetően is. Teljesen új témát írt például Optimus számára (amely az "Optimus Is Alive"-ban még a fővezér állapotához idomulva, sebzetten csendül fel, a "Punch Hold Slide Repeat"-ben viszont már határozott, harcias formában köszön vissza), illetőleg megváltoztatta az Autobotok vezérmotívumát is ("Decision", "Leave Planet Earth"). Természetesen saját tételt kaptak az első ízben színre lépő Dinobotok is, akiket a szerző a "Dinobot Charge" révén Optimusékhoz hasonló, magasztos célú hősökké emel, a Wahlberg által megformált, a lányát egyedül nevelő Cade Yeager pedig a "Best Thing That Ever Happened"-ben hallható, érzelmesebb megközelítéssel van képviseltetve a score-ban. Az akciórészek szintén tartogatnak újdonságokat ("I'm an Autobot", "Hong Kong Chase"), ugyanakkor helyenként a régi vonalra is hallhatunk utalásokat: "Első megközelítésként úgy véltük, hogy bár vannak benne utalások az előző mozikra, ez mégis egy teljesen új film. Ezért egyetértettünk abban, hogy új témákat kell kidolgoznom, mert bár láthatunk néhány régi szereplőt, az emberek és a robotok oldaláról egyaránt sok, eddig nem látott karakter tűnik fel. A projekt felénél azonban azt éreztem, hogy elengedhetetlen a már ismert témák legalább egy részének a bevonása, ezért elkezdtük keresni, hogy erre hol nyílhatna lehetőség. Van például egy nagyon szép pillanat - anélkül, hogy bármi konkrétumot elárulnék -, ahol Optimus látható, s ekkor végül az ő jól ismert témáját alkalmaztam. Ezen megoldásnak köszönhetően a film egyik legfelemelőbb pillanatát kaptuk, a legtöbb esetben azonban teljesen új anyagot hallhatunk" – kommentálta Jablonsky, aki a "Have Faith Prime"-ba, valamint a "The Legend Exists"-be csempészte bele korábbi dallamait.

Bármennyire is szerették volna az alkotók más mederbe terelni a Transformers: A kihalás korát, nem igazán sikerült megbirkózniuk a feladattal, s hasonló a meglátásom Steve Jablonsky munkájáról is. Tényleg vannak benne jó ötletek, elképzelések, de a hangulatot tekintve ugyanazt produkálta, mint az előző három etap esetében, az új gonoszmotívumok pedig erőtlenre sikerültek, ami beárnyékolja a szerző teljesítményét. Ugyanakkor nem tartom kizártnak, hogy az ötödik részre a terítékre került újdonságok beérnek, és egy remek alapot jelentenek majd az akkori score számára, ám addig továbbra is a Transformers, valamint a Transformers 3. albumai maradnak a kedvenceim.