„Nem használok számítógépeket – amikor a rendezők meglátogatnak, mindig Star Trek szintű berendezéseket várnak. De én nem így működök. Régimódi vagyok: egyszerűen leírom a zenét.”


Doyle a legismertebb és legkeresettebb brit zeneszerzők egyike, aki Kenneth Branagh filmjeivel éppúgy beírta nevét a műfaj nagykönyvébe, ahogyan a Gosford Park, a Nanny McPhee – A varázsdada, a Pixar égisze alatt készült Merida, a bátor vagy az olyan sikeres franchise-ok egy-egy állomásai által, mint A majmok bolygója- illetve a Harry Potter-szériák. És bár többnyire zeneszerzőként, hangszerelőként, valamint zongoristaként hallani felőle, közel két tucat filmben is felbukkan színészként.
 
A szerző a skóciai Glasgow közelében látta meg a napvilágot, és mivel már fiatalon élénk érdeklődést mutatott a filmek iránt, felvételizett a környék legjobb ilyen irányú képzést biztosító iskolájába, a Royal Scottish Academy of Music and Dramára, s 1975-ben megszerezte diplomáját. Érdekes módon ugyan az itt eltöltött évek alatt tanult zeneszerzést, mégis színészszakos végzősként lépett ki az iskola falai közül, s ezt követően a Tűzszekerekben éppúgy feltűnt, ahogyan nálunk kevésbé ismert tévésorozatok egy-egy epizódjában – utóbbi téren a briteknél nagy népszerűségnek örvendő No 73 számított hosszabb életűnek, itt ugyanis tizenkét részben szerepelt. Ezzel párhuzamosan rádióadók, tévécsatornák és színházak számára készített zenéket, ám ezekkel csak megélhetését tudta finanszírozni, komolyabb előrelépést, elismerést egyik munkája sem hozott számára.
 
Pályafutása 1987-ben vett fordulatot azáltal, hogy csatlakozott Branagh Renaissance Theatre Company nevű társulatához. A direktor egy barátja javaslatára kezdte nyomon követni Doyle-t, akit egy Bertold Brecht-darabban látott először, s bár eleinte ő is színészként, illetve konferansziéként volt a csapat tagja, hamarosan zenerészleteket is írhatott. Utóbbi főként reneszánsz darabok adaptálásából állt, de önálló, korhű műveket is komponált Branagh előadásaihoz. „Kenneth egyik közeli barátjával dolgoztam, aki azt mondta neki, hogy figyeljen rám, mert én nemcsak egy színész, hanem zeneszerző is vagyok. Tiszta szerencse, hogy Kenneth épp keresett egy zeneszerzőt az újonnan alakult színtársulatához. Így találkozott velem, végül jól kijöttünk egymással, sőt kifejezetten remekül. Majd úgy döntöttem, hogy a színészet már megterhelő számomra, belefáradtam, és így visszatértem nagy szerelmemhez, a zenéhez” – emlékezett vissza a közös kezdetre Doyle. Turnéjuk végén Branagh elhatározta, hogy leforgatja első Shakespeare-adaptációját, melyhez természetesen zeneszerző barátját hívta segítségül, az V. Henrik pedig végül nemcsak filmként, hanem zeneként is sikert aratott: „Non Norbis Domine” című szerzeménye Ivor Novello-díjat kapott, hatására pedig a művész a királyi udvar zeneszerzője lett („The Thistle and The Rose”-ra keresztelt kórusművét az anyakirálynő kilencvenedik születésnapján mutatták be).
 
A kétszeres Oscar-jelölt komponista és Branagh mára a legismertebb zeneszerző-rendező párosok egyikévé lépett elő. A Shakespeare-feldolgozásokon felül olyan produkciók köthetők hozzájuk, mint a Frankenstein, a Meghalsz újra!, a Mesterdetektív, a Thor, a Jack Ryan: Árnyékügynök, a Hamupipőke, vagy az Agatha Christie azonos című kötetein alapuló Gyilkosság az Orient expresszen és a Halál a Níluson. Doyle kevésbé termékeny, ám szintén jó munkakapcsolatot alakított ki a francia Regis Wargnier-vel (Indokína, Egy francia nő, Kelet-nyugat), illetve Mike Newell-lel (Irány a nyugat, Fedőneve: Donnie Brasco, Harry Potter és a Tűz Serlege), de olyan nevekkel is dolgozott már, mint Brian De Palma (Carlito útja), Alfonso Cuarón (Szép remények), Robert Altman (Gosford Park) vagy Ang Lee (Értelem és érzelem). Bár az általuk biztosított megbízások éppúgy színesítették Doyle pályafutását, mint a rajzfilmek (A bűvös kard – Camelot nyomában, Merida, a bátor, Az Emoji-film), a szakma a mai napig a brit regényadaptációk első számú zenei tolmácsaként gondol rá.
 
Amellett, hogy a fő csapásirányt a nyolcvanas évek végétől a score-ok jelentik számára, időről időre kikacsint ebből a világból: a Merida, a bátor egyik karakterét éppúgy segített megszólaltatni, ahogy kisebb szerepeket is vállalt egyes Branagh-produkciókban. Ezeken felül számos koncertdarabot írt már, hangversenyt rendezett a leukémiás gyermekek megsegítésére, „Corarsik” címmel hegedűversenyt szerzett Emma Thompson ötvenedik születésnapja alkalmából, továbbá szólóalbumokat (Impressions of America, The Music of Patrick Doyle: Solo Piano) is megjelentetett már.
 

Hubai Gergely
2020.08.31.
 

Teljes filmográfia: 
 





  Kapcsolódó anyagok


A Bosszúállók zenéi
Moziszériák, tévésorozatok

A Harry Potter-filmek zenéi
Moziszériák, tévésorozatok

A Pixar zenéi
Kollaborációk, életutak

Brian De Palma filmjeinek zenéje
Kollaborációk, életutak

Kenneth Branagh és Patrick Doyle
Kollaborációk, életutak

Stephen King-adaptációk zenéi
Kollaborációk, életutak